Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-07-19 / 30. szám
AGARK< Mi lehetne kellemesebb a forró nyári hőségben, mint a lenge szél hozta üdítő vízszag, vízi növények fűszeres illatával telítvé?! A víz mindig csodás, felüdítő, ámbár az igazán szép az a víz, melyet vadvirágok vesznek körül a maguk természetes szépségében. Figyeljék csak meg, milyen gyönyörű látvány a víztükör fölött fáklyaként magasba nyúló réti füzény lilásrózsaszínes virágaival, vagy a ragyogó tavakon mennyire feltűnőek a tökéletes rajzolatú tündérrózsák! Sok növénynek életszükséglete a víz, csak ott élnek meg, ahol a vadvizek megmaradtak, nincsenek betonmederbe zárva a folyók, kedvükre áraszthatják el az árterületek rétjeit, legelőit, a holtágakat... Éppen a mocsaras rétek adnak otthont hazai orchideáinknak, a kosboroknak. A kosborok nálunk kissé lenézett vadvirágok, kevesen tudják, hogy nagyító alatt e növény virágai még bonyolultabbak és különösebbek, mint az agyoncsodált trópusi orchideákéi. Ugyanakkor e ritka növény nem él meg akárhol, csak szimbiózisban a gombákkal, a lápos réteken, legelőkön. Ezekből meg egyre kevesebb van, mert a lecsapolások és folyómeder-rendezések tönkreteszik őket. Az így okozott kár azért felmérhetetlen, mert míg más növényeket — akár trópusiakat is — képesek vagyunk kertekben, mesterséges körülmények közt termeszteni, addig a kosborfélék csak vadon nőnek, s rendkívül érzékenyek minden apró környezeti változásra. Jó tudni hát, hogy az ember az ártéri rétek lecsapolásával és műtrágyázásával éppen a rajta élő legértékesebb növényvilágot pusztítja el. Ezt a tettét még az sem enyhíti, hogy más, ide telepített növényekkel próbálja színesebbé tenni a pusztuló flórát. A cseh vízpartok ilyen virága pl. a délázsiai eredetű Royle nebáncsvirága, melyet egykori kertészek honosítottak meg a nagyúri parkokban, s az idők folyamán vadult el és vált a vízparti sűrűségek érdekes, bájos virágává. HELENA KHOLOVÁ biológus JOSEF HLAVÁÓEK ROYLE NEBÁNCSVIRÁGA
