Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1988-01-12 / 3. szám

Végső összefoglalás

Armai Irén. a szállás fönökasszonya

A tetőn nem voltak vízlevezető nyílások ... A háttérben a „közös antenna"

állandóan fölvetődik valami hiba. Most végzik az utómunkákat, a javításokat,"

„Nem is tudom, mi lett volna, ha akkor jövünk rá ezekre a hibákra, mikor már itt van az a százötven ember.

Hogy lehet az például, hogy megterveznek egy ekkora épületet és a tervező kifelejti belőle a

„Ez egy kriminális dolog. Itt mindenki fütyült mindenre, ideteperték az inasgyerekeket, a mesterek eltűntek, azok aztán csináltak, amit csináltak. De érdemes elmenni a többi építkezésre is, ott is van ám látnivaló!"

„De nemcsak mi van, mi lesz itt? Negyven éve vagyok építkezéseken, ismerem a népet. Van minden-Fotó:

PRIKLER

LÁSZLÓ

telefont, a gyengeáramot a tévékhez? Persze, mi vagyunk a rosszak, mert mindig újabb és újabb hibákat találunk. A négyes persze már mielőbb menne, adná át az egészet, mert amint átadják az épületet, ha valami hiba akad, az már minket a hatost fog nyomni. Bejelentjük majd a központba, Bratislavába és onnan fognak lejönni."

„Olyan alapvető hibák vannak: nem tudták például, hogy a szennyvízcsatorna nincs bekötve. Úgy jöttünk rá, hogy a falak elkezdtek penészésedni, alájuk ment a víz.

Már nevettek a vízügyesek, mikor megláttak. A vécék nem folytak le, a mosdóban feljött a víz. Megengedtem a tűzcsapból a vizet, és nem vitte le a papírokat. Akkora köveket szedtünk ki a könyökcsövekböl, mint a két öklöm. Háromszor kinn voltak a szippantókocsival, de semmit nem tudtak csinálni. Se a vöcsök, semmi nem segített. Itt a földszinten most törnek-zúznak, ütik szét a könyökcsöveket. A lefolyót is bebetonozták, ha jön egy csőrepedés, nem tudunk hozzáférni. Most elértük, hogy meghagynak egy szerelöaknát. Csakhát ez is normaellenes, a kábelek fölötte vannak, mindenféle védőburok nélkül. így ez életveszélyes. Mi lesz, ha valami baj adódik?"

„Mi szedjük föl a vizet az esőzések után. Ha jön egy kiadósabb eső az északi oldalról, az ablakokon ömlik a víz befelé, beázik a tető is. Az a helyzet, hogy a ceruzának nem csurog be, a papír mindent elbír."

Állandóan takarítunk. Most a tetőt csinálják, majd az ablakokat tömítik, aztan majd megint jönnek a festők. Úgy számítanak, hogy január elejen már átadják. Ami hiba azontúl lesz, az már a mi bajunk."

„Elválik a paneltől a fal, mindenféle drótok lógnak kifelé. Ez „priemstavos" munka? Rossz volt a szigetelés, a tetőn nem voltak vízelvezető nyílások, megállt a víz. Most aztán átcsinálhatják az egészet."

féle ember: alacsonyak a fizetések, hát sok a vándormadár. Hiába csinálják meg, egy hét múlva megint el lesz dugulva a vécé. A szőnyeget kiégetik, a lámpákat ellopják! Úszni fog az egész folyosó, ha hetven ember nekiáll fürödni."

„Mindjárt erélyesen fogunk föllépni, azt mi már elhatároztuk. Aki valamit tönkretesz, az fizetni fog, be lesz vezetve a papucsszisztém is. Otthon már megbeszéltem a férjemmel, számítanak vele, hogy az első időkben csak este kilenckor fogunk hazajárni. Bejövünk majd ellenőrzésekre is. A szobaasszonyokban megbízom, ha január elsejétől sikerült mindent megvédenünk, akkor ezután sem lesz probléma. A szobaasszonyok velünk éreznek, úgy takarítanak, mintha a sajátjukat takarítanák".

„Volt prémiumelvonás, voltak büntetések, de hogy ki a bűnös, Péter, Pál vagy Jóska, azt nem tudjuk. Arról nincs szó.”

A beszélgetések itt véget érnek.

Alkalmi összefoglaló

Az ablakok mögött téli szelek fújnak ... Az érsekújvári munkásszállót is bizonyára már átadták, s lakói a szobák mélyéről nézik immár elmerengve a kavargó hópelyheket.

Ami mégiscsak eredmény! És az eredmények beszélnek. Úgy véljük, jó gazda módjára — tudta ezt Jancár mérnök is, akit mint építésvezetőt múlt év novemberében nyilatkozatra kértünk. Kérdésünkre: Milyen véleménnyel van az építkezésről? — tömören és velősen válaszolt: Jó véleménnyel. Arcát a továbbiakban a fényképezőgép lencséjétől el is fordította és inkognitóját megőrizni kívánta.

Ami további kommentárt nem is igényel!

■■■■■■■■■■■■■■■I

A Priemstav nemzeti vállalat vezérigazgatóságán vagyunk. Aki beszél, Holoska mérnök, gazdasági igazgatóhelyettes :

— Építkezéseink között az újvári munkásszállás csak egy kicsi pont, amivel nem azt mondom, hogy nem lényeges, hiszen szociális programunkra, a dolgozókról való példaadó gondoskodásunkra mindig is büszkék voltunk. Azonban van egy mondás: A szabó rongyos ruhában, a suszter lyukas cipőben jár. Hát kicsit így járunk rendre mi is. Vállalatunk állandó gondja a kapacitáshiány. A helyzet úgy áll, hogy mikor a határidők szorítanak, munkaerő-átcsoportosításra kényszerülünk. Ha nem így cselekednénk, súlyos gazdasági, pénzbeli veszteséget okoznánk vállalatunknak. S bizony i 11 érvényesül az előbbi mondás. Hogy helyt álljunk, kénytelenek vagyunk saját beruházásainkat az utolsó helyre sorolni.

Ez történt az újvári munkásszállással is. Időközben átcsoportosításokra került sor — többek között Mohira (Mochovce) —, így az építkezés leállt. Aztán szakmunkástanulók kerültek oda, akik mégiscsak tanulók. Valójában már be volt fejezve az építkezés, mikor a hibák kiderültek. Nem működött a kazánház, a csatornázással, szigeteléssel voltak elemi problémák. Természetesen az említett üzemek (a 4-es és a 9-es) igazgatói prémiumelvonással lettek sújtva.

Azóta a hibákat kijavították az utómunkálatokat hat emberből álló bizottság vizsgálta felül; az épület rendeltetésének megfelelően működik.

Az újságíró összefoglalása

Az igazgatóhelyettes elvtárs találó suszterhasonlatának kontrasztjaként szintén egy közmondás: Hogy a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon. Nemde?

NAGYVENDEGI ÉVA