Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-11-14 / 47. szám
KUCKÓ Használati utasítás Gianni Rodari, a neves olasz író ötletekkel teli, szellemes könyvéhez — amely a Móra Könyvkiadónál jelent meg, de boltjainkban is kapható: A könyvben kilenc történet van. Mindegyikhez három befejezés tartozik: az olvasó kiválaszthatja közülük azt. amelyet leginkább meggyőzőnek talál. De akár mindhármat sutba vághatja, és ha kedve szottyan, újat találhat ki. Ha éppen arra kíváncsi, melyik az író kedvenc befejezése, megnézheti a könyv végén, de azért semmiképpen se adja fel a saját véleményét. Ó, azok a boldogtalan kísértetek! CIÁN NI RODARI MESÉLD TE A VÉGÉT A Bort bolygón sok-sok kísértet éldegélt. Éldegélt? Mondjuk inkább, hogy tengődött, húzta az igát. Holmi barlangokban, romos várakban, elhagyatott toronyban, padláson laktak, ahogy ez már lenni szokott. Pontban éjfélkor aztán a szellemek előbújtak rejtekhelyükről, s útjukra indultak a bolygón. hogy megijesszék a bordákat. A bordák azonban nem ijedtek meg. Felvilágosult emberek lévén nem hittek a szellemekben. Ha meglátták őket, gúnyolódni kezdtek. a kísértetek pedig elszaladtak szégyenükben. Az egyik szellem például láncát csörgette, borzasztóan szomorúan csikorgód a vas, s egy borti máris így kiáltott fel: — Hé, te szellem, meg kellene ám olajozni a láncod! Egy másik szellem, tegyük fel. fenyegetően rázta fehér leplét. Máris ott termett egy kis bortlakó, s ráripakodott: — No, szellem, vágd csak mosógépbe azt a lepedőt! És jó erős mosószer is kell hozzá! Az éjszaka végén a szellemek búvóhelyeiken találkoztak. Halálosan fáradtak, ijedtek, rosszkedvűek voltak. Csak úgy ömlött belőlük a panasz. — Ki hallott még ilyet! Tudjátok. mit kiáltott le nekem egy nő az erkélyről? Rosszul jár az órád, mondta, vigyázz, mert elkésel! Még egy órásotok sincs, aki megjavítaná? — Én se jártam jobban. Egy levelet rajszögeztek az ajtómra, így szólt:,. Tisztelt szellem úr! Ha befejezte a sétáját, csukja be a kaput, mert a múltkor nyitva hagyta, a házat ellepték a kóbor macskák, és megitták a cicánk tejét. ” — Nincs már tisztelet a szellemek iránt. — Már semmi sem szent. — Valamit tenni kell. — No és mit ? Valaki azt javasolta, vonuljanak fel és tüntessenek Másvalaki azt, hogy szólaltassák meg egyszerre a planéta összes harangját, így legalább nem tudnak majd a bordák aludni. Végül a legöregebb és legbölcsebb kísértet vette át a szót: — Hölgyeim és uraim — mondta, miközben ócska lepedője szakadását varrogatta. — Kedves barátaim! Tehetetlenek vagyunk. A z emberek megszokták ricsajozásunkat. Nem tudjuk már megijeszteni a honiakat. Ismerik minden fogásunkat, nem izgatják őket tiltakozásaink. Nem. nincs mit tenni... itt. — Hogyhogy itt ? — Úgy értem, ezen a planétán. Ki kell vándoroljunk. — Még mit nem, hogy aztán valami olyan bolygón kössünk ki. ahol csak legyek és szúnyogok vannak? — Szó sincs róla. én tudom, hova menjünk. — De hova ? De hova ? — Földnek hívják. Látják odalenn azt az icuri-picuri kék fényt? Az az. Megbízható személytől tudom. hogy a Földön több millió olyan kisgyerek él, aki már a kísértet szó hallatára is a párnába fúrja a fejét. — Jaj, de jó! — De tényleg igaz ? — Olyantól hallottam — mondta az öreg kísértet —, aki még sohasem hazudott. — Szavazzunk! Szavazzunk! — kiáltozták sokfelöl. — De miről? De miről? — A ki egyetért azzal, hogy kivándoroljunk a Föld bolygóra. rázza meg a lepedője sarkát. Várjatok, hadd számoljak ... egy, kettő, három.. . negyven .. . negyvenezer .. . negyvenmillió... Ellenvélemény? Egv, kettő... Ezek szerint a döntő többség egyetért: elindulunk. — Az ellenzék is? — Magától értetődik: a kisebbségnek az a dolga, hogy engedelmeskedjék a többségnek — Mikor indulunk ? — Holnap este. amint besötétedik. Másnap este. mielőtt még valamelyik hold feljöhetett volna (a Bort bolygónak ugyanis tizennégy holdja van. de hogy. hogy nem, mégsem ütköznek össze forgás közben), a borti kísértetek sorba álltak, szárnyakként némán suhogtatták lepedőiket. . . s már repüllek is az űrben, akár valami fehér rakéták. — Nem tévedünk el? — Csak ne féljetek az öreg úgy ismeri az ég útjait, akár a lyukakat a lepedőjén... Első befejezés A kísértetek fénysebességgel haladtak, s néhány pillanat múlva leszálltak a Földre, olyan területen, amely éppen árnyékban volt: ott az éjszaka akkor kezdődött. — Most oszolj — mondta az öreg kísértet —, mindenki járjon egyel, s der it se fel a terepet. Hajnal előtt ugyanitt találkozunk, s megbeszéljük, mit tapasztaltunk, jó ? Huss! A kísértetek szanaszéjjel szóródtak a homályban. Amikor visszatértek a találkozóra. alig fértek lepedőjükbe az örömtől. — Gyerekek, micsoda mesés hely! — Micsoda szerencse! — Milyen jó buli! — Ki hitte volna, hogy még ennyien hisznek a kísértetekben! — És a felnőttek is, nemcsak a gyerekek. — És mennyi müveit ember! — Én egy orvost ijesztettem meg. — Éntölem meg egy képviselő teljesen őszbe csavarodott. — Végre megtaláltuk a nekünk való bolygót. Én amondó vagyok hog)’ maradjunk. — Én is! Én is! És ez alkalommal a szavazásnál egyetlen lepedő sem volt ellenvéleményen. Második befejezés . .. Fénysebességgel haladtak, és néhány perc múlva jócskán eltávolodtak bolygójuktól a borti kísértetek. Sajnos az indulás sietségében nem vették észre, hogy a menetoszlop elejére az a két kísértet állt. aki a földi utazás ellen szavazott. Ők, ha tudni akarjátok, milánóiak voltak. Rothadt paradicsommal fölfegyverzett milánói bennszülöttek egvszer szökésre kényszeritették őket. Ezért el kellett tűnniük a lombard fővárosból. Titokban érkeztek a Borira, s a borti kísértetek közé vegyültek. A Földre való visszatérésről még csak hallatni sem akartak. De jaj lett volna nekik, ha felfedik kilétüket! Hát ki kellett fundálniuk valamit. S eszerint is cselekedtek. A menetoszlop élén repültek. Mindenki azt hitte, hogy az öreg, bölcs kísértet mutatja az utat, ám közben az öreg nyugalmasan szunyókált a csoportban. A Föld helyett a Picchio bolygói célozták meg, amely háromszázmillió-milliárd kilométerre és hét centiméterre volt tőlük. Csuk holmi félős békanép lakta. A borti kísértetek jól megvoltak ott, legalábbis néhány századon keresztül Később valószínűleg a picchiói békák sem ijedtek meg már a kísértetektől Harmadik befejezés A fénysebességgel suhanó borti kísértetek néhány perc múltán egyszerre csak a Hold közelében találták magukat, s már-má felkészültek a leszállásra, hogy munkához lássanak, amikor az űrben megpillantottak egy másik kísérletcsoportot: éppen feléjük közeledlek. — Hé! Kik vagytok? — Hát ti? — Mi előbb kérdeztük, válaszoljatok ti! — A Föld bolygó kísérletei vagyunk. Elmegyünk, mert a Földön már senki sem fél a kísértetektől — És hová mentek ? — A Borira, azt mondják, ott jó élet van. — Szegények! Ki hallott még ilyet! Mi éppen a Boriról szökünk, mert a kísértetekre rossz idők járnak. — A fenébe is, már csak ez hiányzott! Na. most mit tegyünk? — Vágjunk neki együtt, s keressünk félős országokat. Csak maradt belőlük a végtelen mindenségben. j— Jó. így is tettek. A két csoport egyesült. és tovatűntek miközben rosszkedvűen moroglak. nő 16
