Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-02-07 / 7. szám
MeqöraöTT Vlkolínec a 14. század második felében keletkezett a Sidorovo (eredetileg Ziar) hegy lábánál, 718 m tengerszint feletti magasságban. Ruzomberok város határában jött létre néhány más településsel együtt, amelyeket a város utcáinak neveztek. Vlkolínec lakói elsősorban erdei munkával tartották fenn magukat, és állattenyésztéssel, pásztorkodással foglalkoztak. Nehéz körülmények között művelték a földet, hogy keskeny, köves földecskéiken legalább a legszükségesebb terményekét megtermesszék. Évszázadokon át robotoltak, fizették az adót a likavai uraságnak. A 18. század végétől a lakosság a település önállóságáért harcolt, egyenlő jogokat követeltek a tulajdonképpeni város lakóinak jogaival. 1832-ben megállapították a város úrbéri kötelezettségeit, s ezzel megoldódott a hosszú ideig tartó ellentét. A 19. század végén Vlkolínec néhány lakója a ruzomberoki gyufa- és papírgyárban talált munkát. Századunkban a település lakóinak életébe tragikusan beleszóltak a háborús események, az sznf idején a lakó- és gazdasági épületek egy része leégett. A mai napig megmaradt az eredeti, két és három helyiségből álló faházak egy része (némelyik a 19. század második feléből). A házak köalapon állnak, a fa agyaggal van tapasztva és fehérre meszelve. Némelyik ház pitvarában és kamrájában megmaradt az eredeti agyagpadló. A házak egy- vagy kétablakos homlokzata a főutcára és az ott folyó patakra néz. A kőalapon álló fa harangláb a 18. század végéről való, tetejét zsindely fedi. Hogy megőrizzék a népi építészet e hangulatos emlékeit, Vlkolínecot védett településsé nyilvánították. FOTÓ: STEFAN KNAZOVICKY
