Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1988-05-17 / 21. szám

földszinti lyvespolc 'eit dicséatesek és gyszemei. az irodai - ötödik év a Prágai Adyt és átültetett úskodnak. ralaskából te meg a ok termény a Janáin. Persze, iház, s bár ns módon akart lenizért, mert rarátaimat nondanak bér és rec. Többek egyik legdub világtö. Persze, soriban ez in, mint a lezebbnek rogresszív

rm. az akii rsulatnál. ról szinte h lap eiiságából is Cinohemí sulati tag ább, Hatji vezetés an hozzá, jobb úton az S. K. ak voltak? előadásokéi!, hogy lúzódó Na sig a cseh frabal, aki nkása volt 'al az én öttem hét éve kerül - rsuláshoz, a Rokokó -s

ban és a Werich alapította ABC-ben dolgozom.

Jelenleg legnagyobb sikerrel a Ken Kesey-regény színpadi változatában a „Száll akakukk fészkére" című remekműben a Főnénit játszom. Második éve fut a darab, s eleddig csak egyetlen, igaz, elismerő kritika jelent meg Ladislav Vymétal ambiciózus rendezéséről. Ami azért is meglepő, mert darabértelmezése meglehetősen eredeti, mondhatnám, tipikusan cseh, sőt, közép-európai. A darab közepéig azt hihetné az ember, hogy komédiát lát. Humorosabbnál humorosabb jelenetek, s bár a reménytelen kiszolgáltatottságban lázadni merészelő páciens, McMurphy a kezdetektől megszerzi a nézők szimpátiáját, az elmegyógyintézet alkalmazottai mégsem az ő ellenfeleiként az emberi méltóság és öntudat eltipróiként, hanem századunk „civilizáltságának" tárgyilagos képviselőiként vannak jelen. A regénynyel, s természetesen a több mint féltucat Oscar-ral kitüntetett amerikai Miloá Forman-filmváltozattal ellentétben a Fönővért, az Üzem Irányítóját itt nem hozza ki a sodrából, ha osztályának működését megzavarja valami. A filmben és a regényben „egy szalma keresztbe fehér kis kis méreggörcsbe rántja a mosolyát".-- Mit tudtuk, hogy ez nem annyira jellemző ezen a tájon. A regényben és a filmben kész tények elé vagyunk állítva: A Fönövér mint a hatalom megtestesítője, ilyen. Állandóan állapotban van, sosem lazíthat. Mi nem erre az állapotra, hanem a folyamatra összpontosítottunk. Ez a nö látszatra megértő, mindenkit szeret. Nagylelkű, de lehet is, hiszen ő a Fönéni. Biztonságban érzi magát. Egészen a darab feléig, a kosárlabdameccsig így érzi, kezében van minden. De a meccs után már nem bír uralkodni magán. Megmutatja, miféle tolerancia az övé. Azért örülök ennek a folyamatot ábrázoló darabértelmezésnek, mert több szempontból hitelesnek tartom. Több olyan nő vesz minket körül, aki látszólag jószívű, segítőkész. Mosolyognak, kedvesek, hátunk mögött pedig manipulálnak, mások lelkeit deformálják szabad emberi vágyaink beteljesülése ellenében. És azt mondják, érdekünkben teszik. Sokáig álltam a film hatása alatt, de aztán megszűnt a hatás, miután felismertem, hogy az, amit az amerikai színésznő kollégám csinált a figurával, azt én is megcsináltam volna. Olyannyira könnyen, hiszen sémára épül a szerepe, hogy aztán már egyáltalán nem akartam hasonlítani rá. S talán ezért is sikerült valami sajátosat hozzáadni a darabhoz.

— Érvényes az az állítás, hogy a prágai színházak zöme jó darabokat játszik s izgalmasan? Van ideje arra. hogy megnézze a kollégáit?

— Hogyne. Előszeretettel figyelem a munkáikat. és nemcsak saját színházamban. Azt azonban nem mondanám, hogy a prágai színházak zöme zsinórban kiváló produkciókkal rukkol elő. Vannak kísérteti előadások, amelyek nagyon tetszenek. Amióta a Cinoherní klubba megint új vezetés került, felja-