Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-06-07 / 24. szám
Jelena Avrorova orvos, képviselő Ahhoz, hogy jó feleség, édesanya és szakavatott orvos legyen valaki, bizony idő, tudás, lelkierö kell. Jelena Avrorova ezen túlmenően a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának képviselője is. Úgy vélem, nem kell részleteznem, hogy mennyi teendője van annak, aki ilyen magasszintű megbízásnak is eleget tesz. A reggel az a napszak, amely a családé. Jelena reggelit készít és segít nyolcéves kislányának a fésülködésben. 7.30-kor megáll a „családi óra": megérkezik a szolgálati autóbusz, amely a „Zapoljarje" („Sarkvidék") szanatórium dolgozóit szállítja munkahelyükre. Indulás előtt egy utolsó pillantás a tükörbe, amely egy szép, elegáns asszonyt vetít vissza. Avrorova vérbeli orvos, az északi nikkelbányászokat gyógyítja a sarkvidéki Norilszkből, akik Szocsiba járnak üdülni, hogy kipihenjék fáradalmaikat a szubtrópikus éghajlat alatt, jókat ússzanak a Fekete-tenger lágy hullámaiban. Az orvos kötelessége, hogy meggyógyítsa a betegeket, segítséget nyújtson, a képviselő munkája sokban hasonló az orvoséhoz. Annál is inkább, mert Jelena Avrorova maga sem választja szét orvosi munkáját képviselői tevékenységétől. Amikor tavaly Szocsiban elkészült az 500 ágyas, fürdőmedencés kórház, a választók természetesnek vették; már kevesen emlékeztek rá, hogy csak a választók követelése alapján került felépítésre, és 1984-ben ők bízták meg Avrorova képviselőt az ügyintézéssel. Talán senki sem tudja, mennyi időt és energiát fordított Jelena az építkezéshez szükséges anyagiak biztosítására. Ma is így van, amikor a klinika korszerű orvosi műszerekkel, berendezésekkel való ellátásáért talpal. Senki sem tekinti hősiességnek, azt tartják, ez a kötelessége. Ahogy az már lenni szokott, az emA képviselő egy napja berek nem akkor fordulnak a képviselőjükhöz, amikor a társadalom tagjainak jogait biztosító rendszabályok normálisan működnek, hanem olyankor, amikor rendkívüli helyzet áll elő. A képviselő kötelessége törődni azzal, hogy a szocialista rendszer humanitása érvényesüljön ilyen esetekben. Vajon elutasíthatja-e a Szocsii Városi Tanács fogadószobájában az előtte ülő háborús veterán kérését: „Én korábban nem álltam sorba lakásért, mert úgy gondoltam, másnak sürgősebb, kivárom, megvan a magam kis házikója, mégha kissé rozzant is. A feleségem meghalt, egyedül nem bírok gazdálkodni. Úgy vélem, eljött az ideje, hogy az állam szárnyai alá kéredzkedjek. Erre nekem azt mondják: állj sorba. Azt én már nem várom ki, akkor mi legyen ?..." Ha meggyőződik az ember a tényekről, határozottan dönthet. Jelena Avrorova határozottsága és hitvallása teljes mértékben azonos képviselői tevékenységének koncepciójával. Kiharcolta, hogy Grigorij Szokolovot, a Fekete-tenger melléki egyik körzeti építőigazgatás vezetőjét visszavegyék hivatalába és megbüntessék az őt megrágalmazókat. Szokolovot pénzügyi machinációval vádolták és a bírósági döntéssel elbocsátották. Ez az ember ezután a népi tanács képviselőihez fordult, és a képviselő kellő szigorral járt el. A képviselő nem egy hivatásos politikai tényező. Öt választják. Tevékenysége során ismeretlen kérdések sokaságával találja magát szemben, hoszszú időbe telik, míg adaptálódik, míg „belejön". Jelena Avrorova szerint létre kell hozni a tapasztalatcsere rendszerét, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa mellett ennek megfelelő szemináriumot kellene szervezni többek között. Ez most különösen égető: a peresztrojka idején a képviselők szerepe és felelőssége a választók igényességével együtt növekszik. Jelena Avrorova nagy tudású és tapasztalaté fürdőorvos, aki részt vesz a Legfelsőbb Tanács egészségügyi kérdésekkel foglalkozó bizottságának munkájában. Felszólalásaiban sokszor bírálta az egészségügy egyes területeinek helyzetét, feltette a kérdést, miért hiányoznak a hazai orvosműszerellátásban a mikroprocesszorok, a display-ek? A kórisme megállapításakor miért nem tudják kihasználni az ibolyántúli sugarak, a száloptika nyújtotta lehetőségeket? Egy kézen megszámlálható a gyermekeknek szánt, cukorkák ízére emlékeztető bevonatos gyógyszerek száma! Az ipar miért olyan kelletlenül áll át a korszerű egészségügyi és higiéniai cikkek gyártására? Ilyen és hasonló kérdéseket tesz fel a Szovjetunió legnagyobb fürdővárosának képviselője, ahol az állandó 313 ezer lakos mellett a nyári szabadságok, az idény alatt mintegy négymillió ember nyüzsög, szinte ostromolja a szolgáltatásokat. Zavar a kenyérellátásban? Erről régen nem hallottam! A mai napra feliratkozott utolsó látogató megmagyarázza, hogy nem a mindennapi kenyerünkről, hanem a cukorbetegek gyógykenyeréröl van szó. Jelena Avrorova áttelefonál a kenyérgyárba, közben felír valamit a jegyzettömbjébe. Szóval, a gyógykenyér sütéséhez csúcsidényben nem elegendő a kapacitás. Kérdést kell intézni a kenyérsütőipar vezetőségéhez. Már csak holnap, mert az óra este kilencet mutat, ideje haza menni. V. Szmik (APN) A családdal nő 8
