Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1988-01-19 / 4. szám

Nagy Kázmér, az SZSZK munka- és szociálisügyi minisztere

Szocialista hazánkban a szociálpolitika fejlesztése az állami, társadalmi és egyéb szervezetek tevékenységének azt a céltudatos rendszerét jelenti, mely az összes állampolgár optimális élet- és munkakörülményeinek, illetve személyiségük sokoldalú fejlődése feltételeinek megteremtésére irányul. Hogy milyen alapokra építhettünk szocialista társadalmunk létrejöttének kezdetén és mit értünk el e téren az utóbbi négy évtizedben, azt most a győzelmes február 40. évfordulója kapcsán vizsgáljuk meg.

Állampolgárainknak bizony még jó része, mintegy az egynegyede saját tapasztalatból tudja, milyen szociálpolitikai juttatásokban részesült a munkás, a földműves, az értelmiségi az első köztársaság idején, és mire jogosult ma szocialista államunkban a munkás, a földműves, az értelmiségi — tekintet nélkül a társadalomban

cialista társadalmi viszonyok a termelőeszközök közös tulajdonán alapulnak. Biztosítottuk a teljes foglalkoztatottságot, az ország iparosítása óriási léptekkel haladt. Ez utóbbi főleg a szociális és gazdasági vonatkozásban nagyon elmaradott Szlovákiára vonatkozott, ahol azóta a jelentős ipari bázis mellett kiépült a korszerű szocialista nagyüzemi mezőgazdaság, s ahol ennek eredményeképpen jelentősen növekedett a nemzeti jövedelem is. Mindez pedig hozzájárult a dolgozók életszínvonalának fokozatos emelkedéséhez, a lakosságról való szociális gondoskodás javulásához.

Társadalmunk minden tagjának joga van a munkára, a munkáért járó igazságos bérre, joga van a művelődésre, az egészségügyi és az időskori ellátásra. Ezek a vívmányok — a további intézkedésekkel együtt — gazkabalesetek csökkentésére, az üzemi étkeztetés bővítésére, a bölcsődék és óvodák hálózatának bővítésére, az üzemi egészségügyi központok betegségmegelőző és gyógyító munkájának javítására.

Tény, hogy a dolgozónak járó szociális juttatások fejlesztése szervesen kapcsolódik a terület komplex fejlesztéséhez. Arról a területről van szó, melyen a szóban forgó munkáltató szervezetek működnek. Ezért fordítunk fokozott figyelmet a nemzeti bizottságok, különösen a kerületi és járási nemzeti bizottságok tevékenységének irányítására. E szerveknek is felelősségteljesebben, céltudatosabban és megfontoltabban, a szocialista szervezetekkel együttműködve kell tervezniük és végrehajtaniuk a területi egységek szociálisgazdasági feladatait. Jogkörük bővítése lehetővé teszi számukra, hogy

zásokat eszközöljünk. Mint ismeretes, már 1987. október 1 -jei hatállyal emeltük a legalacsonyabb nyugdíjakat, az egyéneknél 950 koronáról

Telj'esebb és gazdagabb életünkért

betöltött helyére, szerepére. A München-előtti köztársaságban a lakosságnak mindössze egyötöde részesült szavatolt társadalombiztosításban, és még ezen belül is nagyok voltak az eltérések. A társadalombiztosításból teljesen kirekesztették a bérmunkások bizonyos csoportjait, a parasztokat és a kisiparosokat, miközben az állami alkalmazottak és a magánszektori hivatalnokok e téren komoly előnyöket élvezhettek. így a nyugdíjkiadásoknak a 70 százalékát az állami alkalmazottak 13 százalékot kitevő csoportja kapta. Ugyanakkor a munkások és a bányászok az e célú kiadásoknak nem egészen a 14 százalékában részesülhettek. A lakosság zömének — a munkásháztartások tagjainak és a kisparasztoknak egyaránt — nem volt biztosított a megélhetése különösen a gazdasági válság éveiben nem. Tíz- és tízezrek éltek kolduskenyéren. Szlovákia jobbára földműveléssel foglalkozó lakossága komoly osztályjellegű és szociális problémákkal küszködött. A munkanélküliek ezrei keresték a megoldást a kivándorlásban, a fejlettebb Nyugat-Európa, az Egyesült Államok, Kanada felé vették útjukat...

Csupán hazánk szovjet hadsereg általi felszabadítása, majd dolgozó népünk 1948-as februári győzelme nyitotta meg az utat az igazságos szociálpolitikai elvek érvényesítése előtt. A munkásosztály és a többi dolgozó réteg hatalomra jutásával megszűnt országunkban az ember ember általi kizsákmányolása, a létrejött szodagabbá tették az emberek életét, hozzájárultak sokoldalú fejlődésükhöz. Ezzel kapcsolatban helytelen — bár nem ritka — az a nézet, hogy a szociálpolitika tartalmát csupán az anyagi biztosításban lássuk. Látni kell azt is, hogy a szociálpolitika a teljesebb és gazdagabb emberi élet sokoldalú, kedvező feltételeinek céltudatos és tervszerű megteremtését jelenti. Vagyis az élet szocialista jegyeinek elmélyítéséről van szó. Ez az időszerű feladat pedig az élet minden szférájára vonatkozik, így szociálpolitikánkra is.

Céljainkat „A CSSZSZK gazdasági és szociális fejlődésének az 1986— 1990-es évekre szóló fő irányvonalai és a 2000-ig való kilátásai" c. dokumentum így fogalmazza meg: „A CSKP állandó célja a nép életszínvonalának emelése, a lakosság anyagi és szellemi szükségleteinek minőségileg magasabb színvonalon történő kielégítése, a lakosság élet- és szociális biztonságának szilárdítása, valamint az, hogy mind kedvezőbb feltételeket teremtsenek az ember harmonikus fejlődéséhez."

Mit is jelent ez tulajdonképpen ? A dolgozókról való gondoskodásban például a szervezetek személyzeti és szociális fejlesztési terveinek és programjainak hatékonyabbá tételéről van szó. Mégpedig oly módon, hogy az e célra szánt jelentős eszközöket célszerűen és hatékonyan használják fel a munkakörülmények és a munkakörnyezet javítására, a munkabiztonság növelésére, a munaz eddiginél nagyobb mértékben, aktívabban éljenek az eszköztársítással a szociális jellegű létesítmények építésében és üzemeltetésében egyaránt. Ezzel a módszerrel is azt a célt követjük, hogy egyenletesebbé váljon a vállalati eszközök elosztása az egyes területi egységek lakossága körében. Szüntelenül időszerű az a követelmény is, hogy a nemzeti bizottságok a csökkent munkaképességű állampolgárok foglalkoztatása és a róluk való gondoskodás során kezdeményezőbben működjenek együtt a gazdasági és társadalmi szervezetekkel. Fontos feladat, hogy további olyan műhelyeket és munkahelyeket létesítsenek, amelyekben a csökkent munkaképességűek is hasznosíthatják magukat, hogy bővítsék a megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztató létesítmények hálózatát, fejlesszék az ortopédiai-protetikai gondoskodást. És az sem kevésbé fontos teendő, hogy e téren a nemzeti bizottságok is hozzájáruljanak a megfelelő közvélemény kialakításához.

Szociálpolitikánk rendkívül fontos és érzékeny része számunkra a nyugdíjasok tábora, melyet ma már több mint 1 millió szlovákiai állampolgár, a lakosságnak egy ötödé tesz ki. Tudatosítjuk, hogy ők egy élet munkájával a hátuk mögött érkeztek el a nyugdíjkorhoz, s ebből következően alakultak ki életkörülményeik, anyagi, társadalmi lehetőségeik is nyugdíjba vonulásukkal. Fontosnak tartottuk, hogy ezen a területen is válto-1 000 koronára, a házastársaknál pedig 1 600 koronáról havi 1 700 koronára. A szociális gondoskodás területén viszont első számú feladatnak tartom az 1988. október 1-jén érvénybe lépő nyugdíj-reform megvalósítását. A nyugdíjellátás új rendszere a „munka szerinti elosztásra" épül. Célja, hogy a nyugdíjak alakulása közvetlenül függjön a keresettől. Ezt követően szorgalmazni fogjuk a nyugdíjak rendszeres valorizálását is, ami lényegében a nyugdíjaknak az átlagbérekhez történő megfelelő hozzá igazítását jelenti.

Ezek és a múlt évben megvalósított egyéb, különösen a kisgyermekes családokat érintő szociálpolitikai intézkedéseink is bizonyítják, hogy a lakosságról való gondoskodásra állandó figyelmet fordítunk. E téren világviszonylatban is az elsők között vagyunk, és legnagyobb szocialista vívmányaink közé soroljuk. Tény, hogy a legújabb szociális-gazdasági intézkedések elfogadása után is arról beszélünk, mit lehetne még elérni ezen a területen, mi az, amire az embereknek szükségük van. Hiszen a szociálpolitika érzékeny terület, és megoldásra váró feladat van elég. A szociálpolitika minősége, a szociális fejlesztés színvonala, a lakossági életszínvonal alakulása azonban kizárólag attól függ, milyen eredményeket értünk el a források képzésében, mivel szüntelenül érvényes az ismert igazság: ahogyan dolgozunk, úgy élünk.

nő 3