Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1988-11-01 / 45. szám

FOTÓ: KÖNÖZSI ISTVÁN Maradnak a gyors módszerek... /?/... /!/ Mari édesanyja megnyugodott, ami­kor szeptember elsején találkozott az új tanító nénivel. A nevét már korábbról is ismerte, volt tanítói csupa jót mondtak az egyetemről frissen kikerült diplo­másról, aki lám, régi iskolájában most az ő leánykáját, Marit oktatja majd a betűk tudományára. Az apró termetű, törékeny tanító néni lényéből csupa kedvesség áradt Biztosan szeretni fog­ja az ő Mariját, és lesz türelme a gyermek bohókás szertelenségéhez, já­tékosságához, ami most még a legfőbb jellemzője, és amit ő a leginkább imád benne. Annál nagyobb volt az édesanya meglepetése, amikor pár hónap után kiderült, a tanító néni órák alatt és a szünetben is egy nagy vörös bottal sétálgat fel s alá a gyerekek között. Ugyan egyelőre még csak ijesztget a bot, még ritkán suhint de tekintélyes nagysága — vagy talán a puszta léte is ?! — már sok gyereket megbénít. Az édesanya persze nem tudta megérteni a tanító nénit. Elment a legközelebbi szülői értekezletre, végighallgatta a sok panaszt pedagógustól és szülőtől, egyenként, meg is értette, sőt el is fogadta valamennyit. Hogy magas az osztálylétszám, negyven gyerek egy ra­káson, ha csak mind egy kicsit susto­­rog, susog, már az is zaj, hogy a pedagógus ilyen körülmények között már az első órák után tökéletesen ki­merült, hogy nagy a tananyag, zsúfolt az órarend, a gyerekek agyonhajszol­tak, fáradtak, hogy a gyerekek fegyel­mezetlenek stb. Pro és kontra sok min­den elhangzott. Mari édesanyja pedig egyre biztosabb lett a dolgában. Abban tudniillik, hogy ő eztán se szerez be botot az otthoni kelléktárba. Bár iskolás lett a leánya, bár nem mindig sikerül formásra az a betű, bár újabban Mari nem mindig figyel rá, sőt néha már szemtelen is... Mostanában valahogy egyre több ha­sonló esetről hallok. Hogy fiatal, egye­temről frissen kikerült pedagógusok ve­rekednek, pofozkodnak az órán. De nem a célirányosan kimért, időnként állítólag helyénvaló, úgynevezett atyai pofonok csattannak, amilyenekről nagynevű — mert kiváló — pedagógu­sok visszaemlékezéseiben is olvashat. hallhat az ember. Hanem a tehetetlen­ség és a düh kitörései röpködnek az órán. Mert a gyerek, a kiskamasz szemtelen, mert bumfordi, suta mozdu- v tataitól olykor még a jóindulat, a jó­kedv, a humor is a fordítottjába vált. Mert nem tudja a matematikát mert az órán beszélget. Mert nincs csend­ben, mert rángatja a szék lábát. Mert miért viselkedik gyerekesen, mert miért röhög kamaszosan?! Egyszóval, mert miért az aki, és miért nem más. Idősebb, nyugdíj előtt álló pedagógu­soktól — akik sok, úgynevezett refor­mot, sok átisko/ázást s egyebeket meg­éltek az eltelt évtizedek alatt — a türelmetlenségnek az ilyen megnyilvá­nulását már csak legyintve fogadja az ember. Nem csodálkozik, ha fáradtsá­got, reményvesztettséget lát, vagy egy­szerűen csak azt, hogy már képtelenek újat tanulni, netán átállítani, átformálni legelőször is saját magukat. No de a fiatalok! A friss diplomások! Nekik nem újat kellett tanulni az egyetemen, csak tanulni kellett! Nekik nem átformálódni kellett, csak formálódni! Nekik nem átállni kell, csak állni kell. A gyerekek előtt — méginkább között — felnőtt­ként. Vagy már ők is fáradtak, idege­sek, türelmetlenek? Pályájuk elején? Az első hónapok, az első évek, az első nem sikerült próbálkozások, az első kudarcok után nyomban? Máris le­mondanak? Máris nincs idejük — a­­vagy inkább kedvük és türelmük ? — a - nevelés tudományának nüanszaira ? Nincs idő — avagy inkább kedv és türelem! — a lassan ugyan, de annál biztosabban nyiladozó értelem virágait lesni?! S maradnak a gyors elintézés gyors módszerei — a közeli gyerekkorból jó! ismert, de akár a szomszédos osztály­ból is idehalló, bevált, mert hatékony (ti. gyorsan elnémító) — pofonok. Hja, a hagyományból kilépni — a hagyománnyal szakítani — bizony nem egyszerű sehol se! A Szlovák Nöszövetség hetilapja XXXVH. évfolyam Főszerkesztő: PÁKOZDI GERTRÚD Helyettes főszerkesztő: NÁDASKYNÉ ZÁCSEK ERZSÉBET Szerkesztőségi titkár: HRTANNÉ ZSEBIK SAROLTA Grafikai szerkesztő: ORDÓDY DÉNES Kiadja a Szlovák Nöszövetség KB Zivena kiadóvállalata, 81 2 64 Bratislava, Nálepkova 15 — Szerkesztőség: 812 03 Bratislava, Lenínovo námestie 12. Telefon — titkárság: 334 745 — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítő­nél — Előfizetési díj negyed évre 36,40 Kcs. — Külföldi megrendelések: Posta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgálat — PNS, Ústredná expedicia a dovoz tlace, 810 05 Bratislava, Gottwaldovo nám. 6. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Hírlapelöfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) — 1900 Budapest, XIII., Lehel út 10/a. Előfizetési díj: évi 180,— Ft — Csekkszámlaszám MNB 215—96 162 — A SUT! 6/28 engedélyével. Nyomja: Vychodoslovenské tlaciame, z. p., 042 67 Kosice, Svermova 47. Indexszám: 49 413 Kéziratokat és képeket nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza! Címlapunkon: Karika Lí­via, a so mórjai (Sama­rái) alapiskola pedagó­gusa diákjai körében (írásunk a 17. oldalon Könözsi István felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents