Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1988-11-01 / 45. szám

OTTHONUNK ÚJ MEGVILÁGÍTÁSBAN A sinvilágítás lényege a mennyezetre vagy a falra szerelt sín, mely érintésbiztos — erre közvetlenül és tetszés szerinti helyen rákap­csolhatok a lámpák. (Nemcsak lámpa hanem varrógép, ventilátor, rádió, TV stb. is csatla­koztatható hozzá). Ilyen módon nagyon jól megvilágítható egy vagy több falfelület, kiemelhető a falra helye­zett kép, tárgy — anélkül, hogy maga a lámpa túl sok helyet foglalna el vagy feltűnő volna (1. kép) Egy a lehetséges megoldások közül. (2. kép). A linestra vonalvifágító 100 wattos opál bevonatú fénycső (nem neon). Egyenletes fényt ad, kis helyet foglal el, mert az aljzat szinte alig látszik. 50 centiméteres hosszú­ságban kapható. Nagyon alkalmas konyha, fürdőszoba világítására. Fürdőszobában leg­jobb a tükör két függőleges oldala mentén felszerelni. Készülhet dugaszolóaljzattal is, villanyborotva, hajszárító számára. Aszaljunk zöldséget Olykor nagy gond, hogy a bőven ter­mő zöldségeskert fölöslegével mihez kezdjünk. Ha piacra nem visszük, s rokonnak, barátnak nincs szüksége rá, az egyetlen okos megoldás: a szárítás. A legkézen­fekvőbb a napon aszalás: az előkészí­tett, vagyis a megtisztított és felaprított zöldséget előbb puhítsuk meg gőzölés­sel (öreg, rágós, megfásodott zöldség aszalásra nem való!). Ez a művelet a termény keménységétől függően né­hány pillanattól néhány percig tarthat. A gőzölés megőrzi a termény eredeti színét, és meggyorsítja az aszalás folya­matát. Házi aszalásra leginkább a zöldba­bot, a gyökérféléket, a tököt, a gombát és a fűszerféléket ajánljuk. De gyümölcsaszalóban a káposztafélék, a spenót, a sóska és minden más zöld­ségféle is eltartható télire. Vannak zöldségfélék, amelyeket aszalás előtt gőzölni nem szabad: vörös káposzta, bimbóskel, petrezselyem, vö­röshagyma, spenót, sóska, paradicsom, tök, paprika és gomba. A zellert és a céklát először puhára kell főzni, s csak utána szeleteljük és aszaljuk. Ha friss zöldfélét akarunk fagyasz­tani, tegyük műanyag zacskóba, és irodani fűzögéppel kapcsoljuk össze a zacskó nyílását, úgy tegyük a mélyhű­tőbe. • • • Főzés közben sokszor beletöröljük a kezünket a konyharuhába, ami ettől rögtön zsíros, foltos lesz. Sok fáradsá­got takarítunk meg, ha a konyhában állandóan kéznél van a papírtörülköző. TENNIVALÓK A KERTBEN Fokozatosan szedjük fel azokat a virágos növényeket (dáliát, kánnát, gladióiuszt, gu­mós begóniát stb.), amelyeknek a gumóját, hagymáját télire elraktározzuk. Ezeket a földtől megtisztítva, szellősen, árnyékos helyen meg kell szárítani, és papírzacskók­ban vagy szaporítóládákban vagy pedig lyukacsos hálóban viszonylag száraz he lyen tároljuk. (Nagyon száraz pincében időnként permetezni kell, mert a hagymák, gumók túlságosan összetöppednek.) A ki­szedéskor ügyeljünk arra, hogy minél ki­sebb sebzési felületet ejtsünk, majd válo­gassuk át a gumókat. A beteg, fertőzött töveket selejtezzük ki, a gumók károsodott részeit egészen az egészséges részig vág­juk ki. A vágási felületet szórjuk be faszén­porral. A töveket pár napig szárcsonkra állítva szárítsuk, majd lehetőleg a kóroko­zók fertőzése számára kedvezőtlen, 5—10°C hőmérsékletű helyiségben tárol­juk. A sziklakertet a tél beállta előtt nézzük át még egyszer. A gyomokat távolítsuk el, mert enyhe téli időben azok tovább növe­kednek. Ahol hiányos a termőföld — az eső kimosta, vagy a gyomok kihúzásakor hul­lott ki — ott pótoljuk lombfölddel vagy egyéb, szerves anyagot tartalmazó virág­földdel. Végül — ha szükséges — igazgas­suk meg a köveket. A gyepről gereblyézzük össze vagy drót­­seprűvel seperjük össze a hulladékot. A bokrok, fák aljáról, évelők ágyásairól ne távolítsuk el, jó lesz humuszpótlásnak, ta­karónak. A kökerti pozsgás növényeket viszont ne takarjuk lombbal, mert alatta azok a téli csapadék hatására könnyen berothadnak. A régi gyepet is készítsük föl a télre. Gereblyével vagy vasseprűvel lazítsuk föl kissé és érett komposzttal vagy trágyával 1 —2 cm vastagon terítsük be a felületét. A telepítésre szánt rózsatövek kiválasz­tásakor ne csak a növény típusa, virágszíne szerint válogassunk, hanem vegyük figye­lembe a károsítok iránti fogékonyságukat is. Ismeretes, hogy az eredetileg trópusi, párás, félámyékos, mérsékelten meleg kör­nyezetben élő növények számára a téli központi fütéses, száraz levegőjű lakásban nem a legkedvezőbbek a körülmények. Ezért azután sokat kell öntözgetni, perme­tezni és a fűtést szabályozni növényeink számára, mert ahol ez nem lehetséges, ott sárgulnak, foltosodnak, lombjukat lehullat­ják. A számukra szerkesztett „klímaszek­rényben" viszont úgy szabályozhatjuk a hőmérsékletet, páraviszonyokat, ahogyan az a legkedvezőbb. A karácsonyi kaktuszt, amarilliszt már gyakrabban öntözzük. Ugyancsak juttas­sunk vizet legalább hetenként egyszer a hajtatásra cserépbe ültetett virághagymák­nak. A díszfáink és díszcserjéink nyugalmi állapotában esedékes fatisztogatási, -ápo­lási munkánkat is megkezdhetjük. Végre­hajtásuknak általános szempontjai meg­egyeznek a gyümölcsösben végzendő te­endőkkel. Ha tisztogatási munkánk során a fatörzsön vagy a vastagabb ágrészeken farontó gombát találunk, úgy vágjuk le, hogy az egészségesnek látszó részből is távolítsunk el 1 —2 cm-t. Tejfölös pogácsa Hozzávalók: 20 dkg liszt, 20 dkg margarin, 2 dl tejföl, só, tojás, mandula vagy dió. Előző este összegyúrjuk a lisztet a margarinnal, a tejföllel, meg 1 csapott kiskanáinyi sóval, és egy éjjelen át hűtő­­szekrényben pihentetjük a tésztát. Másnap kinyújtjuk másfél cm vastagra, és kis pogácsákat szúrunk ki belőle. Tepsibe rakjuk, megkenjük egész tojás­sal, mindegyikre egy szem hámozott mandulát vagy fél diót teszünk, és forró sütőbe tesszük. Öt perc múlva a tüzet mérsékeljük, úgy sütjük a pogácsákat pifosra. Sonkatekercs Hozzávalók: 8 szelet gépsonka, 20 dkg krémsajt, 10 dkg ecetes torma, só, bors, 1 fej saláta, ecetes uborka. A krémsajtot habosra keverjük a tor­mával és az almával, ízlés szerint sóz­zuk, borsozzuk. Egy hosszúkás vagy kerek tálat kirakunk a lecsurgatott salá­talevelekkel, és szép sorjában elhelyez­zük rajta a fenti töltelékkel töltött son­katekercseket. A tekercsek közét apró­ra vágott, lecsurgatott ecetes uborkával vagy ízlés szerinti paradicsomkarikával, paprikaszelettel, tojáskarikával díszít­hetjük. Behütve tálaljuk. Nyírségi szelet A sertésszeleteket jól kiverjük, és megsózzuk. Az egyik felükre vékonyra vágott sajtot és almakarikákat helye­zünk, ráhajtjuk a másik felét, majd a széleket hústüvel összetűzzük. A cso­magocskákat a szokásos módon bun­­dázzuk, forró zsiradékban kisütjük. Bur­gonyapürével és céklapürésalátával tá­laljuk. Tejfölös céklapürésaláta Hozzávalók: 60 dkg cékla, néhány salátalevél 1 —2 evőkanál borecet vagy citromlé, 1 késhegynyi őrölt fahéj, só, petrezselyem; a mártáshoz: 1,5 dl tej­föl, 10 dkg reszelt torma, 1 mokkáska­nál porcukor. A céklát alaposan megmossuk, szá­razra töröljük, tepsibe tesszük, és elő­melegített, forró sütőben megsütjük (kb. 1 óra). Még melegen meghámoz­zuk, áttörjük, meghintjük kevés bore­cettel vagy citromlével, hozzáadjuk a fahéjat, ízlés szerint sózzuk. Jól össze­keverjük, és néhány órára a hűtőszek­rénybe tesszük. Tálaláskor egy lapos tálat körbe rakunk a megmosott, lecse­pegtetett salátalevelekkel, félgömb for­mában a közepére púpozzuk a céklapü­­rét, és vékony sugárban leöntjük a hoz­závalókból készített mártással. Petre­zselyemlevelekkel díszítjük. Zellerkrémes tojás csészében Hozzávalók: 50 dkg zeller, 1 dl tej­szín, 4 tojás, só, bors, pirospaprika, petrezselyem, vaj. A zellert megmossuk, meghámozzuk, vékony szeletekre vágjuk, enyhén sós vízben puhára főzzük (20—25 perc), majd leszűrjük, áttörjük és sóval, bors­sal, kevés tejszínnel habosra kikeverjük. Négy tűzálló tálkát kivajazunk, arányo­san elosztva az aljára simítjuk a zeller­krémet, tetejére 1—1 tojást ütünk, meghintjük pici sóval, borssal, és kevés tejszínnel. Előmelegített sütőben addig sütjük, amíg a tojásfehérje megszilárdul (kb. 10—15 perc). Tálaláskor pirospap­rikával megszórjuk, vágott petrezse­lyemmel díszítjük. Csak frissen jó! na 22

Next

/
Thumbnails
Contents