Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-01-31 / 6. szám
ebédlőbe, erre azonban már nem telik. Bérből, fizetésből élünk, az pedig többre, mint megélni — egy kis biztonságot, tartalékot teremteni a jövőre — már kevés. Tény, hogy a koszton nem spórolunk. Az ünnepek előtt például ezemégyszáz koronát otthagytam a hentesnél, van egy mélyhűtőnk, azt jól megtömtük, a szalámi, amiből a szendvics készül, még annak a maradéka. (A riportfölvétel január ötödikén történt — a szerk.) Nálunk ötven kiló krumpli másfél hónapig tart, hétvégére nyolc liter tejet veszek. Gyümölcsre a téli időszakban havi ötszáz is elmegy. Talán a ruházatnál hozom be azt a nagyvonalúságot, amit a kosztnál megengedünk; hány üzletet végigjárok, mig megveszek valamit, és mindig a legolcsóbbatl Kiterjedt a család, sok ruhát kapunk, néha tovább is dunk. Mig nem dolgoztam, magam is kötöttem, varrtam; erre ma már nincs időm. Férjem édesapja szabó; zakóját, nadrágját esetenként ö vamja. A múltkor számoltam össze, ami rajtam van, sapka, kabát, csizma, nem tesz ki ezerötszáz koronát..Tíz év alatt két télikabátom volt — szóval, nincsenek nagy igényeim. Kozmetikában a természetesség híve vagyok, erre nam költők. Azt hiszem, a gyerekek is elfogadják, hogy nem szórhatjuk a pénzt, minden kiadást meg kell gondolni, s amíg látják, hogy ennyi pénzből is meg tudunk élni — de sok helyen akár a kétszereséből sem — nincs baj. Csak az árak magasak és nőnek egyre, sok a hiánycikk, legutóbb a két fiú kapott csizmát, ami kétszer háromszázkilencven koronát jelent — ez például már komoly érvágás volt a pénztárcánkon. S ezért is mennyit futkároztunk. igaz, ötszázért azonnal kaptunk volna! Igazán engem csak az anyagi gondok tudnak elkeseríteni... — Hát ez az! — szól közbe a férj. — Nekem mindig az volt a véleményem, hogy az az ország, amelyik nem mutat ki aktívumot, előbb-utóbb tönkremegy. Mi pedig mindent kicsurgatunk a kasszánkból. Azt a pár ezret, amit sikerül mégis félrerakni, elviszik a nyaralások, pedig csak sátorozni járunk! Valahol át kellene fogalmazni az életstílusunkat, megtalálni azt a pontot, ahol tartalékolni lehet, feddem sokszor Andreát. Azt persze én sem tudom, hol, melyik szükségletünket redukáljuk. — Egy ekkora családnak nemcsak pro forma van szüksége családfenntartóra — folytatja Andrea. — A pénzkeresés Péter dolga, cserébe a család mentesíti a háztartási munkáktól, elnézi, hogy sokat utazik, estéiig dolgozik, igaz, munkát haza már nem hoz. A többletjövedelem előteremtése, amire a családnak szüksége van, az ő feladata. Tíz évig tanított például másodállásban az egyetemen (míg ki nem nevezték osztályvezetőnek). ami elég kimerítő volt. Szóval, sokat dolgozik. Kedvező viszont, hogy szereti a munkáját, és kiéli magát benne. — A szabadidőnket viszont együtt töltjük, örülünk az együttlétnek — veszi át a szót ismét a férj. — Ha patetikus volnék, azt mondanám, nekem a kikapcsolódást a gyerekek jelentik. Az időnk azonban kevés. S itt érezzük annak hátrányát, hogy Andrea nem lehet otthon. Gyerekeink lassan a pubertásban vannak, mi nem tudunk eleget foglalkozni velük; úgy eczem, nem tudjuk kellőképp fölkészíteni őket a felnőttkorra. — Szóval miből élünk? Én olyan munkahelyen dolgozom, ahol nincs lehetőség szociális juttatásokra, viszontszolgáltatásokra stb. Ezt nem érvként mondom, de induljunk ki a realitásokból. Mint már említettük, bérből és fizetésből élünk. Tizenhét éves gyakorlat és egy akadémiai cím után — tizenharmadik éve vagyok a tudományok kandidátusa — hetedik éve vagyok önálló kutató a bruttó alapfizetésem 3900 korona. (A bérkategóriám lehetővé tenné az ötezret is, az Akadémiának azonban nincs pénze bérfejlesztésre.) Havonta így kézhez kapok háromezer-kétszáz koronát, a családi pótlék 1720, Andrea fizetése 2 300. Ebből gazdálkodunk. Könnyebbséget jelentenek az esetenkénti prémiumok, a kutatási eredményekért kapott nagyobb összegek, a tizenzharmadik fizetés. Ez elosztva havonta hétszáz korona többletet jelent. Valójában ez teszi lehetővé az időszakos spórolásokat, a nyaralást stb. Ezer koronát fizetünk rezsire, ötszázharminc a kosztolás a gyerekeknek és nekem, a kocsira is elmegy négy-ötszáz korona (azzal, hogy magam javítom és a balesetbiztosítást nem fizetjük), aztán a kisebb kiadások, melyek nem is olyan kicsinyek: most például a tánciskola a két fiúnak (újabb ötszázas), a sítúrák, mindig van valami. Könyvre, újságra szintén költünk, számoljunk havonta kétszázat. És igy tovább. — Kérdezhetné, milyen vagyonunk van. Hát vannak a gyerekeink, aztán van egy autónk, egy Lada kombi. Először egy Trabantot birtokoltunk, majd vettünk egy Trabant Limuzint, amit két év múlva jutányosán (tizennégyért vettünk és tizenötért adtuk tovább) túladtunk, aztán vettük a Ladát. Most van egy kis pénzmagunk is, ugyanis tavaly hét hónapig az NSZK-ban dolgoztam, s a befolyt pénzt még nem éltük föl; de már nyesegetjük. Így sikerült hozzájutnunk egy jó minőségű színes tévéhez, számítógéphez, s a feleségemet is meghívtam egy körútra. Ez volt tizenhat évi házasságunk alatt az első alkalom, hogy a gyerekek nélkül utaztunk valahova.- — Rengeteget kombinálunk, számolunk minden nyár előtt. Ilyenkor szabadságolunk, és a család négy hétig együtt van. Sokat segítenek az ismerősök, a barátok. Kihasználjuk a szakmai kapcsolatokat, a munkabarátságokat — vendégeskedtünk ily módon az NDK-ban egy hétig az egyik, egy hétig a másik barátnál, de sátoroztunk már Jugoszláviában. Kelet-Szlovákiában és igy jártunk Rssten is. A másik hetet hagyományosan Hosszúfalun töltjük, a szülőfalumban, a Vág partján, három baráti családdal: nagyokat úszunk, halászunk, az asszonyok főznek ... A gyerekek még utána is ott maradnak a nagyszülőknél, míg kisebbek voltak, lenn töltöttünk minden hétvégét, mióta nagyobbak és mindegyiknek van már saját programja is, kéthetente ruccanunk le. Épp tegnap szavaztunk arról, menjünk, vagy ne menjünk, íyenkor persze Andreának nehezebb, mert a hétvégi mosás, takarítás elmarad. A gyerekek imádják a falut, a vizet, a jó levegőt — a hétközbeni bezártság után felszabadulás nekik! — Téved azonban, aki azt hiszi, hogy Hosszúfalu tojással, kacsával, libával is ellát bennünket. Szüleimnek nincs kertje, Hoszszúfalu kizálólag érzelmileg táplál bennünket. Inkább még mi hordjuk le a húst, tojást, vajat, télidöben ehhez ott nehezebb hozzájutni. Bérelünk ugyan a szomszédban egy kis kertet (amit majd egyszer meg szeretnénk venni), paradicsomból, paprikából önellátóak vagyunk, de ez minden! Harmincháromszor három hónap alatt — A háztartás jórészt Andreára marad, de ég a keze alatt a munka. A gyerekek ugyan kitakarítják a szobájukat (a fiúk a rendesebbek!), segrtkeznek a kisebb dolgokban, de szerintem Andrea túlságosan is elnéző velük szemben; elég a tanulásra hivatkozniuk, s felmentést kapnak minden alól. Igaz, néha kilencig is tanulnak. — Ehhez tudni kell — szól közbe Andrea —, hogy mindig csak annyit csinálok, amennyit bírok, ha valami elmarad, hát elmarad. A zenét nagyon szeretem, rengeteg lemezt veszek, takarítás közben is Vivaldit hallgatok, de színházban, moziban már régóta nem voltunk. Régen a gyerekek miatt nem mentem, de még most is bonyodalmas lenne, és nem szívesen hagyom őket magukra. Péter mondjuk kipótolja ezt, a szolgálati útjain bejárja a színházakat, mozikat; Berlinben például három hónap alatt harmincháromszor volt moziban. Úszni viszont rendszeresen eljárunk, Judit is megtanult tavaly a Vágón, a gyerekek jól síelnek, kihasználnak minden alkalmat, iskolai szervezésben évek óta részt vesznek minden túrán. — Két éve kaptunk Andreáék üdülőjébe egy beutalót — folytatja a férj —, s ott annyira meghatódtam Maruska sítudásán, hogy foggal-körömmel, de összeszedtünk a gyerekeknek (részben kaptuk, részben külföldön vásároltam) egy fölszerelést. Lassan szedelőzködünk. A házigazda lekísér a fagyos folyosóra, fölgyújtja a villanyt. — Nézze, az egésznek az a titka, hogy mi tudunk annak örülni, amink van — mondja búcsúzóul. Én pedig elhiszem. NAGYVENDÉGI ÉVA FELHÍVÁS Kedves Olvasóink! Szerkesztőségünk új sorozatot indít „Mérlegen" címmel, melyhez olvasóink segítségét kérjük. A sorozatban átlagcsaládok életkereteit, egyéni és társadalmi távlatait, életmódját, szociális és kereseti viszonyait, lehetőségeit, szabad idejét stb. szeretnénk bemutatni. Olyan családok, házaspárok jelentkezését várjuk, akik szívesen fogadnák szerkesztőségünk látogatását otthonukban, és nem lennének ellene a személyes bemutatásnak sem. Kérdésünk: hogyan és miből élünk? Várjuk Olvasóink jelentkezését! Kihez forduljunk? Egy „Lévai olvasó" azt írja, hogy 1989. július 15-én éri el a nyugdíjkorhatárt, több mint 38 ledolgozott éve van. Azt kérdezi, hogyan szüntetheti meg a munkaviszonyát, és kaphat-e térítésmentes orvosi ellátást addig, amíg még nem lesz nyugdíjra igénye. A Munka Törvénykönyvének a felmondásra vonatkozó rendelkezéseit az 1988. évi 188. számú törvény (amely ez év január 1 -jén lépett hatályba) módosította. Eszerint a dolgozó bármely okból és minden ok megjelölése nélkül is felmondhat. A felmondási idő pedig egységesen két hónap, amely a felmondás kézbesítését követő naptári hónap első napjával kezdődik, és a rákövetkező naptári hónap utolsó napjával végződik. A felmondást írásban kell adni. Az alkalmazottak betegbiztosításából folyó igények a dolgozót a munkaviszonya megszűnésétől számított 42 napig is megilletik, ha ez alatt az idő alatt megbetegszik. De egyébként is, ez idő eltelte után, olvasónknak igénye van a rendszeres és ingyenes orvosi gyógykezelésre, amint ezt a nép egészségéről való gondoskodásról szóló 1966. évi 20. számú törvény 11.§-ának 2. bekezdése és az 1966. évi 42. számú hirdetmény 1.5-a megszabja. Dr. BERTHA GÉZA Szeretnék rátalálni 31 éves, 164 cm magas, elvált, értelmiségi nő, egy kiskorú gyermekkel, szeretne megismerkedni megértő, jó megjelenésű férfival 45 éves korig. Egy gyermek nem akadály. Fényképes levelek előnyben. Jelige: „Virág" 31 éves, elvált fiatalember szeretne megismerkedni korban hozzáillő lánnyal házasság céljából. Jelige: „Őszirózsa" 20 éves lány szeretne megismerkedni káros szenvedélytől mentes fiúval 28 éves korig. Jelige: „Tavasz" 75 éves, 165 cm magas, nem dohányzó, nem iszákos, egészséges özvegyember várja 70 év körüli filigrán asszony jelentkezését aki szintén egyedül van. Jelige: „De csak ha hozzám költözöl" 21 éves, 181 cm magas, falun élő fiú megismerkedne minden káros szenvedélytől mentes lánnyal. Jelige: „Nyáron együtt" nő 11
