Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1988-08-16 / 34. szám

Néhány évvel ezelőtt, amikor a négy gyerekről való fárasztó gondosko­dás nem szőtt még apró ráncokat sze­me köré, egy álarcosbálon Michaila Klimanová-Trizuljaková pókhálónak öl­tözött. A leleményes pamut szövevény, melybe burkolózott, mintha előrejelzé­se lett volna későbbi kötött és szőtt textilkreációinak, gobelinjeinek, art pro­­tisainak, flordekorjainak, ruháinak. Azó­ta szövögeti-kötögeti fáradhatatlanul elképzeléseit. Elnézem agyondolgozott, agyonmosott, festékette kezét. — A fonalaimat otthon, saját kezűleg festem, hogy megfelelő színárnyalatokat nyerjek — magyarázza. Színvilága egyéni, kifinomult, a több­nyire sötét, visszafogott árnyalatok szerteágazó skálájával. A hűvös lila, kék, szürke, zöld színeket kedveli, de idén a világosabb pasztellszíneket — a fehéret, rózsaszínt, vajszínt — is bevon­ta színtárába. Gépi kötéssel olyan min­tákat és fazonokat tud elővarázsol­ni, amilyeneket még kézzel is nehéz. Kötött ruhái, gobelinjei több önálló és csoportos kiállításon szerepeltek már. A fiatal művészek tavalyi bratislavai tárlatán a klasszikus felfogástól elru­gaszkodott kötött térkonstrukciókkal jelentkezett, melyek nem iparművészeti tárgyként, hanem sajátos hangulatot és gondolatvilágot tükröző önálló műalko­tásként szerepeltek. A bratislavai Devín szállóban a Di­vatstúdió keretében bemutatott mo­delljei egyedi darabok, már-már műal­kotások. Michaila arra törekszik, hogy ruhái színben és formában egyéniségének je­leit viseljék magukon. Modelljei többré­szesek, az alkalomnak megfelelően kombinálhatok, variálhatók, anyaguk a kellemesen viselhető pamut, kényelme­sek, izgatóan elegánsak. A. GÁLY TAMARA nő 20 FOTÓ: TANA HOJCOVA

Next

/
Thumbnails
Contents