Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-08-02 / 32. szám
TJÍSOftOZZClKK Jávorkáné könnyen van. Az egyik gyereke huszonhét a másik tizenhat éves. így neki már nem gond, hova tegye őket a nyáron. Bezzeg korábban ... — Bizony, féltem a nyártól mindig. Nagymama nálunk nem volt, nepközibe meg nem akartak már menni a gyerekek. Fölváltva vettük ki a szabadságunkat a férjemmel. Az enyémet ki kellett szedni nyáron. Aztán meg mind csak azon voltam, hogy tábort kapjanak. Szerencsém volt Hol a férjem munkahelyétől, hol az enyémtől, de minden évben kaptunk helyet. Szerencsémre azt nem unták meg a gyerekeim, ők igen szerettek a pionírtáborban ... Jávorkáné harmincadik éve dolgozik a vállalatnál, a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Baromfifeldolgozó Üzemben. Legalább ennyi ideje ugyanitt van alkalmazásban a férje is. Jávorkáné elégedett — amint ő mondja, szerencsés —, mert annak ellenére, hogy falusi háttér meg nagymama nem volt, mégis sikerült fölnevelniük két gyereket a két kezük munkájával. Persze, két fizetés kellett hozzá. Mint a legtöbb asszonytársa. Jávorkáné sem engedte meg magának, hogy amíg a gyerekek kicsik, ne vállaljon munkát. A gyerekek a tanítás után még délután négyig bentmaradtak az iskola napközijében, s Így az édesanya is naponta bemehetett az üzembe, hogy ledolgozza a maga nyolc és fél óráját. Néha még szombat-vasárnap is, ha sürgős munka adódott, ha a külföldi megrendelésről a vállalat nem akart lemaradni. Ilyenkor besegített a férj, amint nyáron is, hogy a három hetes tábor után valahogy elmorzsolódjon az a további öt-hat hét is szeptemberig, amikor aztán a gyermekmegőrzés gondját újra átvette az iskola. Mindez rég volt Jávorkáné számára már olyannyira rég, hogy talán igaz se volt. Azóta legalább tíz-tizenöt év telt el, az üzem fiatalabb munkaerői azonban most is hasonló cipőben járnak, mint annak idején Jávorkáné. Badala Hona Hódosról (Vydrany) jár be a baromfifeldolgozóba, ami gyakorlatilag a város túlsó felén van. Hodos ugyanis már csaknem összeér Dunaszerdahellyel. de még önálló közigazgatási terület, van óvodája is. Badaláné két fiacskáját — az ikreket Pétert és Pált azonban az óvodába nem vették fel, mert még csak két és fél évesek voltak, amikor Badaláné be akarta íratni őket, hogy nyugodtan járhasson munkába. Szerencsére a városi óvoda nem zárkózott el a kérése elől, és tulajdonképpen Badalánénak is kényelmesebb, hogy reggel a két fiát és a nagylányát beülteti az autóba, aztán sorra kirakja őket, kit az óvoda, kit az iskola előtt, hogy hétre maga is beérjen a munkába. Délután négykor ugyanezt az utat teszi meg viszszafelé. S hogy mi lesz a gyerekekkel nyáron ? Melindával szerencsére már nincs gond. Tizenkét éves. Táborba megy, utána meg el lesz a ház körül. A két óvodás pedig óvodába jár majd. Kivéve azt a két hetet, amikor az édesanya szabadságot vesz ki. S hogy hol az édesanya többi szabadsága? Egy hét elfogyott a karácsonyi, egy meg a tavaszi szünettel. Hozzátéve a nyári két hetet oda is az egész. így van ezzel a többi anyuka is. Még jó. hogy az üzemükben mindig kínálnak elég helyet a nyári táborokba. Mert amint mondják, a tábor jó dolog. Legalábbis annyiból, hogy ott némi önállóságot tanul a gyerek. Megtanulja a ruháit rendberakni, kimosni, miegymást. — Mi ebből a szempontból nem panaszkodhatunk a válalatunkra — mondja Tászli Olga, aki ugyancsak kétgyermekes anya. — Itt aki kéri. akár minden évben kaphat helyet pionírtáborba. — Tavaly Magyarországon voltak, az idén a fiam a Szovjetunióba, Szevasztopolba megy, de jártak innét már Romániában is a gyerekek. Aztán itt vannak a belföldi táborok. Van az üzemnek üdülője Paton (Patince). oda is el lehet menni egy hétre. Ugyanígy Bojnicére vagy Modrára is el-eljárhatunk vállalataink üdülőibe. Egyszóval van elég lehetőség. S hogy hot szeretnek legjobban a gyerekek ? — A nagymamánál — nevet Tászli Olga. — A kisebbik már most is azért könyörgött, hogy elmehessen Kürtre a mamához. De úgy látszik, mindegyik unoka így van vele, mert a testvéreimmel nekünk mindig be kellett osztanunk, hogy ezen a héten a tieid lesznek ott, emezen az övéi, aztán meg az enyémek. Bizony, nincs annál nyugodtabb hely, mint a nagymamánál, bólogat a sok asszony. — Akkor vagyunk igazán nyugodtak mi is itt a munkában, ha tudjuk, hogy ott vannak. A mamánál. * * * De hiába a legmegnyugtatóbb megoldás az édesanyák számára az. ha a nagymamánál falun nyaral a gyerek! Hiába jelenti a falu és a nagymama gondoskodása a gyerek számára a nagy szabadság, a lazítás örömét és az év nő 8
