Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-09-27 / 40. szám
A Csehszlovák Nőszövetség Központi Bizottságának meghívására szép számmal érkeznek országunkba külföldi vendégek, küldöttségek. Nemrégiben az Indiai Nők Nemzeti Kongresszusának háromtagú küldöttségét üdvözölhettük itt. A küldöttséget az indiai nőszervezet elnöke. Dzsajanti Patnaik asszony vezette (a képen). — Patnaik asszony, kérem beszéljen az Indiai Nők Nemzeti Kongresszusának (All India Mahila Congress) munkájáról! — Indiában 1952-ben alakultak az első nöegyesületek. Ma az Indiai Nők Nemzeti Kongresszusa a nők legnagyobb egységes politikai álláspontot képviselő tömegszer vezete, amely a vezető Kongresszus Párt ideológiai elveit képviseli. Nőszervezetünk szervezeti felépítését ez év elején véglege sitettük, s eszerint India minden szövetségi államában működünk. A nők nemzeti kongresszusának élén az elnök és a hat főtitkár áll. — Milyen konkrét programmal álltak az indiai nők elé? — Az egész ország népe, így a nők is az 1947-ben kivított függetlenség óta jelen tős fejlődésen mentek át. A gyarmati el India nyomás idején jóformán még egy gombostűt sem gyártottunk Indiában. Az ipari termelés terén ma az ország a világ 10 legfejlettebb állama közé tartozik. Atomerőműveink vannak, és a kozmikus nagyhatalmak közé tartozunk. Több nemzetközi hírű kutatóintézetünk van. A tudomány és a technika terén óriási lépést tettünk előre, és a kutatások eredményeit békés célokra használjuk föl. A mezőgazdaságban arra törekszünk, hogy önellátók legyünk. Célunk, hogy fejlődő országunkból erős, modern és gazdaságilag független Indiát építsünk ki. Azt szeretnénk, ha céljainkkal valamennyi indiai nő egyetértene. Éppen ezért munkánk előterében az indiai nő politikai tudatának fejlesztése áll. Ma India lakosainak száma 800 millió (az ezredfordulón megelőzi majd Kinát, amely több mint 1 milliárd lakosával ma a világ legnépesebb országa — a szerk.), ennek majdnem a fele nő; tehát a populáció munkaerejének, tudásának és képességeinek a fele a nőkhöz kötődik, s ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Konkrét és sajátos viszonyainkhoz alkalmazott programunk ezeket a tényezőket természetesen figyelembe veszi. — A függetlenségi harcok idején már Mahatma Gandhi felismerte, hogy a nők számottevően felduzzaszthatják a munkaerőpiacot, nemcsak a kétkezi munkában, hanem a tudományos területeken is. — Dzsavarharlal Nehru és lánya, Indira Gandhi tovább szorgalmazták a nők egyenjogúsítását, amit sikerült is törvénybe iktatniuk Ezzel párhuzamosan úgyszintén törvényesen betiltották a többnejüséget. 1975-ben megalakult a nők társadalmi érvényesülésével foglalkozó kormánybizottság, amely a nők érvényesülését előmozdító és gátló tényezők kutatásával foglalkozik. A bizottság elnöke most a kormányelnök, Radzsiv Gandhi s a jelenlegi kormány is azon van, hogy a nők egyenjogúsága a gyakorlatban érvényesüljön. A nőknek azonban ezt saját maguknak is akarniuk kell, s ebben nőszervezetünk hathatósan támogatja őket. — A szociális-gazdasági programon belül mi mindenre összpontosítják még figyelmüket? — Az oktatásra, az egészségügyre, és az utóbbi időben a nők foglalkoztatottságára. Rendkívül fontosnak tartjuk az anya műveltségét, hiszen nagy mértékben függ ettől a gyermekek nevelése. A nők felismerték, hogy a műveltség hiánya bizonyos lelki szegénységet jelent. Gyakran megtörténik azonban, hogy tanulni kezdenek, és aztán, 1—2 év múlva otthagyják az iskolát, ugyanis képtelenek egyidejűleg tanulni, gyereket nevelni meg háztartást vezetni. Éppen ezért azzal próbálkozunk, hogy az oktatás többféle fajtáját, különféle tanfolyamokat kínálunk nekik. Az önök bölcsődéihez és óvodáihoz hasonló intézmények létesítésével is foglalkozunk. — A sajtóban olvasunk, rádióban, televízióban hallunk arról, hogy Indiában évente 27 millió gyermek születik azaz majd minden másodpercben egy. Ez irányban milyen befolyást gyakorolnak a n ökre ? — A népesedési robbanás, az évenkénti körülbelül 16 milliós népességszaporulat nagyon is aggasztó. A kormány a kétgyermekes családmodellt népszerűsíti, ez lenne jelenlegi helyzetünkben az optimális. A vidéken élő családok többségének azonban négy vagy még ennél is több gyermeke van. Indiában a nők átlagéletkora a házasság megkötésekor 18 év (ez a házasságkötés törvénybe iktatott korhatára). Sokan azonban 14— 15 évesen mennek férjhez. Ezzel pedig törvényszerűen meghosszabbodik az az idő, amikor a nő gyermekeket hozhat a világra. — A családtervezést népszerűsítő országos kampányok gyakran a szubkontinens többnyelvűségénél fogva ítéltetnek kudarcra (15 hivatalos nyelv és több mint tízezer nyelvjárás ismert Indiában). Úgyhogy e téren még rengeteg munka vár ránk. Olyan óriási terület, mint India nem változtatható meg egyik napról a másikra. — Ennek kapcsán megemlítenék még egy érdekes adatot. Indiában több a férfi, mint a nő, az arány: 1 000 férfira 933 nő iut. — Közismert, hogy India volt az el nem kötelezett országok mozgalmának egyik elindítója, és közismert India aktív szerepe az ENSZ-ben. Mire helyezik a hangsúlyt az Indiai Nők Nemzeti Kongresszusának külügyi kapcsolataiban? — India népe és szervezetünk tagjai őszintén támogatják az atommentes és a kollektív biztonság elveire épülő világ megteremtését és ezt szorgalmazó diplomáciai lépéseket. Örömmel üdvözöltük a legutóbbi szovjet—amerikai csúcstalálkozót. Az indiai nép bízik a világbéke megőrzésében. — Mire figyelt fel Csehszlovákiában? — Tetszett, hogy messzemenő figyelmet szentelnek a családnak. Indiában a család nagyon egységes, összetartó, s a háromgenerációs családmodell a mérvadó. Ebben a családi kötelékben a középső nemzedék egyformán köteles gondoskodni az öregekről és a gyermekekről. Asszonyaik nagyon műveltek és sikeresek. Úgy érzem, azonban, hogy adottságaikhoz képest nem töltenek be elegen magasabb posztokat. Feltételezem, hogy jogaikért azért még mindig küzdeniük kell. LYDIA KOVÁCOVÁ FOTÓ: LADISLAV LISICKY Habiba, az éjfekete szemű, sárgásbarna bőrű moszlem-arab takarítólányka különös rokonszenvet érzett irántam. Már az első napon, amikor elhagyni készültem szobámat, ö meg takarítani érkezett, váltottunk néhány kedves szót angolul. Tunéziában, az észak-afrikai Magreb-országok egyikében lépten-nyomon tapasztaltam, hogy az arabon kívül franciául, angolul és németül mindenki elfogadható színvonalon beszél, aki az idegenforgalomban keresi kenyerét. Habiba meg is mondta, hogy az ő hazája főként az idegenforgalomból él, ezért nekik kell megtanulni az idegenek nyelvét, hogy megérthessék egymást, hogy jó színvonalú szolgáltatásokat nyújthassanak nekik. A tizennyolc éves lány már a második napon megsimogatta a kezem, amely az arab világban a barátság jele. Ahányszor szállónkban, a tunéziai tengerpart csodaszép öblében levő hammameti Baie du Soleilben találkoztunk, elbeszélgettünk. Ő rendszerint az iránt érdeklődött, mit nézünk meg hazájában, én meg az életükről, körülményeikről faggattam. Az egyik reggel útra készen várakoztunk autóbuszunkra, amikor Habiba megkérdezte, hová, merre tartunk. Elmondtam neki, hogy a szomszédos városkába, Nabeulba, a hetivásárba szól a programunk. — Vigyél sok pénzt, mert ott minden kapható. Különösen ma, pénteken, ilyenkor valamennyi kereskedő kivonul. Vigyél sok pénzt magaddal! — ismételte a lány. — Tudod, nekünk nincs sok pénzünk, Habiba, de mindenre kíváncsiak vagyunk, mindent látni akarunk, ezért megyünk el mindenhová ebben az örült hőségben, ahelyett, hogy a tengerben úszkálnánk — magyaráztam a kissé értetlenül rám meredő lánynak, aki láthatóan nehezen fogta fel, miért megyek én a heti vásárba, ha sem tevebőrtáskát, sem gyapjas kisbárányt, sem olajfából faragott szobrot, de még vízipipát sem akarok venni. Egész egyszerűen látni akartam ezt a páratlan káprázatot, ember és áru utánozhatatlan kavalkádját. Jó tanuló módjára készültem Nebeulból, elolvastam, áttanulmányoztam minden fellelhető kiadványt, prospektust. Tudtam, hogy régi település, már a punok idején, i. e. a III—II. században lakott volt, majd Neapolis néven római kolóniává lett; hogy lakosainak száma 47 000; hogy Cap Bon a narancsligeteiről és zamatos narancsáról híres félsziget igazgatási központja; hogy elsősorban fazekasságát és kézműiparát tartják számon. Szóval, készültem én tárgyi ismeretekből, csak arra nem készültem, ami itt a jövő század küszöbén nő 8
