Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-02-21 / 9. szám
KUCKÓ Weöres Sándor versei Eren-nádon Éren-nádon sikló kúszik, kicsi patak-ágyon vízicsibe úszik. Hajló nád közt kotlós zizzen, vizicsibe-népét tereli a vízben. Ér tükrében látszik az ég is, fejetetején a vizicsibe-nép is. Siklók, békák, pókok látják vízicsibe-pásztor vizicsibe-nyáját. Több verset nem ír Weöres Sándor se felnőttnek, se gyereknek, de még a Duna Menti Tavasz résztvevőinek se. Meghalt pár héttel ezelőtt, 1989. január 23-án. Mi továbbra is hűséges olvasói maradunk. A meséről A Duna Menti Tavasz résztvevőihez A meséhez mennyi unalom kell, hogy a boszorkányos madarak röppenjenek izgatott seregben s aprót-nagyot mulattassanak. A meséhez mennyi szánalom kell, mennyi gyűlölet és sérelem, hogy a gonosz mind pokolba vesszék, a jó végül győzelmes legyen. A meséhez mennyi bizalom kell. hogy kavics-mód sok legyen a kincs és a mondott rósza illatozzék és nyisson az álmodott kilincs. A meséhez mennyi félelem kell. kályha mellett, hol semmi veszély, minden zugból manó leskelödjék, torkot tátson odakinn az éj. Mi volnék? Tűzben fa parazsa volnék, vízben puha moha volnék, szélben jegenyefa volnék, földön apám fia volnék. Ballada három falevélről Lehullott három falevél észrevétlen az őszi ágról. Es jött a szél. a messzi szél. egy messzi, másik, új világból — Elröpült három falevél Az egyik magasba vágyott: talált a felhők közt új világot, emelte, emelte a szél. A másik rohanni vágyott: magasba hágott és mélybe szállott, sodorta, sodorta a szél. Harmadik szédülni vágyott: szemét lehunyta, semmit se látott, kavarta, kavarta a szél. Lobogott három falevél. i Lehullott három falevél 'tehetetlenül a világból. Ott lenn a sár. fekete, mély — ki eme! fel az őszi sárból, ti szegény három falevél? nö 16
