Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-08-23 / 35. szám
TÁJOLÓ 0-KÖNYV Vízaknai csaták Az erdélyi származású Cseres Tibor most megjelent, történelmi tényeken alapuló munkája egy írói pályafutás nem csupán egyetlen maradandó műve. Többek között az ugyancsak történelmi hitelességű Hideg napok és a Parázna szobrok is ezt bizonyítják. A legutóbbi ünnepi könyvhéten viszont a Vízaknai csaták abszolút könyvsikernek bizonyult, már a könyvhét első napján valamenynyi példánya elkelt. A kétkötetes mű 30 évi gyűjtőmunka eredménye s nyolc éven át formálódott regénnyé. Szövevényes, bonyolult mű. Kilencven évet. három generáció sorsát követi nyomon, az 1848-as forradalomtól a bécsi döntésig, azaz a XX. század negyvenes évéig. Elsösor-CSERES TIBOR Vízaknai csaták i. SZI-nK* H>AI Ml KONVVK1AOÓ ban mégis Erdély sorsáról szól, a magyarromán kapcsolatokról különböző történelmi érdekek és események függvényében — erről ad képet csaknem egy évszázad tükrében. Müvének igazi hőse tehát a történelem, amelyben oly sokszor kerül egymással szembe a kultúrfölény pozícióját élvező, olykor illúziókban élő magyar állam a történelmileg irracionalista alapokon nyugvó nagy román tervekkel. A regény a történelem rekonstruálásán túl aktuális gondokat is takar. Az elmúlt évszázad rengeteg elméletet gyártott a két nép viszonyáról, még inkább elhomályosítván, elfedvén a valós helyzetet. Cseres Erdély valódi életét tárja elénk, a messziről elvontnak látszó összefüggések nála így eleven valóságukban mutatkoznak meg. Egyegy kinagyított történelmi fordulat az egyéni sorsok alakulásával válik még érzékletesebbé. Erdély történelmi áttekintésével párhuzamosan a Moldován család sorsával is megismerkedünk. Határhelyzetben lévő emberek ök. hisz magyar anya és román apa gyermekeiként kettős kötöttségűek. akik személyes sorsukban élhetik át a történelmi sorsfordulókat. ff A dokumentumokkal teli remekmű az öszszefüggések jobb megértése érdekében az időrend felbontására is vállalkozik. A történelem viharaiban Cseres Erdély népeinek örök reménykedéséből és reménytelenségéből leginkább a magyar szívdobbanásokra érzékeny, de lehetőséget ad az érvelésre, a kinyilatkozásra az ellenfélnek is. A Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában megjelent könyv Cseres Tibor írói pályájának egyik legjelentősebb állomása; nálunk még megvásárolható. ZSEBIK ILDIKÓ Száz fabula Szüksége van-e a mai embernek a mesére? Kiváltképp az olyanra, melyből szinte lépten-nyomon kibújik az oktató hang, a szándék? S mindez olyan korban, amikor bizony a jó tanács alig ér valamit? Hát. érzésem szerint éppen ilyenkor lenne fontos, hogy egy-két régi bölcsesség eljusson azokhoz, akik ezáltal talán átgondoltabban, megfontoltabban tennék a dolgukat. Főként akkor, ha a szép és hasznos tanulság kedves kis történetbe van beágyazva. Persze azt nem zárhatjuk ki, amire e könyv szerzője felhívja figyelmünket: „a szájaveszetteknek akármit adj eleikbe, azért ugyan nem kedvelik; mert a szájoknak ize elveszett". De nem vesztette el az emberbe vetett hitét az idézet írója, mert a régi görögök világából vett gondolatokkal, azok alakítgatásával próbált jobbító szándékú társadalomkritikát gyakorolni. Az idegen szavakat magyarázó szótárunk szerint a fabula tanító mese, állatmese. Olyan történet tehát, melynek főszereplői az állat-, de a növényvilág képviselői is, akik emberi hangon szólalnak meg, emberi tulajdonságokkal vannak felruházva. Rövid kis történetek ezek, melyekben a látszólagos komolytalanság, a gyakori tréfás hangnem komoly dolgokról, az emberi erényről és bűnről, boldogulásról vagy bűnhődésről szól. E száz mese összegyűjtője, magyarázója egy bizonyos Caspar Heltensis Transilvanus néven anyakönyvezett egyén, akit mi Heltai Gáspárként ismerünk. Meséi a Magyar Remekírók sorozatban Bornemissza Péter müveivel együtt kerültek egy kötetbe, és a nyolcvanas évek elejétől kőnyvesüzleteinkben is hozzáférhetők. Heltai Gáspár protestáns prédikátor, könyvkiadó, nyomdász, író és fordító volt egy személyben. Szász családból származott, német volt az anyanyelve. A német és a magyar nyelvet szinte egyidejűleg sajátította el, amihez nemsokára a latin nyelvben való jártassága is társult. A több nyelv ismerete és használata természetes volt a szülőföldjén. Erdélyben, a XVI. század közepén, hiszen e területen szászok, székelyek, magyarok, románok éltek egymás mellett. Ez a többnyelvű, többvallású környezet tette Heltai Gáspárt fogékonnyá minden új eszme iránt, és nevelte nyitottá minden újjal szemben. Az 1500-as évek közepén a wittenbergi egyetemen, a Luther és Melanchthon nevével fémjelzett hitújítás központjában folytatott tanulmányokat, majd tért vissza szülőföldjére, Kolozsvárra, ahol fölelkészi állást kapott. írói munkásságának talán legjelentősebb, az olvasók által legkedveltebb műve a Száz fabula, mellyeket Esopusból és egyebünnen egybe gyütet és öszve szőrzet a fabuláknak értelmével egyetemben Heltai Gáspár címet viselte, és Kolozsvárott jelent meg 1566-ban. Ennek a következő, 1596-os kiadását rendezte most sajtó alá Katona Tamás. A könyvet, amely az Európa és a Madách Könyvkiadó közös gondozásában látott napvilágot. Bitskey István látta el eligazító utószóval és jegyzetekkel. AMBRUS FERENC FOLYÓIRAT Szovjet irodalom A Szovjet Irodalom című folyóirat júliusi száma különleges csemegével lepte meg olvasóit: közli Anatolij Ribakov (1911) szovjet-orosz iró híressé vált regényét. Az Arbat gyermekeit. Igaz, egyelőre csak az első részét, mert a befejezést az augusztusi számukban tervezik. A szerkesztők nyári olvasmánynak szánták ezt az izgalmas, vaskos könyvet. Pedig nem éppen vízpartra való, ez tény. viszont ha valaki belekezd az olvasásába. aligha hagyja abba. Lenyűgözi az iró remek cselekménybonyolítása, a történet drámaisága, mélységekbe ható lélekelemzése. Nemcsak a fiktív hősöket ábrázolja kiválóan, hanem a történetemből és a politikai életből ismert alakokat is. Sztálint. Ordzsonikidzet. Jezsovot és másokat. A fiatal, mérnöki egyetemre járó Szasa ártatlan meghurcoltatása lehetőséget nyújt az Írónak a személyi kultusz hatalmi gépezetének leleplezésére. A szerző szándéka az, hogy figyelmünket az akkori elferdült politikai gyakorlatra irányítsa; az egyetemista fiatalember sehogy sem tud szabadulni a gépezet szorításából. Mert bár mindenki tudja, hogy ártatlan, segíteni senkinek sem áll módjában; és a dolgok úgy összekuszálódnak, hogy végül is egy „magasabb érdek" miatt börtönbe kerül. Szásán kívül a többi Arbat utcai fiatallal is megismerkedünk, akik a felnőttekhez hasonlóan különböző gondolkodásúak és felfogásúak. A veszélyes azonban az, hogy nem ismerik fel a gépezet működését, s nem állnak társuk mellé. Érdekes az író Sztálin-képe is: párbeszédeiben a félelmetes, hatalma tudatában lévő államfőt, ismerjük meg, töprengő óráiban pedig a kicsinyes, a hiú, hatalmát féltő és cselekedeteit igazolni akaró férfiúval találkozunk, aki nyílt vitát folytat Lenin elméleteivel. A maga hasznára fordítja azokat a gondolatokat, amelyek igazolják tetteit, viszont elveti vagy megmásítja azokat, amelyek lelepleznék saját politikai irányvonalát. Érdekes ez a dialógus a két államférfi között: mint fordulnak a legeredetibb gondolatok is a visszájukra az önző, a pártot is a saját képére és hasonlatosságára formáló agyban. Anatolij Ribakov stílusában és ábrázolásmódjában az orosz realista hagyományt követi, bár nem egy esetben szinte groteszk helyzeteket teremt, melyek azért is oly félelmetesek, mért maga a kor, a személyi kultusz szülte őket. A Nehéz homok című drámai erejű regénye után Ribakov újból lebilincselő könyvet tett le az asztalra, amely hazájában máig tartó vihart kavart. MÉSZÁROS KÁROLY KIÁLLÍTÁS Öt év Fennállásának ötödik évfordulóját ünnepli az idén az Állami Restaurátor Műhelyek (Státne restaurátorské ateliéry) vállalat lőcsei (Levoca) részlege. Öt év, mondhatnánk nem nagy idő, hiszen nem egy hasonló intézmény fölött elszáll, szinte észrevétlenül. A múlt értékeinek megmentésére szövetkezett restaurátorok közössége e néhány évre visszatekintve azonban tekintélyes munkát tudhat maga mögött. A lőcsei restaurátorok Szlovákia már csaknem minden vidékén letették névjegyüket. Szakembereik magas színvonalú munkáját dicsérik Gömör újjáfestett falusi templomai, a szepességi polgárházak faragott kövei és falképei, múzeumaink értékes festményei, történelmi városaink nem egy patinás épülete. A fiatal igazgatónő, Magdaléna Janovská műépítész vezetésével dolgozó, zömében ifjakból álló gárda figyelme kiterjed a műalkotások csaknem minden fajtájának helyreállítására. Június végén e fiatal intézmény az eltelt öt év kiemelkedő állomásaira visszatekintő tárlatot nyitott meg a Lőcsei Városi Múzeummal közreműködve, dr. Milan Togner művészettörténész rendezésében. A látványos és már témájával is formabontó, szokványosnak aligha mondható kiállítás minden részletében tükrözi azt a felelősséggel áthatott szemléletet, melyet jobban talán csak a „gyógyító kezek” alól kikerülő műemlékek sugároznak. A tárlat betekintést nyújt a restaurátorok munkájának kulisszatitkaiba, gazdag fotóanyaggal dokumentálja a helyreállítók ténykedéseinek egyes állomásait, lehetőséget ad ezzel a kezdeti és a befejezés utáni állapot összevetésére. A videofelvételekből a látogató széles körű tájékoztatást nyerhet a részleg ötéves munkájáról, és az egyes ágazatok bonyolult munkafolyamatairól. A technika jóvoltából korabeli helyükön láthatjuk azokat a műtárgyakat, melyek a kiállításon eredetiben, illetve másolatként szerepelnek. A szeptember közepéig Lőcsén látható jubileumi tárlat egy rendkívül érdekes — pusztuló emlékeinkre gondolva —, felmérhetetlen jelentőségű szakma kiállítása. Megtekintését őszintén ajánlom a Szepességbe látogatók figyelmébe. TÖKÖLY GÁBOR nö 18
