Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-12-05 / 50. szám
Örömteli munka A (riwdxlmA ? szik. Tehetségek fél évszázadonként egyszer születnek, így rendkívül értékesek. Szó szerint minden tag ilyennek tartja a szövetkezet elnökét, Frantiáek Cuba docenst (mérnök, a tudományok kandidátusa, a szocialista munka hőse). Slusovicében napirenden vannak a kádercserék. Hogyan viselik ezt el az emberek? Hogy bírják a vereségeket, karrierjük hanyatlását? Jarmila Novotná a kérdésre válaszolva az emberi kapcsolatok olyan légkörét tárja elénk, mely számunkra, a szövetkezeten kívül élők számára teljességgel szokatlan. — Nálunk az emberi kapcsolatok mások. De embere válogatja, ki hogy viseli a vereségét. A belső erejét kinek-kinek magának kell mozgósítania. A hibát önmagában kell keresnie. Az önsajnálat, az elégedetlenség, a felettesek rágalmazása mit sem segít. Az alkohol pedig végképp semmit. Nálunk több elv is érvényesül a törvényszerű káderváltozásokat illetően. Hiszen a szocializmus óriási deformációja az a tény, hogy sok igazgató egészen a nyugdíjba vonulásig funkciójában marad, holott igazából képtelen ellátni a feladatait. Ne nevess ki, és ne sajnálj senkit! — ez az egyik elvünk. Mindenkivel szemben úgy viselkedj, mint leendő főnököddel szemben, mert ha kollégaként nem tudsz vele együttműködni, főnöködként sem tudod majd elviselni őt! Leváltottnak lenni nem szégyen. Szégyen megadni magad! Aki feladja, soha többé nem kap lehetőséget rá, hogy vezető legyen. A leváltáson csak az ostobák nevetnek. Nálunk, ahol kádercserék napirenden történnek, senki nem csodálkozik rajtuk. Munkára a munka ösztönöz Saint-Exupéry írja, hogy gályarabság nem ott van, ahol követ törnek, hanem ott, ahol a kötörésnek semmi értelme nincs. Slusovicével kapcsolatban a gályarabokat emlegetni nem a legszerencsésebb hasonlat, mert itt is láthatunk állukat támasztó embereket, és a munkába sem szakad bele senki, de az a bizonyos értelem, az itt létezik. Munkára végsősoron (és mindenütt a világon) leginkább a munka ösztönöz. A munka, mely nem fölösleges, nem hiábavaló, nem kényszer, nem belénk diktált és így elkapkodott, észre sem vett, meg sem fizetett. Nehéz lenne megmondani, mi alázza meg jobban az embert, mint az embertelen munka. Slusovicében akarják, mind azt akarják, hogy a munka az öröm, a jólét forrása legyen, hangozzék ez a mi „kívülálló" fülünknek bármily idegenül. S nem csak elméletben fogalmazzák meg ezt a tézist (mert van elméletük is!), a gyakorlatban valósítják meg: éppen a gyakorlatban. Az elméletből pedig álljon itt néhány gondolat! „Ha meg akaruk tudni, mitől lehet örömteli a munka, előbb azt kell megfogalmaznunk, miért nem az. Ennek oka a közömbösség, a következetlenség, a belátás hiánya, a flegmaság, az együttműködés elutasítása, a megbízhatatlanság; a szakszerűtlenség, a problémakör felületes ismerete, a rossz munkaszervezés, az alapanyagok gyenge színvonala, a tájékozatlanság, az átgondolatlanság, a koncepciótlan döntéshozatal és további részkérdések, pl. a telefonhiány, a rossz közlekedés. Hogy mi hoz örömet ? — Annak felszámolása, ami feleslegesen nehezíti és keseríti a munkát. Az embert az a munka vonzza, mely teljesen leköti, kedvtelésévévé válik, állandóan fogva tartja. A munka — szép környezetben. Az olyan munka, mely szükségletévé tud válni, és jó eredményeket hoz; melyet a környezet elismer és nagyrabecsül, és amelynek eredménye az ember tekintélyét növeli." Hát ilyen egyszerű. Az önállóság akkor került szóba, amikor Frantísek Trnka docenstől, a gazdasági igazgatótól megkérdeztük, tudja-e, most éppen mit csinálnak ezek vagy amazok a szövetkezetben. — Nem, és nem is akarom tudni — hangzott a válasz. — nincs is rá szükszégem. Ha tudnám, tanácsokat akarnék adni nekik, beleavatkoznék abba, amit ők jobban tudnak, mert ők a szakemberek, és ők tudják, mire van szüksége a központjuknak. A másik oldalon meg elkényelmesednének, biztosítva magukat, hogy majd valaki más gondolkodik helyettük. Óriási kárt okozna az ilyesmi, hisz egész munkahelyeket fosztanánk meg az alkotó gondolkodástól, emberek százainak ötleteitől. — Képzelje el, hogy maga tud kötni, én pedig elméletileg ismerem a kötést. És akkor azt mondom magának, hogy nem jól köt. Hát ki tudja jobban a dolgot? Maga, aki meg tudja csinálni! Én csak irányíthatom, azt mondhatom, nézd, a világon most a csipkés holmi a divat, láss hozzá te is. A vezetés nálunk arra való, hogy megszabja a játékszabályokat, és ellenőrizze, hogy betartják-e azokat. Ha sikeres munkát akarunk, nem szabad belebeszélnünk. Eleve lehetetlen tudnom, a járás melyik részében található épp ez vagy az a traktorunk. Itt egészen másról van szó! A nagyság előnyeit kapcsoljuk össze a kicsiségével: az efsz mint nagy egész, az egyes központok pedig mint önálló, önelszámolásos gazdasági egységek. A kulcselem: a hatáskör decentralizálása, és persze a felelősségé. Amikor az egyik üzem dolgozói panaszkodni jöttek az elnökhöz, hogy nem kaptak prémiumot, azt mondta nekik: ott az igazgatótok, oldjátok meg vele! Slusovicében a problémákat ott oldják meg, ahol keletkeznek. Senki nem mondja senkinek, mit és hogyan csináljon. A fontos, hogy jól menjen a munka. Dönts önállóan! Hogy milyen utat választasz, a te dolgod. De mind tudják, sőt, a vérükké vált, mire van szüksége a szövetkeznek, és mit akar, mert a kitűzött cél világos, nem változik egyik napról a másikra: az emberek növekvő anyagi és szellemi igényeinek kielégítése — kézzel foghatóan is. Inkább tehenet fejjenek! — ez a legismertebb „lemez" refrénje, ha Slusovicéről esik szó tájainkon. — Hisz jóformán semmi közük sincs már a mezőgazdasághoz! Számítógépet gyártanak! Meg mi mindent még! Pedig a számítógép is a józan paraszti ész logikáját követve készült el. Magad uram, ha szolgád nincs! És mert Csehszlovákiában nem találtak olyan számítógépet, amilyenre a kombinát ügyviteléhez szükségük lett volna, meg gyártót sem találtak, aki hajlandó lett volna ilyet elkészíteni nekik, a maguk módján cselekedtek. És olyan jól sikerült, hogy mások is érdeklődni kezdtek ... Miért ne gyártanának hát számitógépet, ha van piaca?! — Pár éve hoztak néhány külföldi számítógépet mutatóba, és nem találtunk bennük egyetlen csavart sem, amit hazai üzemeink ne gyártottak volna — mondta Karel Nedbálek mérnök a kazettás számítógépgyártás főnöke. - Ma már ott tartunk, hogy megkezdtük a 16 bite-os számítógépek sorozatgyártását. S ezek már terminálokon is képesek kapcsolódni. Mindent készítünk hozzá, perifériákat, kiszolgáló berendezéseket. Raktárra nem termelünk, konkrét megrendeléseknek teszünk eleget. A bért is akkor fizetjük a termék után, ha már eladtuk. Az üzemrészlegek tele vannak növénnyel, akváriumokkal, a falakon az igazgató képe, neve, Így mindenki láthatja, ki kicsoda, hol ki a felelős főnök. — A minőség szigorú követelmény — módja Nedbálek mérnök. — A hibákat szankciók követik. Ezer számítógépet gyártottunk iskoláknak, a szerelések során két javításra volt szükség. Egy ilyen bonyolult gépnél ez elég tisztességes eredmény. Vannak tehenek is Az Agrogen biotechnológiai-génsebészeti központ. Három részleges hosszú távú stratégiai célokat követ, kutatási programjuk a jövő eredményeit alapozza meg, de mert önelszámolók, termelniük is kell. — Legrégibb programunk, a biológiai gombaölőszer gyártása már hasznot hajt — mondja az egyik vezető, dr. Václav Rezniőek. — Ezeket vízkészletek közelében, vagy vegyszerektől kímélendő természeti környezetben alkalmazzák, de gyártunk biológiai rovarirtókat — Bathurint, Moskyturt —, és a nemesítés stádiumában vannak a biológiai növényvédő szereink is. A szövetkezet vezetősége támogat bennünket. Nem várnak tőlünk azonnali nagy hasznot, az a fontos, hogy a bérekre, az üzemeltetési költségekre és a szükséges műszerekre való pénzt kitermeljük. Pavel Vyskoőil mérnök-kandidátus, a génmérnöki részleg vezetője elmondja, itt, náluk kerül át a termelés a nagyüzemi csarnokokból a laboratóriumokba, s ez rendkívül költséges. A befektetéseket kamatoztatni kell. Nekik van már eredményük. Ún. S-teszteket gyártanak, melyek jól hasznosíthatók a textiliparban, a gyógyszeriparban, de másutt is, jó a piacuk itthon és külföldön, Így hát a világszínvonallal mérhetik magukat. Ott pedig, ahol végre találkozhattunk a tehenekkel, azaz nem is velük, hanem a génsebészet „csodájávar, az embrióosztással, egy szlovákiai állatorvos, Jaroslava Kyptová kalauzolt bennünket. Amikor ö végzett Kassán (Kosice), akkor ez a szakterület az első próbálkozásokkal bíbelődött. Ma pedig az embrióosztás szinte hétköznapi dolog, két fős csoportok végzik, a férfi általában a manuális munkákat, a nő pedig az embriókezdeményeket vizsgálja mikroszkóp alatt. Évente 7—-10 ezer átültetést végeznek, a fizetésüket is e szerint kapják. — Tenyészállataink Kanadából valók, évi 10 ezer Uteres tejhozamra képesek — mondja Kyptová doktornő —, számunka ezek a fajták érdekesek. A cél ugyanis az, hogy minél nagyobb tejtermelést érjünk el, minél kevesebb tehénnel. Szép környezet, jó szolgáltatások, korszerű termelés nő 4
