Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1988-06-14 / 25. szám

Egy levél nyomában

MAR A TANWfhl

„Nagy kéréssel, panasszal fordulok szerkesztőségükhöz. Bízva abban, hogy talán tudnak segíteni rajtam. Ez az ügy sok helyet megjárt már, és nemhogy megoldódtak volna a problémák, hanem egyre csak gyarapodtak. Ma már annyira megromlott a kapcsolat a farm vezetője és köztem (itt jegyzem meg, hogy a farm vezetője és a többi etető között ugyanilyen rossz a viszony), hogy kiutat aligha lehetne találni... Itt most az egész ügyet hosszú lenne leírni... Én és a munkatársaim rámutattunk a farm vezetőjének ügyeire, hogy bizonyos fokig visszaél vezető adta jogaival. Mondanom sem kell, hogy az állami gazdaság vezetősége mellette foglalt állást. Minket pedig úgy tüntettek fel, hogy csak kitaláció az egész, nincs semmire bizonyítékunk ... Sok helyen megfordultam ez ügyben, Prágába is elmentem az elnöki irodába... Megértésükben bízva, előre is köszönöm.

Tisztelettel: Ibolya Júlia’'

Az ügy, amelyet ibolya Júlia levelében úgy jellemzett, hogy hosszú lenne leírni, bizony egyáltalán nem egyszerű. Kusza szövevényeit utólag már lehetetlen kibogozni, s az újságíró sem vállalkozhat arra, hogy kinyomozza, hol, mivel is kezdődött az egész, s ki miben vétkes. Megpróbál tehát néhány tényt rögzíteni, megvilágítva az érem mindkét oldalát. Remélve, hogy az ügy másoknak is tanulságul szolgál.

Ibolya Júlia etető a Királyrévhez (Kráfov Brod) tartozó Úrföld (Slovenské Pole) állami gazdaságban. A bikatelep Gulyamezön (Pasienka), ezen a községektől távol eső tanyán van. Itt élnek az etetők és a telep vezetője családjával, az állami gazdaság három egyemeletes lakóházában. Minden szinten kétkét szerény lakás, a házak mögött udvar, kutyákkal, állatokkal, az ólakon túl kertek, rendben, megművelve.

Levélírónk panasza nem tekinthető csupán egyéni panasznak. A tanyán járva tapasztaltuk, a többi etető is el van keseredve. Hónapok óta alig keresik meg a kenyérre valót, bár elmondásuk szerint ugyanúgy dolgoznak, mint az előző években. Van, aki több mint húsz éve a gazdaság alkalmazottja, de a legutóbb jöttek is már hat-hét éve vannak ott. Éveken át nem volt semmi baj, vallják, a

bikák híztak, ők pedig a súlygyarapodás szerint kapták meg fizetségüket. Az utóbbi időben viszont, a kimutatások szerint nem érik el a tervezett súlygyarapodást, így előfordult, hogy egyikük az elszámoláskor — a villanyszámla, kölcsönök stb. levonása után — hét (!) koronát vitt haza. Hogyan lehet ebből megélni? És hogyan lehetséges az, hogy ugyanazok az emberek, ugyanolyan állatokkal, ugyanolyan körülmények között évekig képesek eredményt fölmutatni, aztán egyszercsak történik valami, és akkor vége ? Hogy még bonyolultabb legyen a dolog, a telep vezetőjének felesége — aki maga is etetőként dolgozik — továbbra is eredményes munkát végez, vagyis a bikái híznak, tehát a fizetsége is megvan. A többiek látják, a telepvezetöék egyre gyarapodnak, házat vásárolnak egy szomszédos faluban, disznókat tartanak, méheik vannak.

Talán eddig is csak a felszín volt nyugodt, s a mélyben sötét örvények kavarogtak? Tény, hogy tavaly márciusban történt valami, ami megzavarta a lehet, csupán látszólagos nyugalmat, s azóta pokol az élet a tanyán. A múlt év márciusában Ibolyáné egy beteg bikája miatt az állami gazdaság igazgatójánál járt, segítséget kérve. A bika végül is elpusztult. Ibolyáné azzal vádolta a telepvezetőt, hogy készakarva nem hívta ki a beteg állathoz az állatorvost, mondván, ha elhull, a

biztosító többet fizet érte. „Kinyitottam a szájam, megmondtam az igazat, és akkor már vége..."— mondja Ibolyáné. Csalást gyanítottak ö és a többiek a telepvezetöék jó eredményei és a maguk nullái mögött. A bikák mérésénél vagy a vágóhídon manipuláltak a számokkal ?

Ibolyáné tavaly azután a bizonyos márciusi nap után levelet küldött a népi ellenőrző bizottságra. Ki is jöttek Bratislavából megvizsgálni az ügyet, de nem találtak semmi szabályelleneset a telepen. Ibolyáné járt a belügyminisztériumban, a rendőrségen, levelezett a járási mezőgazdasági igazgatósággal ... Sorra jöttek a bizottságok, de mivel a telepvezető állítólagos ügyeskedéseiből. jogtalan meggazdagodásából nem bizonyosodott be semmi, minden vizsgálat abbamaradt. Közben egyre feszültebbé vált a telepvezető és az etetők közti viszony. Ibolyáné nem hagyta annyiban a dolgot, elutazott Prágába, hogy az elnöki irodában szerezzen érvényt igazának. Igaz, nem kért engedélyt a távozásra, de gondoskodott helyettesről, mégpedig férje (aki egyébként is egy istállóban dolgozik vele) és tizenhat éves fia személyében. Mondja, ez bevett szokás volt azelőtt is. Visszatérése után, két és fél napos hiányzása miatt fegyelmit indítottak ellene, hét nap szabadságát levonták, nem kapott részesedést, a tanyán élőknek nyújtható összeg egy részét is megvonták tőle, három hónapon keresztül levonták fizetése 10 %-át; több mint ötezer korona kár érte. A folytonos viták, veszekedések, a levelezések, amit Ibolyáné folytatott a felsőbb szervekkel, odáig fajultak, hogy az állami gazdaság Ibolyánénak azonnali hatállyal, három további etetőnek pedig bizonyos időt megjelölve fölmondott, azzal az indokkal, hogy nem tartják be a munkaidőt, és nem respektálják közvetlen felettesük utasításait. Ibolyánéék ügyvédi segítséggel megnyerték a pert, az állami gazdaság mint érvénytelent, kénytelen volt visszavonni a felmondásokat. Az etetők maradtak, a sérelmek, sértések tovább gyűltek, sőt tettlegességgé fajultak.

Az etetőkkel folytatott beszélgetésünkön Ibolyánén kívül jelen volt Bodor Sándor, Bodor Kornélia, Pelikán Ferenc, Kolesárová Viera és a jelenleg szülési szabadságon lévő Kozák Margit. Részletek az elhangzottakból :

„Olyan lehetetlenül viselkedik (ti. a telepvezető), ha nem tudna az ember uralkodni az idegein, sokszor neki menne."

„Nem is javul már meg a viszony, öt annyira pártolja a vezetőség.”

„Én is bementem az állattenyésztőnőhöz: hogy lehet, hogy a telepvezető ott maszekot?! Amikor ezt megmondtam, el akartak bocsátani."

„Kisgyerekeink vannak, hogyan éljünk meg öten? Nekünk itt nincs becsületünk."

„Regényt lehetne erről írni!"

„A kerületi pártbizottságról jött elvtársnak azt mondták, itt olyan népek vannak, akik lopnak. .. Nem is tudom, miket mondtak ránk."

„ Találtak a kis raktárban kilenc zsák takarmányt. A telepvezető azt mondta, tartalék... De ötszáz bikának ? Kihívtuk a rendőröket de el lett simítva az egész."

„Sérteget..."

„Van, hogy két hétig sem látjuk az istállóban. "

„Irigyel minket nem akarja, hogy jót éljünk. "

„Mi is csak úgy etetünk, mint a felesége, mégis kevés."

„Csúnya ügy, kár erről beszélni, csak ne piszkálnának hagynának élni."

Részlet Ibolya Júlia nyilatkozatából:

„Körülbelül három éve pénzt kértem kölcsön a telepvezetőtől brikettre. Adott én viszsza is adtam. Tavaly az igazgató azt mondta, azért csináltam ezt az egészet mert a telepvezető nem akart nekem pénzt kölcsönözni. De hát ez nem igaz! Én kértem, ők adtak, aztán visszaadtam."

A telepvezető, Bedecs Gyula: „Alaptalanul je/entgettek föl engem. Ha nincs bizonyíték, akkor nem lehet vádolni. Azt tervezték, hogy eltesznek engem innen, likvidálnak. A kereset a súlygyarapodástól függ, nem tőlünk. Állami normák vannak, nem az itteni mérés a mérvadó, a vágóhídon mérik a tiszta súlyt, az jön vissza. Nincs csalás, tavaly óta ott állnak a mázsánál ök is, láthatják. Ami a munkaidőmet illeti, reggel négykor kelek, mindig ott kell tennem, ahol munka van. Mikor negyed hétkor megyek végig az istálló-Lombos Kornél mérnök: Személyi ellentétek Mészáros Tibor mérnök: Én nem emlékszem Tarics Géza: Fölmondunk nekik, ha minden Závodsky Erzsébet mérnök: Én személy szemiatt kezdődött az egész az értékelésre.. . így marad rint sajnálom Ibolyánét...