Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-11-01 / 45. szám
TAJOLO KÖNYV Új titkok könyve Az emberiség életében mindig sok volt a titok, a megmagyarázhatatlan jelenség, égi és földi tünemények. Különösen az emberi történelem őskorában és ókorában bukkantak föl lépten-nyomon a borzongató titkok, de a középkor is rengeteg megmagyarázhatatlan jelenséggel szolgált, különösen, ha jól megfontolt érdekből a vallás is igyekezett szaporítani a földöntúli jelenségeket, csodákat. Sok titok azóta megoldódott, de még modern korunkban is akad néhány megmagyarázhatatlan jelenség, amelyről beszélnek és írnak, különösen a szenzációra éhes újságok. Nemere István könyvének füljegyzete is ezt hangsúlyozza: „Világunk még ma, a huszadik század vége körül is tele van megfejtésre, magyarázatra váró jelenségekkel — titkokkal. Hol az égbolton megjelenő azonosíthatatlan tárgyak (járművek?) — UFO-k —, hol egyes embertársaink meghökkentő képességei döbbentenek rá bennünket, mennyi mindent nem ismerünk még igazán." Nemere István könyve, amelyet a Magyar Eszperantó Szövetség jelentetett meg, több rejtélyes eseménnyel, jelenséggel ismertet meg bennünket, gyakran idézve az eseményről vagy jelenségről alkotott véleményeket, szemtanúk emlékeit, tudósok magyarázatát, lapok tálalását. Miről tudósít bennünket a könyv? Tíz olyan rejtélyről, amelyre még ma sem tudtak kielégítő választ adni. A kötet közel egyharmadát az UFO-rejtély taglalása foglalja le, amelyről ma is rengeteget imák a lapok. Nemere könyve nyomon követi az UFO-k megjelenésének történetét földünk légterében, számtalan szemtanú állítását idézve. Nagy teret szentel a hajdani Rudolf trónörökös és szerelme, Vetsera Mária öngyilkosságának, amelyről könyvtárnyi könyvet, cikket írtak már. Szó kerül a parapszichológiáról, az okkult jelenségekkel, való foglalkozás eredményeiről és hátrányairól, a titokzatos gömbvillámokról, továbbá híres emberek eltűnéséről, jósokról és jóslatokról, az eszperantó nyelv elterjedésének buktatóiról, egy magyar író kettős életéről és a glozeli történelmi leletekről. A könyv bár érdekesen, olvasmányosan megírt munka, kétségeket is ébreszt bennünk. Ennek ellenére, nem tudja letenni az ember, míg végig nem olvassa. DÉNES GYÖRGY FOLYÓIRAT Szovjet Irodalom A Szovjet Irodalom című folyóirat Anatolij Ribakov nagysikerű regénye. Az Arbat gyermekei közlése után ismét szolgál meglepetéssel : a szeptemberi számában közli Danyiil Granyin (1918) orosz prózaíró új regényének, a Bölénynek az első részét. Az író — aki A vihar elébe című Állami Díjas regényével és a Fejezetek a blokád könyvéből című dokumentumregényével vált ismertté a magyar olvasók körében — újra az általa legjobban tudott területre, a tudományos-kutatóintézetek világába viszi olvasóit. A regény hőse egy ismert tudós, Nyíkolaj Tyimofejev- Reszovszkij genetikus (a Bölény) akivel az író á valóságban is kapcsolatot tartott fenn. Az ő életét kísérjük végig, szinte egy történelmi korszakon át — a polgárháborútól kezdődően egészen a XX. kongresszusig —, s tanúi lehetünk egy tudós tiszta emberi jellemének, erkölcsi helytállásának. Emellett a történelem nehéz lélegzését is ott érezzük a regény lapjain. „Ezt a könyvet az embernek egy ültő helyében kell elolvasnia; a legjobb lapjai erősen emlékeztetnek Stefan Zweig életrajzi műveire. A főhős sora egyedi: a történelem sodra őt mintha nem is érintené, csak legvégül ragadja magával." — írja a regény előszavában Jevgenyij Szidorov. A tudós helytállása ma is példamutató: miként lehet felülemelkedni kicsinyes emberi és politikai manővereken. A folyóirat másik figyelemre méltó közlése Mihail Satrov: A breszti béke című drámája. A szerző ebben a művében is — mint a korábbi Tovább ... tovább ... tovább! című ben, az orosz történelem — tegyük hozzá: az újkori történelem — alakjait vallatja; azok mozgását, nézeteik ütközését, eszmei harcu kát ábrázolja. A kétrészes dráma hőse Lenin. Buharin, Trockij, Zinovjev és Sztálin (mások is), s a középpontban az októberi forradalom egy sorsdöntő kérdése áll: ki kell lépni a háborúból, békét kell kötni, hogy megment hessék a forradalom vívmányait. Satrov ezút tál sem mulasztja el leleplezni Sztálin alak ját, akinek jellembeli hiányosságai már e korai időszakban is kiütköztek. Tanúi va gyünk Lenin erkölcsi erejének és politikai éleslátásának, viszont fejtegetései nem min dig találnak megértésre. A vitáik sorozatában azonban az ö akarata érvényesül, a politikai bizottság nagy része, a békekötés mellett szavaz........A békevágy számunkra nem tak tikai húzás a gyengeség pillanatában, ez egész politikánk, egész életünk értelme. A béke minden órája ezerszer többet ad a szocializmusnak, mint a háború egy nap ja ..." — mondja Lenin a dráma végén, s ezzel a forradalom tanulságaira hívja fel a figyelmünket. MÉSZÁROS KÁROLY KIÁLLÍTÁS A portréfotó nagymestere Aki november 7-ig betér a komáromi (Komárno) Duna Menti Múzeumba, bizonyára hosszan elidőz a közszemlére tett fotográfiák előtt. Nemcsak azért, mert múzeumainkban manapság ritkaságszámba megy egy-egy fotókiállítás, kiváltképp a Komáromhoz hasonló kisvárosokban, hanem mindenekelőtt azért, mert a páratlanul szép, már-már képzőművészi gondossággal készült fotográfiák nehezen engedik el szemlélőjüket. S ha még azt is hozzáteszem, hogy egy valódi világhíresség, a ceglédi Tóth István alkotásairól van szó, amelyekért a világon elsőként kapta meg New Yorkban — 1980-ban — az Évszázad Kiváló Fotóművésze címet, nyomban világossá válik, miért is időzünk el egy-egy kép előtt oly szokatlanul hosszú ideig. Képein magyar paraszt- és müvészarcokkal találkozhatunk. s ha huzamosabb ideig nézzük vonásaikat, láthatjuk, hogy alig van különbség az arcok között. Sőt, nincs is, csak a környezet, a háttér árulkodik arról, hogy kicsoda-micsoda is az illető. Tóth István már-már mágikus ereje egyfelől a karakterizáló környezetrajzban, alanya pózának, térbeli helyzetének megválasztásában, másfelöl a világításban rejlik. A technikai és laboratóriumi varázslatait megelőzően, számára a fény a legfőbb manipulációs segédeszköz. Rendkívül hatásosan alkalmazza. Erről tanúskodnak a Barcsay Jenőről (ez a képe mellesleg a nagyvilágban Egy pohár viz címmel szerzett hírt magának), Czóbel Béláról, Tóth Menyhértről, Tóvári Tóth Istvánról, Xantus Gyuláról, Szervátiusz Jenőről, Borsos Miklósról készült portréi, amelyek arról is vallanak, hogy kiállítónk rendkívüli módon vonzódik a képzőművészethez. Talán a benne élő képzőművésznek tulajdonítható az is, hogy egy-egy fotográfiája már-már a realista festmény feltételezte műgondot sugározza, s hogy iróportréinak zöme bár kifogástalan. kevésbé fejezi ki az alany magántragédiáját. A tárlókon láthatunk még tipikusan magyar tájakat, borongós, ábrándozó miliőt és csendéletet is — valamennyit megható, lenyűgöző szépségben. A világ legjobb fotósai közé tartozó Tóth elsősorban érzelmi helyzeteket fejez ki a maga megfontolt, hatásmechanizmusában végiggondolt fotográfiáival. Nem híve az akcióra épített, a filozófiai áttételeket ébresztő, az ember halhatatlanságát „degradáló" fotografálásnak, sem a „leleplező" szociofotó-sorozatoknak. Mert az Ázsiától Európán át Amerikáig megannyi rangos Fotó Klub tiszteletbeli tagja, többtucatnyi nemzetközi díj és kitüntetés birtokosa, a ceglédi Tóth István amellett, hogy fotós, minden alkotásával „realista festőművész". (Képünkön: Tóth István: Nehéz út volt) SZIGETI LÁSZLÓ FILM A smaragd románca 1984-ben készült kasszasiker volt Amerikában, bizonyára nálunk is megnézték már sokan, s az a Robert Zemeckis rendezte, aki társszerzője Steven Spielberg „1941" című filmjének. A mester hatása pedig — mármint Spielbergé, aki támogatta Zemeckis első két önálló rendezését is —, érezhető ezen a filmen is: úgy „Az elveszett frigyláda fosztogatói"-módra. A film bővelkedik kalandokban, vadregényes tájakban, váratlan fordulatok, nyaktörő szituációk sorában. Maga az ötlet — Diane Thomas forgatókönyve nyomán — azonban Michael Douglastől származik akit a „San Francisco utcáin" krimisorozatban ismerhettünk meg, de mindenekelőtt Kirk Douglas fiaként. Csupán az utóbbi évek néhány fílmszerepe által, például Oliver Stone „Wall Street" és Adrian Lyne „Fatal Attraction" cimü filmjében nyújtott alakításai révén lépett ki a híres papa árnyékából. Talán kevesen tudják róla, hogy többek között olyan filmek producere volt, mint a „Száll a kakukk fészkére" vagy a „Kínai szindróma". „A smaragd románca" is az ő produkciójában készült, sokan meg is lepődtek, hogy a komoly lélektani és társadalombíráló alkotások után a könnyebb műfajhoz nyúlt, ráadásul magára osztotta a férfi főszerepet. Végül azonban komikus színészként is kiválóan megállta a helyét. Zemeckis filmjére nyugodtan rámondhatjuk, hogy naiv alkotás, s hogy a zsáner önnön paródiája egyben. Ez mitsem von le értékéből és élvezhetöségéből, mindenképpen kitűnik benne a szövegíró árnyalt humora. A sztori valóban a lehető legegyszerűbb. Ezért is nézhetik meg a gyerekek 12 éves kortól. Miért is kertelnénk: az izgalmak után nagy megelégedésünkre megkapjuk a happy end-et, sőt — mint minden valamirevaló meséből — még bizonyos erkölcsi tanulságot is kihámozhatunk a látottakból, s ha másnak nem, akkor legalább annak örülhetünk, hogy győzött a jó, a rossz meg elnyerte méltó büntetését. A film hősnője az akciódús és szirupos-giccses kalandregényeiről ismert Joan Wilder New York-i írónő (Kathleen Turner játssza), a fantáziáját is fölülmúló hihetetlen kalandokba keveredik. Egy apró térképet kell tudniillik a kolumbiai Cartagenába szállítania — saját kezűleg, merthogy nővére élete forog kockán. Nem sejti, hogy a térkép (amely egy kincshez vezet el) miatt ölték meg sógorát. Joan életében aztán a megfelelő helyen és a legmegfelelőbb pillanatban jelenik meg Jack (öt játssza Michael Douglas), ama férfiú, akire éppen szüksége van az őserdő rengetegében. Immár együtt élik vadregényes kalandjaikat; nekünk nézőknek pedig talán már nem kell túl sokáig várnunk, hogy ismét találkozzunk velük, mert elkészült közben „A smaragd románcá"-nak folytatása is, „A Nílus gyöngye" címmel. Jóllehet még fantasztikusabb kalandokat ígér Joan és Jack társaságában. „A smaragd románca” bizonyára nem marad meg túl sokáig emlékezetünkben nem is filmtörténeti jelentőségű alkotás. Mégsem volt hiábavaló a moziban töltött több mint egy és fél óra. Szórakoztató volt. FRIEDRICH MAGDA nö 18
