Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-12-20 / 51-52. szám
SZÓRAKOZZUNK Hogyan viseli el a kritikát? Olvassák el a következő kijelentéseket. Minden egyes kijelentésnél három válasz lehetséges: 1. igaz. 2. részben. 3. nem igaz. Az „igaz” válaszok 2 pontot érnek, a „részben” válaszok I pontot. A „nem igaz” válaszért nem jár pont. Adják össze a pontokat, és olvassák el az értékelést. 1. Az emberek többségének rokonszenves vagyok 2. Nem félek a jövőtől 3. Le kell szoknom néhány rossz tulajdonságról 4. Inkább csoportban dolgozom, mint egyedül 5. Az emberek többségében megbízom 6. Ha igazságtalanság ér. tiltakozom 7. Szeretnék előrejutni, de nem vagyok nagyon becsvágyó 8. Alkalmazkodni tudok a körülményekhez 9. Az emberek többsége, akiket Ismerek, rosszabb, mint én 10. Nagyobb nehézségek esetén sem jövök ki a sodromból 11. Sok mindenben rendesebbnek és fegyelmezettebbnek kellene lennem 12. A barátaim és az ismerőseim sokat adnak a véleményemre 13. Mindenben gyorsan és biztosan döntök 14. Ha valami nem sikerül, nevetni tudok 15. Nagyon csábít az ismeretlen ö—6 pont Nincs önbizalma, ezért állandóan kételkedik magában. Bizonytalan és elégedetlen önmagával, gyakran érzi magát kirekesztve, úgy érzi, igazságtalanok Önnel. A kritikát, még ha ártatlan is, nem bírja elviselni. Szenved, és úgy érzi. nem értik meg. Az ártatlan célzások is kihozzák a sodrából, harag és gyűlölet uralkodik el Önön. Bizalmatlan és rémült. Ne vegyen mindent túlságosan komolyan. Legyen elnézőbb, hogy a környezete is olyan lehessen Önhöz. 7—12 pont Hiányzik a belső egyensúlya, ezért könnyen kiborul. Kevés az önbizalma, ezért figyelemre és dicséretre van szüksége, hogy ne szegjék a kedvét. A sikertelenségektől nagyon fél. ezért a tárgyszerű kritikát is nehezen viseli el. Ha valaki bármilyen apróságot Ls kifogásol Önnél, úgy érzi, vége van. Túlérzékenysége megakadályozza abban, hogy helyesen értékelje a szemrehányásokat és a célzásokat. 13—18 pont Mint az emberek többsége. Ön sem örül annak, ha rámutatnak a hibáira. Ha fair és tárgyszerű a kritika, akkor megpróbálja azt elfogadni és megérteni. A gyengeségeihez tartozik, hogy bár van érzéke a realitáshoz, nem képes objektiven nézni az összes érvet, főleg ha a személyes ügyeiről van szó. Nagyon . ad arra. hogyan bírálják. Ha úgy érzi, hogy jogtalanul kritizálják, előfordulhat, hogy nem tud magán uralkodni. 19—24 pont Van önbizalma, magát és a világot nagyon objektiven ítéli meg. tisztában van a hibáival és a gyengéivel, de nevetni is tud rajtuk. Jól viseli a tárgyilagos kritikát, nem veszi nagyon a szívére. Ha látják, hogy valamit rosszul tett, mindig kész arra. hogy tanuljon saját hibáiból, és könnyen alkalmazkodik. 25-30 pont Nem tér ki a nehézségek elől. A véleménykülönbségek felhívást jelentenek az ön számára, hogy szembeszegüljön velük. Magabiztos viselkedésével a személyes támadásokat is könnyen áthidalja. Nagy az önbizalma, és bízik a képességeiben. Mások fenntartásaival játszva leszámol, senki nem tudja kilendíteni az egyensúlyából. Mindig ura a helyzetnek, és uralkodni tud magán. Környezete úgy érzékeli a magabiztosságát mint provokációt. Szalay Zoltán karikatúrái — Ötvenéves vagy, és tizennyolc éves lányt akarsz feleségül venni? Ez valóságos öngyilkosság! — Szívesebben követek el öngyilkosságot egy szép fényes késsel, mint egy rozsdás villával! ■ A bíró kihallgatja a tanút, és felteszi a kérdést: — Önnek tehát az a véleménye, hogy a vádlott alkoholista ? — Ezt nem merném egészen határozottan állítani bíró úr, de ha én egy üveg vodka volnék, nem érezném magam mellette biztonságban. ■ — Miért nem veszi fel a kagylót, amikor cseng a telefon? — kérdezi a főnök. — Ó — válaszolja a titkárnő —, legtöbbször magát keresik. ■ A jövendő jogász vizsgázik: — Mi a bigámia büntetése? — Két anyós! ■ Giziké rohan a telefonhoz: — Igen, aranyom! — Mondd csak, drágám, honnam tudod, hogy én hívtalak ? — Ö, aranyom, már hogyne tudnám, amikor te olyan édesen csengetsz ... Egy férfi fölkeresi a válóperes birót: — Bíró úr, el akarok válni a világ legrútabb asszonyától. A bíró felkapja a fejét: — Érthetet fenséget mond, uram — jegyzi meg.— Hogy akar ön elválni az én feleségemtől? ■ — Házasságuk elején az Ön férjének egyáltalán volt valamilyen jó tulajdonsága? — Ó, igen, de azt hamar elköltöttük. ■ — Vádlott, magát azzal vádolják, hogy betört egy üzletbe. — Nem igaz! — Vannak tanúk, akik látták. — Mindnyájan hazudnak. A közelben egy lélek sem volt! ■ — Hozzám jössz feleségül? — Nem. — Miért? — Két személyes okból. Az egyik a te személyed, a másik egy másik férfi személye. ■ — Majd három hét múlva elküldöm önnek a számlát — közli a betegével a fogorvos. — Nem szeretném, ha a vadonatúj fogait mindjárt csikorgatná . .*. ■ — A mennyországban érzem magam — súgja a fiatalember tánc közben a partnernője fülébe, és szorosan magához öleli. — Hm. Én meg úgy, mint az autóbuszban. ■ — Vallja be, hogy ellopta azt a bizonyos aranyórát! — Ez kétszeres rágalom! Először: nem loptam el, másodszor: nem volt arany! Nemcsak élő szóval fejezzük ki gondolatainkat. véleményünket, hanem mimikánkkal, mozdulatainkkal. testtartásunkkal. A pszichológusok már több évtizede foglalkoznak azokkal a jelzésekkel, amelyeket többnyire szavak nélkül, sőt. öntudatlanul „közvetítünk". Természetesen nem szabad túlbecsülni a gesztusok jelentőségét, a mimika és a gesztusok az ember személyiségét fejezi ki, de mindig összefüggésekben kell látni ezeket. Miről árulkodnak a gesztusok? Aki leveszi a szemüvegét, és szárát szórakozottan a szájába veszi, annak gondolkozási időre van szüksége a döntések vagy az állásfoglalások előtt. Az a nő, aki a nyakláncával, gyöngysorával játszik, határozatlan. A leleményes emberek, akik megfigyelik ezeket a mozdulatokat, kihasználják ezt az időt arra, hogy elérjék céljukat. Felemelt karral, nyújtott mutatóújjal hangsúlyozzák mondanivalójukat azok, akik alaposan meg akarják mondani a véleményüket, akik mindenkit rendre akarnak utasítani, vagy kioktatni. Tenyerébe támasztja állát, aki figyelmesen hallgatja beszélgetőpartnerét. Ez a gesztus a pszichiáterekre, orvosokra, pedagógusokra, jogászokra jellemző. A betegek, a diákok, az ügyfelek úgy érzik, figyelnek rájuk, együttéreznek velük. Aki a fejét vakarja, annak valószínűleg nem sikerült valami, megoldatlan kérdés előtt áll, de az is lehet, hogy haragszik valakire. Ez a kézmozdulat azt sejteti, hogy legszívesebben megverne valakit az illető. Keresztbe font karral a támadás ellen védekezünk. Ez a gesztus feszültségre utal, de egyúttal arra is, hogy az illető felkészült a védekezésre. Ha egy nő keresztbe fonja a karját egy férfi előtt, ezzel azt jelzi, hogy nem érdeklődik iránta, és nem óhajtja, hogy egyáltalán hozzáérjen. Mindig számíthatunk annak az embernek a segítségére, aki csípőre teszi a kezét. így áll a céltudatos ember is. Ha egy nő egy férfi jelenlétében a hajával játszik, azt jelzi, hogy érdeklődik iránta. A férfiak, ha föl akarják kelteni egy nő érdeklődését, mert szimpatikus nekik, a nyakkendőjüket igazítják, vagy a körmüket nézegetik. Aki könnyedén fölemeli a karját, azt jelzi, hogy nem ért egyet partnere véleményével, társa szavába akar vágni. Ezt a mozdulatot iskoláskorunkból őrizzük, amikor még jelentkezni kellett, ha szólni akartunk. Az egymáshoz illesztett ujjak határozott egyéniségre vallanak, aki mindig tudja, mit akar, szívesen hallgat meg másokat, de kioktatja őket. Minél magasabbra emeli valaki a kezet, annál fontosabbnak tartja magát. nő 42
