Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-01-19 / 4. szám
FÓRUM A témában legilletékesebbek egyikét, Svkora lstvánné kirakatrendezőt. Galántán (Galanta) a Drogéria kirakatában láttam meg. Ügyet sem vetett a járókelőkre. szorgalmasan rendezgette, rakosgatta a különféle árucikkeket. Amikor pedig már belülről, az üzletből szóltam hozzá, kissé bizony csodálkozott, hogy tőle, éppen tőle szeretném megtudni, milyen is az igazán szép kirakat. — Az ízlésesen rendezett — válaszolja. — Amelyik érdekes is. amelyik felhívja a figyelmet a megvásárlásra érdemes árura. Amelyik kínálja az árut, mert hiszen a kirakatnak ez az eredeti feladata. Elmondta persze azt is. hogy tizenhét éve dolgozik a szakmában, a Drogéria nemzeti vállalat alkalmazottja. Bratislavában lakik, és onnan a Léváig (Levice) haladó útvonal menti városokban 9 üzlet 30 kirakatának a rendezése az ő munkája. A harminc kirakatban háromhetenként cserélem az anyagot — magyarázta. — Előzőleg mindig tájékozódom az üzlet árukészletéről, a kínálatról és a keresletről. mert hiszen vállalatunk kereskedelmi osztálya erről havonta felmérést készít. Őszinte lelkesedéssel beszél munkájáról. amelyet inkább mesterségnek tekint, mint művészetnek. A kirakatrendezéshez ízlés és üzleti érzék is kell, nem elég a kirakat takarítása, az árucikkek válogatása, ki- és berakása, a szükséges kellékek díszek elkészítése. — Ezért furcsa — mondta —, hogy egyes üzletvezetők még ma sem értik, kell, nagyon is kell az üzletmenet, a forgalom, a kereskedelem fellendítéséhez a jól rendezett kirakat, mely helyettük is mutatja, kínálja az árut. Kilenc „üzlete" közül háromba nem szívesen jár. mert már érkezésekor tudtára adják: felesleges rossznak tartják, hogy át kell rendezni a kirakatot. Akad viszont négy olyan üzlet is, ahol örömmel dolgozik. Ezek egyike a galántai, melynek vezetőhelyettese, Izsmán Mária. így nyilatkozott: — Mi fontosnak tartjuk a kirakatot. Átrendezése előtt mindig megbeszéljük, mit tapasztaltunk az eltelt két-három hét idején, mert elég gyakori, hogy a vásárló kimondottan a kirakatban meglátott árut kéri. .. Egyébként nálunk minden eladó, ha kell, akár a kirakatból is kivesszük az árut a vevő kívánságára ... Kivétel, ha benevezünk azzal a kirakattal a kirakatrendezők versenyébe. Ezt viszont minden esetben kiírjuk. Ezután a kirakatrendező fiatalasszony azt is elmondta, időben nagyon igényes munkafeladat számára, ha valamilyen aktuális politikai témával, vagy eseménynyel is foglalkoznia kell a kirakat rendezésekor. Nehéz összeegyeztetni például az ünnepi évfordulót a fog- és arckrémkínálattal. Esetenként ötször-hatszor is kénytelen átrendezni a kirakatot, hogy senki ne találhasson benne kifogásolnivalót. — Legszívesebben érdekes kirakatokat rendeznék mindig, melyekben új, eddig nem ismert árucikket kínálnék a járókelőknek, a kirakatnézőknek, akikből azután vásárló lesz. Keresetéről szűkszavúan nyilatkozott. Elégedett, mert ha nem is havonként, de időnként — és elég gyakran — prémiumot is kap. — Az lenne az igazi — állapította meg —. ha mindig újdonságokból kellene kirakatot rendezni, a prémiumot pedig az üzletek forgalmának alakulása szerint rendszeresen, havonta kapnám. Búcsúzóul biztatom, hamarosan így lesz, ilyen igazi, kereskedelmi érdekelv alapján, mert hiszem nekem, vásárlónak sem mindegy, hogy milyen a kirakat, mit látok meg benne. HAJDÚ ANDRÁS Visszhang „Szubkontra” vélemény Tisztelt S. Olga! Meggyőződésem, hogy 1987. év december elsején ..Egy „komra” vélemény” cím alatt megjelent cikkével nemcsak engem, hanem még több józanul gondolkozó embertársamat is sikerült sokkolnia! Cinikus hangvétele, és egy világméretű mozgalmat fumigáló, modortalan „odamondogatásai" alapján ítélve, gondolom, Ön most boldog és megelégedett... Ha Ön ennyi, az üggyel kapcsolatos jószándék és jóindulatú felvilágosítás dacára is úgy tesz. mintha nem értené, miért kell a világ emberét az aktív dohányzásról „lebeszélni", illetve a passzív dohányzás elől megvédeni, akkor nincs értelme az ön meggyőzésére szót pazarolni!... Ezzel az egyik töprengésére már válaszoltam is. Arra, miért KELL úgy kiírni, hogy: „Tilos a dohányzás!” Mert. úgy látszik, társadalmunk a kisebb (nagyobb!) szabálysértések esetében (majdnem) teljesen eredménytelenül hagyatkozik az emberi öntudatra! Úgy kezdi levelét, hogy: nagyon nagy hiba lenne, ha az emberiség dohányzók és nem dohányzók táborára szakadna!... Bizony az! Mert. ha minden, ennyire egyértelműen káros (ártalmas) Az üzletbe mentemkor valaki rám köszönt az ablakból, én meg ezzel feleltem: nö 6 — Árulja csak el. nem magától árad ki ez az orrcsiklandozó illat? — Ha a töltött káposzta szagát érzi, az tőlem jöhet. Szereti? — De nagyon ám! — Hát jöjjön be egy kóstolóra. így történt, hogy engedve a csábításnak. Blahóné vendége lettem ebédre. — Hány emberre főz, Jucika ? — kérdeztem, mikor láttam, mekkora edényben rotyog az étel a tűzhelyen. — Mi is vagyunk egypáran. de mindennap főzök a szüleim számára is. Hol kiviszem nekik az ételi Püspökire (Pod Biskupice). hol pedig ott, náluk készítem el az ebédet. Jucikát évek óta ismerem, ha találkozunk. váltunk néhány szót, de a körülményeit. hogy idős szülei laknak Püspökin, azt nem tudtam. Meglepett, hogy Jucika. aki már maga is nagymama, a munkája mellett Mi, hatvan körüliek — igaz. jel kettőkor már végez a Smidke úti poliklinikán — még naponta a szüleihez is eljár. Csak most, beszélgetés közben tudtam meg. hogy a szülök magatehetetlenek, és Juci már négy éve minden áldott nap gondoskodik nemcsak az étkezésükről, de a házal, udvari is rendben tartja, amióta édesapja elvesztette a látását, az édesanyjának meg nagyfokú agyérelmeszesedése van. Akaratlanul is kiszökött a számon: — De hát hogy lehel ezt bírni, Jucika? dolog megítélésénél két táborra szakadnánk. akkor a világ fegyvertelenítése is leküzdhetetlen akadályokba ütközhetne! Még egy gondolatát idéznem kell: .......Amiként a nem dohányosoknak árt a füst, legalább olyan erkölcsi ártalom a dohányosnak az, ha azzal üldözik, hogy nincs akaratereje............Rásütik, hogy gyenge jellem ...” Két-három sor után pedig: tapintatról, illem tudásról, tiszteletadásról és tisztességtudásról beszél. Tisztázzuk a dolgokat! A világ leghozzáértőbb elméi állapították meg: Földünk légköre már a dohányfüst nélkül is épp eléggé szennyezett; ráadásul a dohányzás annyi megbetegedést idéz elő (főleg rákot!), hogy az emberiség lassan ntár gyógyszerrel sem lesz képes ellátni a gyógyításra szorulókat! Szerintem ez az objektív, valóság! Ezzel szemben áll az Ön által hangoztatott: ..erkölcsi ártalom!” . . . Vajon melyik súlyosabb horderejű?! Emberségről is szót ejt. Persze a dohányzókkal megesett sérelmekkel kapcsolatban. De könyörgök, nem jutott Önnek eszébe a patakban vizet ivó bárány, meg a farkas meséje?! Hát tulajdonképpen ki kivel szemben tapintatlan?! Az a dohányos, aki húsz-harminc ember között — például váróteremben, gyűléseken stb. — képes rágyújtani, vagy az a fulladozó (esetleg beteg) ember, netán csecsemő, aki az Ön szavai szerint: „kéje— Ügy, hogy tudom, mennyire várnak rám. milyen nyugtalan az édesapám, ha kicsit kések, és a mama is megölelget, összecsókol, ha sokszor nem is ismer fel, hogy a lánya vagyok, de mégis érzi. hogy a szerető gondoskodást én jelentem. Ez ad erőt. Mert megállás nincs. Négy éve nem ismerem, hogy mi a szabadság, a pihenés. Azelőtt a férjemmel minden évben eljártunk valamerre üdülni, kilúgozni az egész évi fáradtságot, hol Harkány fürdőbe, hol máshová. Ennek most már régen vége. Viszont minden este jó lelkiismerettel fekszem le. és ez is megér valamit. Lám, gondoltam, egy rendhagyó eset, mikor a nagymamák nem az unokákra áldozzák szabadidejüket, hanem az őket megelőző generációra, a már tehetetlenné vált, gondozásra szoruló öreg szülőkre. Nem kilincseltek különféle otthonokban, hogy elhelyezzék őket és saját vál-
