Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-06-28 / 27. szám
FÓRUM rWs Köztünk élnek Örsújfalun (Nová Stráz) a volt Darányi-kastélyban az óriási gesztenyefák, tölgyek és lucfenyők lombja alatt ma az értelmi fogyatékosok intézete működik. Az otthonnak 87 lakója van, főleg nők. Némelyikük gyermekotthonból került ide egész fiatal korában. A legidősebb lakó 78 éves. a legfiatalabb 26, az értelmi fogyatékosság különböző szintjén. Igen sok türelem és megértés kell az alkalmazottak részéről ahhoz, hogy az intézetben otthont teremtsenek, harmónia, szeretet legyen a lakók között. Az épület körül üvegház, kert, sőt még gazdasági udvar is van, ahol az otthon lakói rendszeresen dolgoznak. Mindenki olyan munkát végez, amilyen képességeinek megfelel. A kertben megtermelik a konyhára szükséges zöldséget, a fóliasátor alatt paprika és paradicsom virít, de még virágok is körben mindenütt. S a jókedvvel végzett munka után a szórakozás sem marad ki az otthon lakóinak életéből. Jó időben a padokon ücsörögnek a parkban, s felolvasnak az intézetbe járó gyereklapokból, mint a Tábortűz, a Kis Építő vagy a Kamarát. Néha még verset is tanulnak. Két-három versszak elmondása itt igen szép eredménynek számít. Bent az épület földszintjén a társalgóban néha még kiállítást is rendeznek a lakók saját kezűleg készített munkáiból. S van itt színes tévé, magnetofon, van hol és van mivel eltölteni az időt és megünnepelni a születés- és a névnapokat, a karácsonyt, a nőnapot, amely mind ugyanolyan kedves esemény itt is, mint bárhol másutt. Néha tesznek egy kis sétát a községben, elmennek a cukrászdába. De messzibbre is elutaznak. Legutóbb pl. Bacsfára (Báö), a Dunaszerdahelyi (Dun. Streda) járás hasonló intézetének lakóihoz mentek látogatóba. Az intézet alkalmazottai mindent megtesznek azért, hogy a rájuk bízott emberek élete minél színesebb legyen. Hostína Irén I Az ítélet jogerős BartoS L. a tett elkövetésekor alig múlt 18 esztendős; társa, Simon J. 25 éves volt. Közel egy éve 1987. július 14-én a lévai (Levice) járás Fámád (Farná) községében az esti órákban a két fiatalember összeszólalkozott Sárközi Árpáddal, s a szóváltás tettlegességhez vezetett Simon egy másfél kilós vasvillával hátba vágta Sárközit, aki ugyan futásnak eredt, de BartoS utolérte és egy közel 20 em-es késsel leszúrta öt. A kés a baloldali nyolcadik borda mellett behatolva a légcsövet és a tüdőhöz vezető ütőeret érte, s ennek következtében Sárközi a kórházba szállítás közben meghalt A bírósági tárgyaláson Simon beismerte bűnösségét, bár azzal védekezett bogy az incidenst maga a sértett provokálta ki, aki késsel a kezében fenyegetőzött. A villát csak „védelemből’' ragadta meg és egyszer megütötte vele a sértettet. Elmondása szerint nem akarta őt megsebesíteni, csak megijeszteni. BartoS ugyancsak nem tagadta, hogy Simon ütése után, mikor a sértett futásnak eredt, utána futott és hátulról beleszúrta a kést. Az orvosszakértői vélemény szerint a gyors és szakszerű orvosi beavatkozás sem menthette volna meg a sértett életét, mivel az intenzív szúrás következtében a mellkas belső szövetei és a főütőér szétroncsolódtak és ez az áldozat elvérzéséhez vezetett, míg a vasvillával adott ütés csak jelentéktelen sérüléseket okozott. A pszichiátriai szakértők szerint a tett elkövetésekor mindkét vádlott csökkent szellemi képességgel bírt, ám tudták, mit cselekszenek, s tudatában voltak a következményeknek is. így alkalmuk volt felmérni, hogy halálos sérülést okozhatnak. [ Mi, hatvan körüliek Amióta ismerem Etelkát és Sárit — legalább huszonöt éve —, mindig jóbarátok voltak. Azt is mondhatnám, hogy legendás hírű barátság volt az övék. Etelka rövid házasság után elvált, a kislányával maradt, mérnöki diplomája volt, jó anyagi körülmények között szépen, kiegyensúlyozottan élt. Sári férjnél volt, rövid egymásutánban három gyermeke született, még kicsik voltak, mikor a férjét baleset következtében leszázalékolták. A rokkantnyugdíj körül elég sok huzavona volt. Sári nehéz napokat élt meg, s ha ez került szóba, nem győzte hangoztatni, hogy Etus mennyire mellette állt. Nemcsak erkölcsi támaszt nyújtott. de példáid néhány nyáron át a saját kislányával együtt Sári gyerekeit is elhelyezte valami kitűnő nyári táborban, amire férje járandóságából és az ö óvónői fizetéséből nem telt volna. Igaz viszont, hogy mikor Etusnak hosszabb időre alkalma nyílt külföldre menni, tinédzser korú kislánya Sáriéknál talált otthonra. Etus egészen nyugodt lélekkel végezhette kint a munkáját. Ilyen és hasonló történeteket tudott róluk mindenki ismerőseik körében. Közben a gyermekek folnőttek, önállósultak, a két barátnő magára maradt, mert Etus nem ment még egyszer férjhez, Sárika pedig megözvegyült. Annyira öszszetartozónak érezte mindenki a két aszszonyt, hogy egymás nélkül alig is hívták meg őket valahová. Etusnak a nyugdíja nagyobb, s nem is olyan jelentéktelen összeggel, mint Sárié. de Sári a három szobájából kettőt kiad. így ez jócskán megemeli az ő nyugdiját is. Néha kisebb utakat, kirándulásokat tesznek együtt Etus kocsiján, aki viszont az éléskamráját a Sári ház körüli gyümölcsfáiról származó befőttekkel, dzsemekkel tölti föl télire. Mind a kettő aranyos, jókedvű, szeretni való teremtés. Az ember azt hitte volna, hogy barátságuk már minden próbát kiállt, nem felhözheti be semmi. Az élet azonban furcsa dolgokat produkál. Egyszerre csak hallom, s nem is egy helyről, hogy a barátságnak vége szakadt, kerülik egymást, s ha valahol véletlenül összeakadnak, éppen csak röviden köszöntik egymást, s máris hátat fordítanak. De hát mi történt? El nem tudtam képzelni, mert többféle verzió is keringett a szakításról, nem igazodtam el rajtuk, s bizonytalan híresztelésnek nyomán nem akartam képet alkotni a dologról. Egyszer aztán úgy fordultak a dolgok, hogy összejöttem mindkettőjükkel — persze külön-külön—, s tőlük maguktól hallottam a történetet. Természetesen két változatban adták elő, hiszen mindegyik a saját szemszögéből látta, mesélte a dolgokat. Sári. valamikor fiatal lány korában festeni tanult. Nagyon ügyesen bánt az ecsettel, szénnel, a sors azonban úgy hozta, hogy főiskolára nem került, eltemette hát álmát, csak néha. ha kevés ideje engedte, festett egy-egy képet kedvtelésből. Eizekböl Etus lakásán is függött kettő. Csinos amatőr munkák voltak, nem rontották az ízlésesen beréndezett lakás összhatását. Mostanában, hogy több lett Sári sza-A Nyugat-szlovákiai Kerületi Bíróság BartoS tettét a vád szerinti gyilkosságban állapította meg, míg Simonét testisértés bűntettének kísérleteként minősítette. A bíróság a büntetés kiszabásánál figyelembe vette a két vádlott előéletét, a bűntett társadalomra való veszélyességét, azt, hogy BartoS az emberi élet elleni legsúlyosabb bűncselekményt követte el. BartoS hosszabb ideje élt munka nélkül, bár kőművesnek tanult, a szakmunkásképzőt otthagyta. Eddig háromszor került összeütközésbe a törvénnyel, legutóbb súlyos testi sértés bűntettéért. Mostani tettét próbaidőben követte el. Simon, akárcsak BartoS, cigány családból származik. Az alapiskola hét osztálya elvégzése után fizikai munkásként dolgozott. Ezidáig ötször volt elítélve különböző bűncselekményekért. Mostani tettét ugyancsak feltételes szabadságvesztés idejében követte el. Minden terhelő bizonyítékot s a súlyos következményt figyelembe véve, a bíróság BartoSt hét évig terjedő szabadságvesztésre ítélte, figyelembe véve súlyos egészségi állapotát és csökkent értelmi szintjét Ezt a büntetést a legszigorúbb — harmadfokú javító-nevelő intézetben kell majd letöltenie. Emellett pszichiátriai gyógykezelését is elrendelték. Simon büntetése 8 hónap szabadságvesztés másodfokú javító-nevelő intézetben.-íkrbad ideje, megint elővette a festő- és rajzeszközeit, és időtöltésből csinált egv önarcképet. Valaki meglátta, és olyan jónak ítélte, hogy megkérte, festené le az ö gyerekeit is. Majd valamivel revanzsálja. Sári fölbuzdult a sikeren, vállalta a megrendelést. Almában sem gondolt másra, mint egy nagyobb csomag jó kávéra, likőrre, doboz finom bonbonra. nő 6
