Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1988-06-28 / 27. szám

FÓRUM rWs Köztünk élnek Örsújfalun (Nová Stráz) a volt Da­rányi-kastélyban az óriási gesztenye­fák, tölgyek és lucfenyők lombja alatt ma az értelmi fogyatékosok in­tézete működik. Az otthonnak 87 lakója van, főleg nők. Némelyikük gyermekotthonból került ide egész fiatal korában. A legidősebb lakó 78 éves. a legfiatalabb 26, az értelmi fogyatékosság különböző szintjén. Igen sok türelem és megértés kell az alkalmazottak részéről ahhoz, hogy az intézetben otthont teremtsenek, harmónia, szeretet legyen a lakók között. Az épület körül üvegház, kert, sőt még gazdasági udvar is van, ahol az otthon lakói rendszeresen dolgoznak. Mindenki olyan munkát végez, ami­lyen képességeinek megfelel. A kert­ben megtermelik a konyhára szüksé­ges zöldséget, a fóliasátor alatt papri­ka és paradicsom virít, de még virá­gok is körben mindenütt. S a jókedvvel végzett munka után a szórakozás sem marad ki az otthon lakóinak életéből. Jó időben a pado­kon ücsörögnek a parkban, s felol­vasnak az intézetbe járó gyerekla­pokból, mint a Tábortűz, a Kis Építő vagy a Kamarát. Néha még verset is tanulnak. Két-három versszak elmon­dása itt igen szép eredménynek szá­mít. Bent az épület földszintjén a társalgóban néha még kiállítást is rendeznek a lakók saját kezűleg ké­szített munkáiból. S van itt színes tévé, magnetofon, van hol és van mivel eltölteni az időt és megünne­pelni a születés- és a névnapokat, a karácsonyt, a nőnapot, amely mind ugyanolyan kedves esemény itt is, mint bárhol másutt. Néha tesznek egy kis sétát a községben, elmennek a cukrászdába. De messzibbre is elu­taznak. Legutóbb pl. Bacsfára (Báö), a Dunaszerdahelyi (Dun. Streda) járás hasonló intézetének lakóihoz mentek látogatóba. Az intézet alkalmazottai mindent megtesznek azért, hogy a rájuk bízott emberek élete minél szí­nesebb legyen. Hostína Irén I Az ítélet jogerős BartoS L. a tett elkövetésekor alig múlt 18 esztendős; társa, Simon J. 25 éves volt. Közel egy éve 1987. július 14-én a lévai (Levice) járás Fámád (Farná) községében az esti órákban a két fiatalember össze­szólalkozott Sárközi Árpáddal, s a szóvál­tás tettlegességhez vezetett Simon egy másfél kilós vasvillával hátba vágta Sár­közit, aki ugyan futásnak eredt, de BartoS utolérte és egy közel 20 em-es késsel leszúrta öt. A kés a baloldali nyolcadik borda mellett behatolva a légcsövet és a tüdőhöz vezető ütőeret érte, s ennek következtében Sárközi a kórházba szállí­tás közben meghalt A bírósági tárgyaláson Simon beismer­te bűnösségét, bár azzal védekezett bogy az incidenst maga a sértett provokálta ki, aki késsel a kezében fenyegetőzött. A villát csak „védelemből’' ragadta meg és egyszer megütötte vele a sértettet. El­mondása szerint nem akarta őt megsebe­síteni, csak megijeszteni. BartoS ugyan­csak nem tagadta, hogy Simon ütése után, mikor a sértett futásnak eredt, utána futott és hátulról beleszúrta a kést. Az orvosszakértői vélemény szerint a gyors és szakszerű orvosi beavatkozás sem menthette volna meg a sértett életét, mivel az intenzív szúrás következtében a mellkas belső szövetei és a főütőér szét­­roncsolódtak és ez az áldozat elvérzésé­hez vezetett, míg a vasvillával adott ütés csak jelentéktelen sérüléseket okozott. A pszichiátriai szakértők szerint a tett elkövetésekor mindkét vádlott csökkent szellemi képességgel bírt, ám tudták, mit cselekszenek, s tudatában voltak a követ­kezményeknek is. így alkalmuk volt fel­mérni, hogy halálos sérülést okozhatnak. [ Mi, hatvan körüliek Amióta ismerem Etelkát és Sárit — legalább huszonöt éve —, mindig jóbará­tok voltak. Azt is mondhatnám, hogy legendás hírű barátság volt az övék. Etelka rövid házasság után elvált, a kislányával maradt, mérnöki diplomája volt, jó anyagi körülmények között szé­pen, kiegyensúlyozottan élt. Sári férjnél volt, rövid egymásutánban három gyer­meke született, még kicsik voltak, mikor a férjét baleset következtében leszázalé­kolták. A rokkantnyugdíj körül elég sok huzavona volt. Sári nehéz napokat élt meg, s ha ez került szóba, nem győzte hangoztatni, hogy Etus mennyire mellet­te állt. Nemcsak erkölcsi támaszt nyúj­tott. de példáid néhány nyáron át a saját kislányával együtt Sári gyerekeit is elhe­lyezte valami kitűnő nyári táborban, amire férje járandóságából és az ö óvó­női fizetéséből nem telt volna. Igaz viszont, hogy mikor Etusnak hosszabb időre alkalma nyílt külföldre menni, tinédzser korú kislánya Sáriék­­nál talált otthonra. Etus egészen nyugodt lélekkel végezhette kint a munkáját. Ilyen és hasonló történeteket tudott róluk mindenki ismerőseik körében. Közben a gyermekek folnőttek, önál­lósultak, a két barátnő magára maradt, mert Etus nem ment még egyszer férjhez, Sárika pedig megözvegyült. Annyira ösz­­szetartozónak érezte mindenki a két asz­­szonyt, hogy egymás nélkül alig is hívták meg őket valahová. Etusnak a nyugdíja nagyobb, s nem is olyan jelentéktelen összeggel, mint Sá­rié. de Sári a három szobájából kettőt kiad. így ez jócskán megemeli az ő nyugdiját is. Néha kisebb utakat, kirán­dulásokat tesznek együtt Etus kocsiján, aki viszont az éléskamráját a Sári ház körüli gyümölcsfáiról származó befőttek­kel, dzsemekkel tölti föl télire. Mind a kettő aranyos, jókedvű, szeret­ni való teremtés. Az ember azt hitte volna, hogy barátságuk már minden pró­bát kiállt, nem felhözheti be semmi. Az élet azonban furcsa dolgokat pro­dukál. Egyszerre csak hallom, s nem is egy helyről, hogy a barátságnak vége szakadt, kerülik egymást, s ha valahol véletlenül összeakadnak, éppen csak rö­viden köszöntik egymást, s máris hátat fordítanak. De hát mi történt? El nem tudtam képzelni, mert többféle verzió is keringett a szakításról, nem igazodtam el rajtuk, s bizonytalan híresz­telésnek nyomán nem akartam képet alkotni a dologról. Egyszer aztán úgy fordultak a dolgok, hogy összejöttem mindkettőjükkel — persze külön-külön—, s tőlük maguktól hallottam a történetet. Természetesen két változatban adták elő, hiszen minde­gyik a saját szemszögéből látta, mesélte a dolgokat. Sári. valamikor fiatal lány korában festeni tanult. Nagyon ügyesen bánt az ecsettel, szénnel, a sors azonban úgy hozta, hogy főiskolára nem került, elte­mette hát álmát, csak néha. ha kevés ideje engedte, festett egy-egy képet kedv­telésből. Eizekböl Etus lakásán is függött kettő. Csinos amatőr munkák voltak, nem rontották az ízlésesen beréndezett lakás összhatását. Mostanában, hogy több lett Sári sza-A Nyugat-szlovákiai Kerületi Bíróság BartoS tettét a vád szerinti gyilkosságban állapította meg, míg Simonét testisértés bűntettének kísérleteként minősítette. A bíróság a büntetés kiszabásánál fi­gyelembe vette a két vádlott előéletét, a bűntett társadalomra való veszélyességét, azt, hogy BartoS az emberi élet elleni legsúlyosabb bűncselekményt követte el. BartoS hosszabb ideje élt munka nél­kül, bár kőművesnek tanult, a szakmun­kásképzőt otthagyta. Eddig háromszor került összeütközésbe a törvénnyel, leg­utóbb súlyos testi sértés bűntettéért. Mostani tettét próbaidőben követte el. Simon, akárcsak BartoS, cigány családból származik. Az alapiskola hét osztálya elvégzése után fizikai munkásként dolgo­zott. Ezidáig ötször volt elítélve különbö­ző bűncselekményekért. Mostani tettét ugyancsak feltételes szabadságvesztés idejében követte el. Minden terhelő bizonyítékot s a súlyos következményt figyelembe véve, a bíróság BartoSt hét évig terjedő szabadságvesz­tésre ítélte, figyelembe véve súlyos egész­ségi állapotát és csökkent értelmi szint­jét Ezt a büntetést a legszigorúbb — harmadfokú javító-nevelő intézetben kell majd letöltenie. Emellett pszichiátriai gyógykezelését is elrendelték. Simon bün­tetése 8 hónap szabadságvesztés másodfo­kú javító-nevelő intézetben.-íkr­bad ideje, megint elővette a festő- és rajzeszközeit, és időtöltésből csinált egv önarcképet. Valaki meglátta, és olyan jónak ítélte, hogy megkérte, festené le az ö gyerekeit is. Majd valamivel revanzsál­­ja. Sári fölbuzdult a sikeren, vállalta a megrendelést. Almában sem gondolt másra, mint egy nagyobb csomag jó kávéra, likőrre, doboz finom bonbonra. nő 6

Next

/
Thumbnails
Contents