Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-02-14 / 8. szám

A kuk/ovi F 200/9E típusú fúrótorony Az első fúrás helye Csehszlovákiában Mesébe illő történet, ahogy ha­zánkban az első kőolajlelőhelyre rá­bukkantak. Élt valamikor századunk elején a Záhorie egyik kis falucskájá­ban, Ghelyben egy parasztember, Ján Medien. Szerette a magányos sétákat a csodás természetben, s megfigyelt maga körül mindent, amit csak lehetett. Ö vette észre, hogy több helyen szinte füstölög a föld, ködszerü gomolyokat pöfékel, s arra is rájött, hogy ezek a gomolyagok elégethetők. Nem messze ettől a helytől kunyhót épített magának, s ezzel a gázzal tüzelt benne. Csakhogy 1913 egy szép tavaszi napján, ami­kor újra be akart gyújtani Medien, felrobbant a háza. A kunyhó roncsai húszméteres távolságban szanaszét repültek, s a robbanás még a közeli vasúti síneket is veszélyeztette. Ek­kor jelentek meg Medien háza kör­nyékén először a geológusok. Köztük a magyarországi pénzügyminisztéri­um bányatechnikai szekciójának fő­­előljárója, Hugo van Böckh is. A kör­nyék alapos átvizsgálása után a ko­lozsvári Magyar Királyi Bányászati Kutatási Hivatal kapott megbízatást a próbafúrások elvégzésére. Az első próbafúrást — Gbely jelzés alatt — természetesen Medien kuny­hója közelében ejtették meg. A mun­kálatok 1913 októberének végén kezdődtek. Az idő tájt még kézi erő­vel hajtották a fúrókat, eltartott hát egy darabig, míg eredményre jutot­tak. A kőolajforrást 163,8 méter mé­lyen találták meg. és 1914. január 10-én megkezdődött a kitermelés. Kezdetben napi 15 tonna kőolajat bányásztak, s ezzel elkezdődött a kőolajipar története hazánk terüle­tén. Az első furatból bőségesen áramló ásványi kincs arra ösztökélte az ille­tékeseket. hogy további kutatásokat végezzenek a környéken. Ezeket a fúrásokat ott kezdték el, ahol felszíni szénhidrogéneket észleltek, vagy a kutakban találtak gázokat. Az akkori technikával azonban nagyon sokáig tartott a furatok mélyítése, hisz pél­dául ahhoz, hogy 1.5 kilométerre le­jussanak. nyolc esztendő kellett. Idő­vel az is bebizonyosodott, hogy nem vezethet sikerekhez, ha csak ott fúr­nak, ahol felszíni gázokat észlelnek, ezért meg kellett csinálni a vidék geológiai feltérképezését. Az intenzív kutatások csak a második világhá­ború után kezdődtek el, s ennek so­rán új lelőhelyeket tártak fel. Így juthattunk el addig, hogy ma nálunk Gbely egyet jelent a kőolajjal, a kőolaj pedig Gbelyvel. A második világháború után meg­kezdődött e vidéken a földgázkiter­melés is. Úgy véjik a kutatók, hogy kitermelését 8 kilométeres mélysé­gig folytathatják. Az eddigi legmé­lyebb furat, a Saätin-12-es, 6 505 méteres. Hogy mélyebb még nincs, annak az is oka, hogy a román gyárt­mányú fúróberendezés — melyet nálunk leginkább használnak — mé­lyebb fúrásokat nem tesz lehetővé. Nagyon fontos kérdés a földgáz föld alatti tárolása is. Csehszlováki­ában a nyugat-szibériai lelőhelyekről egész éven át egyenletes mennyisé­gű földgáz érkezik, a fogyasztás azonban évszakonként változó ipari központok közelében ezért tárolókat kell építeni, hogy a téli hónapok szükségleteit is fedezni tudják. A leg­több ilyen „raktár" a már részben kitermelt földgázlelőhelyeken készül, mely jelentős költségmegtakarítást eredményez. A Gbely környéki lelőhelyek vizs­gálata napjainkig egyenetlenül zaj­lott, így még számos lehetőség nyíl­hat új olajkutak felállítására. A jelen­legi kutatások a 7 kilométer körüli mélységet vették célba. Mivel a csehszlovák kőolaj rendkí­vül jó minőségű, főleg ginom kenő­olajak készülnek belőle és a gyógy­szerészeiben meg a repülőgépipar­ban használják fel. A földgáz fűtő­anyag- és energiahelyzetünket javít­ja, s a közeljövőben szerepe tovább növekszik. Dr. ALEXANDER SKOVRAN FOTÓ: Dr. BORIS IVANOV nő 5

Next

/
Thumbnails
Contents