Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-01-01 / 1. szám
MILYEN MA NŐNEK LENNI - KUBÁBAN? Nem könnyű, amiként a világ bármely más részében sem az. És e latin-amerikai ország múltjára visszatekintve az embernek óhatatlanul felbukkan az emlékezetében a végeérhetetlen tévésorozatban festett Isaura-sors. A kubai nők is a rabszolgalétből a felszabadítást követően átléptek egy másik, a korábbitól alig különböző cselédsorba. Vagyis 1959 előtt a kubai nők túlnyomó többsége írástudatlan volt (ellentétben a müveit és kifinomult regényhősnővel), viszont éppen olyan kiszolgáltatott. Cselédek, szolgálók, komornák, prostituáltak voltak, vagy a családi nyomorral küszködő, sok gyermekes, időnek előtte elnyűtt, az örökös robotolásban megfakult, számunkra elképzelhetetlenül megfáradt, sorsukkal meghasonlott, minden ízükben kifacsart családanyák és — olykor a nyomorúságban, szegénységben, alkoholizmusban megrokkant apák helyett is — családfenntartók. Ettől az újkori álcázott „rabszolgasorstól" a mai kubai nőket a valóságban csupán néhány rövid évtized, de lényegét tekintve évszázadnak is beillő korszak választja el. Az utóbbi negyedszázad-három évtized alatt lezajlott felemelkedésük nemcsak számukra nyitott új és fényes távlatokat, hanem serkentőleg hatott s hat ma is a többi dél-amerikai ország nőtársadalmára is. És ebben a példamutatásban kétségtelenül a Kubai Nöszövetségé az elsőség. Olyan országban, mint Kuba, amelyet évszázadokig a gyarmatosítók uraltak, s mikor azok eltávoztak, ott hagyták maguk után a súlyos gazdasági és szellemi elmaradottságot, a társadalom újjászületésének szempontjából egy egységes nőszervezet megalapítása nagy jelentőséggel bírt. A Kubai Nőszövetség azzal a céllal alakult meg, hogy a nőket szervezetten vonja be az országépítésbe, megadva nekik a lehetőséget, hogy mind gazdaságilag, mind szellemi és kulturális téren művelődhessenek, felemelkedhessenek. Hazafiság, elvhűség, lelkesedés és határozottság — leginkább ezek a tulajdonságok jellemzik a kubai nők szervezetének aktivistáit. A Kubai Nőszövetség a társadalom életének minden területén — az oktatásban, az egészségügyben, a népjóléti gondoskodásban, a honvédelemben stb. — eredményesen tevékenykedik, a térség békéjének és stabilitásának érdekében pedig azon is fáradhatatlanul munkálkodik, hogy a különböző országok, nemzetek asszonyai között erősítse a megértést, bizalmat, együttműködést, szolidaritást. A szervezetnek jelenleg kevés híján hárommillió tagja van. Persze, a lényeg az, amit a fórrada lom adott a kubai nőknek: a munkalehetőség, a jobb életkörülmények, s az új távlatok, amelyek napról napra szilárdítják önbizalmukat s ezzel együtt egyenlő rangjukat mind a társadalomban, mind a családban. A rendszeres politikai-nevelő munka és a társadalmi munkafolyamat nyújtotta lehetőségek eredményeképpen Kubában rohamosan növekszik a gazdaságilag független, önálló keresettel rendelkező nők száma. Jelenleg a produktív életkorban levők mintegy 37 százaléka nő. Figyelemreméltó a nők foglalkoztatottságának struktúrája: például a műszaki középkáderek közt arányuk 53,9 százalék. Ezt megelőzően átfogó országos művelődési kampány segített felszámolni az Írástudatlanságot. Sok-sok ezer háziasszony végezte el az alfabetizációs tanfolyamot — ez volt az alap. Közülük sokan továbbléptek: újabb tanfolyamokon vettek részt, vagy különböző iskolákban szereztek valamilyen szakképesítést. Ma az iskolák, főiskolák, egyetemek diákjainak fele lány és fiatal nő. Jó részük az ország gazdasági szükségleteinek megfelelően műszaki irányzatokon tanul tovább. A nagy változás a leginkább a falusi nő 8
