Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1988-06-07 / 24. szám

q W Régi régi hagyomány a ballagás. Föl­csendül a Gaudeamus, elhangzanak a beszédek, hogy ki mire is gondol most a négy együtt eltötött év végén, melyik a legkellemesebb, netán legrosszabb em­léke, hogy mit kíván, ill. hogy mit ígér meg a jövőre nézve . Rég ismert, be vett fordulatok, aki azonban először hallja, először éli át az élményt, még meg is hatódik; kicsordulnak a köny­­nyek. Nem hagyományos azonban az, hogy Hurbanovóban óvónők ballagjanak. Hisz csak tizedik éve tanulnak a korábbi gimnázium, ill. általános műveltséget nyújtó középiskola falai között jövendő óvónők. Ez alatt a tíz év alatt összesen 607 kamaszlányból lett képesített pe dágógus, 330 a magyar és 277 a szlovák nyelvű óvodák számára. Tíz év nem sok, alig valami egy iskola életében, éppen csak annyira elegendő, hogy pedagógu sok, diákok megmelegedjenek a helyű-Am Whip i * ‘ » 1 !p h kön. A májusban elbúcsúzott lányok azonban mégis az utolsó pedagógusje­löltek voltak itt. Az óvónőképzés átadta helyét az építészeknek. A kapu fölött már ott az új tábla: építészeti szakközép­­iskola. Építészekre szükség van, óvó­nőkkel pedig teli az óvodák. Az iskola igazgatója, Sereghy Sándor mérnök mondja, hogy pl. az elmúlt iskolai évek­ben végzett diákjai közül egyetlen egy sem jutott állandó munkahelyhez a Ko­máromi (Komárno) járásban. Sok óvónő a környéken évek hosszú során át kény­telen beérni azzal, hogy a hosszabb-rövi­­debb időre éppen kieső kolléganőit he­lyettesíti. Az óvónőképzést itt fel kell hát függeszteni mindaddig, amíg a gya­korlati élet újra elő nem hívja szüksé­gességét. S az építészek tán szerencsésebbek volnának ? Ök épp nemrégiben — az 1985/86-os tanévben — költöztek át Hurbanovóba Komáromból, ahol ugyan­csak tíz évig élhettek. Ki tudja?! Tán ez lesz az újabb hagyo­mány, hogy májusban már nemcsak a diákok búcsúznak régi jó alma materük falaitól, hanem a pedagógusok s maguk az iskolák is! — ka — KÖNÖZSI ISTVÁN FELVÉTELEI

Next

/
Thumbnails
Contents