Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1988-09-27 / 40. szám

Látványos és szórakoztató. Embert és állatot próbára tevő. Emberközelbe hozza a természetet a városi ember számára is. Ember és állat gyönyörű összjátéka ez. Ló és lovasa szinte egy testként vágtat a több száz vigyázó szempár előtt. Vigyázzák, hogy veszik a száguldó lovak az akadályokat, hogyan „röpülnek" át a vizesárok fölött, a célegyenesben miként vágtáznak az orrhossznyi előnyért.

Drámai pillanatoknak sincs hijával egy-egy lóverseny. Vajon talpra áll-e bukás után ló és lovasa? Átviszi-e a magasra helyezett mércét? Elsőként ér-e célba a tippelt számú ló? Mert ha nem, bizony a csupán szórakozásból szemlélődő, a közönség soraiban is jó néhány „drámai" pillanatnak lehet szemtanúja. „Mondtam, hogy ne arra a gebére fogadj!"

„Soha többé nem akarok lóversenyt látni!" Ilyen és ehhez hasonló szidalmak, fogadalmak hangzanak el a veszteni nehezen tudók szájából — de mindez újra feledésbe merül a kővetkező rajtkor... Az indító lövésre újabb versenylovak kezdenek gyors vágtába, a közönség pedig egy emberként biztat, elismer, sajnálkozik. Aszerint, milyen látványt nyújt abban a pillanatban a pálya. Országszerte több ezren hódolnak — igaz passzív szemlélőként — ennek a szép sportnak. Ott vannak Prága, Karlovy Vary, Pardubice, Bratislava, Somorja (Samorín) stb. lóversenypályáján. Kicsik és nagyok nők és férfiak, idősek és fiatalok egyaránt.

Felvételeink a bratislavai ligetfalusi (Petrzalka) ügetőn készültek.

Kép és szöveg: PRIKLER LÁSZLÓ