Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-12-20 / 51-52. szám

A legfontosabb az érdekek

Beszélgetés Silvia Majlingovával, a Szlovák Nőszövetség Központi Bizottságának alelnökével

— Milyenek is vagyunk mi, nők? Milyennek látjuk magunkat, a jelenkor modern asszonyát?

— Ha képzőművészként kellene válaszolnom erre a kérdésre, akkor az eredmény bizonyára egy impresszionista alkotás lenne. A mai modern nő modelljéről nem nagyon beszélhetünk, hiszen ismereteink elsősorban empirikus jellegűek, tudományos kutatások részeredményei. Érezzük a komplex kép hiányát, de gondolom, hogy nem csupán a nő képe, hanem egyáltalán a jelenkor emberének, családjának a képe is hiányzik. Ez komoly gond, mivel ezen modelltől, a jelenkor asszonyának bölcseleti képétől lehetne elvonatkoztatni családi, magán jellegű, és munkahelyi gondjainak megoldását is. Mi, az SZNSZ Központi Bizottságában ezt tudatosítjuk, és foglalkozunk a feladattal; segítséget elsősorban a tudomány és a kutatás területén dolgozóktól várunk, viszont azt is tudjuk, hogy egy ilyen modell csak hosszan tartó kutatómunka eredménye lehet, s hogy csak a következő kongresszus előtt terjeszthetjük asszonyaink elé.

— Ez persze nem azt jelenti, hogy nincs elképzelésünk a nyolcvanas évek aszszonyáról...

— Én mindig abból indulok ki. hogy a mai asszonyok négy személyben léteznek: feleségek, anyák, munkaerők, és természetesen ennek az országnak a polgárai. Nagy erőfeszítést igényel, ha valamennyi feladatkörben helyt akarunk állni. A mai nő sokkal műveltebb elődeinél. Nem a képzettségre (kvalifikáció) gondolok, annak más a jelentése, és más is a helyzet a nők képzettsége terén; nincsenek meg a társadalmi feltételei a mai nők képzettségének olyan mértékű bővítésére, mint azt a munkahelyükön betöltött posztjuk megkívánná. A jelenkor asszonya — főleg a fiata - labbja — meglehetősen ambiciózus, ha nem is tökéletes, de legalább nagyon jó anya és

munkaerő szeretne lenni. Ez a szándék elsősorban a fiatalabbaknál egyértelmű, de ők sem elégedettek és boldogok, mert felkészületlenül lépnek az élet folyamatokba. A fiatal nők nemzedékének, de a középkorúaknak, tehát az én generációmnak sincs kialakult életprogramja. Tanulmányaik befejezése után — általában egyszerre — nyakukba szakadnak az anyai és munkahelyi gondok, de a feleség feladatai is. Évtizedekkel, sőt még nem is olyan régen arról győzögettük az asszonyokat, hogy a feladatok ilyen tömör megoldása igenis lehetséges. Hol tartunk most? Valahol a félúton. Szervezetünk feladata a többi partnerszervezettel együtt variábilis életprogramot kínálni az asszonyoknak az anyaszerep hangsúlyozásával, priorizálásával az életpálya valamennyi szakában. És azzal, hogy a nőnek adassék meg a szabad választás lehetősége; ő döntse el, hogy az élet bizonyos szakában mi a legfontosabb számára.

— De ugye van, ami mindig mindennél fontosabb; a család, az anyaszerep. Egyelőre bennünket, asszonyokat köt a kétkeresős családmodell. Az anya otthom maradhat gyerekével annak akár hároméves koráig is, csakhogy az anyagi kényszer gyakran erősebb az anyai ösztönöknél...

— Álláspontunk a szakmai körökben, egyelőre vita tárgya én azonban úgy gondolom, hogy a demokratizációs folyamattal összhangban ez az egyetlen alternatívája a gondok megoldásának — természetesen a szabad választás gazdasági hátterének biztosításával. Ha az anya a gyerekek nevelésével akar foglalkozni, akkor tehesse azt anélkül, hogy aggódnia kellene a család anyagi helyzete miatt. A munkahelyen az anya pótolható, de anyaszerepében nem. Társadalmi szempontból is nagy jelentőségű az anyaszerep, és már nem is nevezném szerepnek, hanem ikább küldetésnek. Kell, hogy minden anya érezze : gyermeke boldogulásához megvan nak a gazdasági és az egészséges környezeti feltételek is.

— Hogyan keresi, illetve találta meg a megoldást ezekre a gondokra az állami családpolitikai koncepció, amelynek előkészítésében, véleményezésében jelentős

részt vállalt a nőszövetség. Optimizmussal nézhetünk-e a koncepció elfogadása elé azután, hogy az illetékesek a Munka Törvénykönyve elfogadása előtt úgyszólván lesöpörték az asztalról a nőszövetség állásfoglalását?

— A jóváhagyásra előkészített koncepcióról megoszlik a szakemberek véleménye. Néhányan azt mondják: tulajdonképpen semmit sem old meg, nem viszi előbbre a családok ügyét, de sokan osztják azt a nézetet — én is közéjük tartozom —, hogy a koncepció nyitott tervezet, amely tulajdonképpen segíti a mai család valamennyi gondjának megoldását. A szkeptikus véül a környezetvédelem prioritása az elkövetkező években szinte minden területen. Hát nem függ ez össze a gyerekek egészséges fejlődésével? Hasonló képpen összefüggésbe hozhatók a családpolitikával a fokozott egészségügyi beruházások. Ezeket a törekvéseket teljességükben, öszszefüggésekben kellene látnunk.

— Az asszonyok többsége praktikus, gyakorlatias teremtés. Tehát mit várhatunk a családpolitikai koncepciótól?

— A következő ötéves tervben reálisnak mutatkozik a pótszabadság. Biztatóan alakul a nők munkaidejének megleményeket bizonyára a dokumentum második része váltotta ki, amely a megvalósítandó konkrét megoldásokat foglalja magába, ugyanis ezeket sokan keveslik. Viszont nekem az a véleményem, hogy egyszerre és azon nyomban lehetetlen megoldani valamennyi felgyülemlett problémát ; azok fokozatos megoldását viszont szavatolja a tervezet. Más szakágazatok is — ha nem is közvetlenül —, de foglalkoznak a család helyzetével, és ezt sajnos nem mindig tudatosítjuk. Itt van példáoldása. Két évvel ezelőtt még szinte áthidalhatatlan nehézségek voltak a részmunkaidő és a rugalmas munkaidő körül. 1990. január 1 -jétöl érvénybe lép a Szövetségi Munkaügyi és Szociális Minisztérium ez ügybeni rendeleté. A tervezet további részében javasoljuk a szülési szabadság meghosszabbítását; javasoljuk például hogy már az égy gyermekes anyák is igénybe vehessék a gyermekgondozási segélyt. Gondolom, hogy a kilencedik és tizedik ötéves tervidőszakra javasolt