Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-12-20 / 51-52. szám
ORDÓDY DÉNES KOLLÁZSA RIKLER LÁSZLÓ FELVÉTELEIBŐL KÉSZÜLT — Nekünk a megélhetési a szövetkezet nyújtja. A fiatalok közül is csak az megy el. akit a szakmája a városhoz köt. A vezetőségben a legöregebb az elnök, s ő sincs még ötvenéves ... Aki becsületesen dolgozik, az megtalálja itt a számítását — vélekedik Fehér Erzsébet. Szőlő és paprika A hosszúra nyúlt vénasszonyok nyarának örülnek a szőlőben dolgozó asszonyok. Napsütésben könnyebb a munka, mint a nyálkás, ködös időben. Eleget fognak dideregni egész télen, amikor bokáig érő hóban, kezet, lábat fagyasztó hidegben metszik a szőlőt. Velmovszkv Klára négy évig dolgozott az állattenyésztésben, onnan jött a szőlészetbe. A maga nevében beszél de sorsa azonos a többiéel. — Kellett a pénz házra, autóra. Ezért mentünk a férjemmel az állattenyésztésbe. Most. hogy már mindez megvan, s a három gyerek is nagyobb lett. kicsit lazíthatunk. A férjem a traktoros brigádhoz ment. én meg ide. így legalább a szombat. vasárnap szabad, habár így is sok a munka, mert kimérik a szőlő egy részét, a fiiszerpaprikát, a cukorrépát, burgonyát — csak győzze a család szusszal. Otthon a fólia, a baromfi, a sertés. Sokat gürcölünk. de azért nem cserélnék a városi asszonyokkal, akik ugyan csak nyolc órát dolgoznak, de mindenért sorba kell állniuk. Nekünk falusiaknak tele van a mélyhűtőnk hússal, a pincénk zöldséggel, gyümölccsel, a karácsonyi asztalra is csak a röviditalt és a déli gyümölcsöt vesszük. A szövetkezet elnöke az irodában említette. nem fél attól, hogy elöregedik a szövetkezet. Mert a fiatalok itt otthon érzik magukat. Az állattenyésztésbe is elmennek dolgozni, annak ellenére, hogy az egész évi lekötöttséggel jár. Mert a munkájukat megfizetik. A pénz pedig kell. Építkezésre, berendezésre, autóra. Ha ezt megszerzik, átadják helyüket a következőknek, akik már várnak erre. Az idén húsz fiatalt vettek fel a tagság közé. Persze, vannak munkák, amit már itt sem akarnak a fiatalok végezni az idősebbek pedig egyre kevesebben vannak. Négy évvel ezelőtt emiatt szüntették meg a kertészetet. A kézi munkát igénylő növénykultúrákat — fűszerpaprika, cukorrépa — pedig részes művelésbe adják. Kényszermegoldás, ez. de egyelőre nincs más kiút. Az a szövetkezeti tag. aki nem vállalta a kiosztott kapálnivalót. nem kap természetbelit, és az év végi részesedése is elmarad. A természetbeli járadékra pedig szükség van, e nélkül nincs miből állatot tartani. A négy-nyolc ezer korona év végi részesedésről sem mond le könynyen az ember ... Az idén nincs is. csak nyolc tag. aki nem vállalta a reá eső kapálnivalót. amit bizony többnyire szabad időben kell elvégezni. De ilyenkor összefog a család, a rokonság: minél gyorsabb a betakarítás, kisebb a veszteség. annál nagyobb rész jut belőle az egyénnek. így gyűjtötték be két nap alatt a harminchektáros fűszerpaprikát, a cukorrépát. az almát pedig — amit nem győztek ötödrészéért leszedni a tagok —. a ..Szedd magad” mozgalomban a falusiak szedték le. négy koronáért kilóját. A kajszibarackos meghozta az egymillió korona bevételt. — Ennyi kézi munkát igénylő kultúra mellett miért van még szükség eperre is? — teszem fel a kérdést, s az elnök felelete meggyőz: — Mert a tavaszi munkák befejezésével és az aratás megkezdése közti három hétre is munkát kell adni a tagságnak! Az év minden napja, a nap minden órája munkával telik. Pihenésre, szórakozásra még gondolni sincs idő. — Töri magát a nép. S belegömyed a jólétbe... — bukik ki a szó keserűen Szobi Kálmánból, a szövetkezeti klub vezetőjéből, akinek egvre kevesebb már a művelődéssel kapcsolatos teendője. S mintha csak meghallotta volna ezt a nyugdíjas Molnár Erzsébet. így folytatja a gondolatot: — Valamikor volt idő az énekarra. citcrazenekarra, a szüreti ünnepségre, ma meg a fiatalok beülnek videózni, az öregek meg örülnek, ha lefektetnek. Ma még megvan mindenünk, gazdagon rakott az asztalunk, de egyre nehezebben megy már minden. Az előző elnöknek fele annyi gondja se volt. mint a mostaninak. S ki tudja, hogyan lesz holnap?... H. ZSEBIK SAROLTA
