Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-07-26 / 31. szám
bőt: ..Ferkó, nem megmondtam, hogy itt légy és ne labdázz?!” Hangjában a rémületnek legkisebb nyoma sincs, pedig ha látta — márpedig a figyelmeztetésből következtetve igenis látta —, hog)’an kisérem vissza a fiát. azt is látnia-sejtenie kellett volna, hogy miért . .. Anyuka sétál a kislányával. Bár a megfogalmazás nem teljesen pontos, tudniillik, csak az anyuka sétál, a kislány teljes gőzzel rohan előre, neki az úttestnek. Bennem megfagy a vér. A mama lezseren odakiált: „Állj meg, várd meg az anyut hallod?!” „Majd éppen!" A kislány átszáguld az úton — szerencsére nem jött semmilyen jármű —. a mama csak ekkor lódul utána. Őket nem először látom „így” játszani... Mindezt azért írom le... No nem. csak semmi magyarázkodás. Mert engem igenis felbőszítenek és ugyanakkor elszomorító„Önálló” gyerekek nak az olyan szülök, akik nem veszik komolyan a kisgyerekekre leselkedő veszélyeket. s csak azért nem számolok itt be tragédiákról mert ha csak eszembe jutnak is, elhagy az erőm. Már a gondolattól, hogy egy gyereket valami baj érhet, rosszul leszek, mert fölmerül bennem, mi lenne ha az enyémek is... Amikor a kislányom négyhónapos volt, valahol széles e világban egy repülőgépkatasztrófa során még a levegőben „kiszippantódott” a gépből egy négyhónapos görög kisbaba. Lehet, hogy túlérzékeny voltam (vagyok), de napokra a hatása alá kerültem ennek a többi között megbúvó hírnek. Amióta pedig gyerekeim vannak, képtelen vagyok megnézni az elgyötört, szenvedő kicsikről szóló dokumentumfilmeket, riportokat. Meglehet, valóban túlérzékeny vagyok, amint arról nemrég egy ismerős mama felvilágosított, amikor nem engedtem, hogy a lányom egv idegen, szájkosár és gazda nélkül kóborló kutyái megsimogasson. Ha ígv van is, megmondom őszintén, nem nagyon érdekel. Inkább azon töröm a fejem, mi lehet az oka, hogy vannak szülők, akiknek szinte közömbös gyermekük testi épsége, pedig tudván tudják, hogy cdtban a korban van, amikor még képtelen felmérni némely cselekedetének veszélyességét, és azt, hogy vannak „bibik”, melyek soha nem múlnak el.. . Biztosan léteznek szülők, akik egyszerűen nem engedik agyukig-szivükig férkőzni az ilyen . fekete ” gondolatokat, s hiszik, hogy az ő gyereküket nem érheti baj. Megint mások talán saját gyermekkorukból indulnak ki, amikor szabadon rohangászhattak a falusi udvaron vagy valamelyik városi grundon, s azt vallják, kell a gyereknek a szabadság. Igenám, de manapság egyre kevesebb a lehetőség a gyermeki szabadságvágy ilyesfajta kielégítésére. Falun is egyre több a forgalmas utca, városon meg az „igazi” grundok a lakótelepi építkezések, ahol a gyerekek legfeljebb tégla-, drót- és más törmelék meg hulladék közt rohangászhatnak, s méteres nyitott falakon, állványzatokon kapaszkodhatnak fel. .. Ezért egyre gyakrabban vagyunk kénytelenek így feltenni a kérdést: szabadság vagy épség? És tudom — mert naponta látom —, hogy vannak szülők (föleg anyák, s közülük is elsősorban az iin. gyes-szindrómások), akik a játszóteret afféle minden kötelék lerázására alkalmas helynek képzelik, ahol a gyerekek teszik a magukét, az anyák pedig pihennek, kapcsolatokat alakítanak ki, egyszóval megpróbálnak kitörni a mindennapok „sivárságából". De ide tartoznak azok is, akik kicsi gyereküket egyedül engedik le az utcára, mondván. ne legyen láb alatt, ne zavarjon az otthoni teendők végzésénél (esetleg másnálj Lehet, hogy valahol érthető az indítékuk, s akárcsak a többi „közömbös”szülő, igazából ők sem akarnak rosszat. No de ez nem szolgálhat mentségül. Mert vajon ki vigyázzon a gyermekre, ki óvja, ki féltse azt a szerencsétlen kis töpörtvűt, ha nem az anyja és az apja? Ha nem azok. akik akarták, hogy legyen, hogy erre a szép, de veszélyekben sem szűkölködő világra szülessen ?! * * * Még februárban történt. Az egyik kanyarban. honnan, honnan nem, elénk szaladt egy két év körüli apróság. Én elbőgtem magam. A férjem falfehéren kiszállt az autóból, levitte az útról a csodálkozó kislányt, és odakiáltott a nem messze focizó kamaszoknak: „Kié ez a gyerek, vigyétek el innen!” Nem jöttek érte, nem vitte el őt senki. játszótéren egy kisgyerek leesik a csúszdáról. Vérzik. Anyja messzebb ül egv pádon. Idáig másokkal trécselt, s csak a kisfiú sikoltására figyel fel... Pedig a másfél év körüli gyerek már vagy huszadszor mászott fel imbolygó lábakkal a nem az ö képességeihez kreált csúszdára, nem csoda hát, ha lepottyant. Szokványos lakótelepi délelőtt. Kislányommal hazafelé tartunk az üzletből. Az egyik ház bejárata előtt hároméves forma fiúcska gubbaszt egyedül, szomorúan szorítja magához a labdáját. Amint észrevesz bennünket, ügyességét fitogtatva, meg talán abban a reményben, hogy végre játszótársra lel, focizni kezd. A labda kiröpül a mintegy öt méternyire húzódó forgalmas úttestre, a kisfiú rohan utána. A utó jön, az utolsó pillanatban kapom el a srácot. Megszeppenve baktat vissza a fűre. Még hallom, amint — feltehetőleg — az édesanyja lekiabál valamelyik emeleti ablak-FOTÓ: KÖNÖZSI ISTVÁN A Szlovák Nőszövetség hetilapja XXXVII. évfolyam Főszerkesztő: PÁKOZDI GERTRÚD Helyettes főszerkesztő: NÁDASKYNÉ ZÁCSEK ERZSÉBET Szerkesztőségi titkár: HRTANNÉ ZSEBIK SAROLTA Grafikai szerkesztő: ORDÓDY DÉNES Kiadja a Szlovák Nőszövetség KB Zivena kiadóvállalata, 812 64 Bratislava, Nálepkova 15 — Szerkesztőség: 812 03 Bratislava, leninovo námestie 12. Telefon — titkárság: 334 745 — Terjeszti a Posta Hirfapszolgálat — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél — Előfizetési díj negyed évre 36,40 Kcs. — Külföldi megrendelések: Posta Központi Sajtókivlteli és Behozatali Szolgálat — PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlace, 810 05 Bratislava. Gottwafdovo nám. 6. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) — 1900 Budapest. XIIL, Lehel út 10/a. Bőfizetési díj: évi 180.— Ft — Csekkszámlaszám MNB 215—96 162 — A SÜTI 6/28 engedélyével. Nyomja: Vychodoslovenské tlaciarne, n. p.. 042 67 Kosice. Svermova 47. Indexszám: 49 413 Kéziratokat és képeket nem örzünk meg és nem küldünk vissza! Címlapunkon: Nyár a Síraván Könözsi István felvétele nő 2
