Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-01-01 / 1. szám
I'«tó: NAGY LÁSZLÓ mára előírtnál jóval lassúbb tanmenet és az egyedi módszerek segíthetnek. A Komáromi járásban az idén 367 gyerek jár kisegítő iskolába. Összesen kilencbe. Komáromban. Kolárovóban, Nemesócsán (Zemianska Oléa), Naszvadon (Nesvady), Ógyallán (Hurbanovoj, Újgyallán (Dulovce) és Zöldálláson (Zeleny Háj) van egy-egy magyar vagy szlovák tanítási nyelvű, ill. mindkettő. Sok ez a szám, vagy kevés? A mérlegeléshez mindenképpen érdemes figyelembe venni a törvényelőírást, amely szerint az 1—IV. osztályos gyerek legfeljebb 5 km-t utazhat naponta az iskola végett, az V—Vili. osztályos pedig 10-et. Hogyan tarthatják be ezt az előírást a madari (Modrany) vagy a marcelházi (Marcelová) gyerekek például? Sehogy. — Korábban bírálatot kaptunk a kerülettől, hogy sok nálunk a kisegítő iskola — mondja Emil Czabánek, a komáromi JNB Iskolaügyi Szakosztályának vezetője. — Az egyosztályos iskolák fenntartása nem kifizetődő. A jelenlegi állapotokat akkor tudjuk majd megfelelően rendezni, ha elkészül itt Komáromban a kisegítő kollégiuma, ahol 60 gyerek számára biztosítunk majd egész hétre bentlakásos ellátást. A tervek szerint jövőre kezdenek hozzá az építéséhez. A bentlakás megoldás az egész járás számára. Addig azonban, míg elkészül, úgy osztjuk el a gyerekeket, ahogy tudjuk. Különben pedig ott van kisegítő iskola, ahol a helyi nemzeti bizottság kérte. Újgyallán most kérték egy második osztály nyitását. Engedélyeztük. Ahol eddig nem kérték, ott nem is engedélyezhettünk. — Véleményem szerint járásunkban ott van kisegítő iskola, ahol erre van elég hely — mondja Lancz József, a marcelházi magyar tanítási nyelvű alapiskola igazgatója. — Mert például új épületet kapott az alapiskola, mint Kolárovóban. Mi vajon hová kérhetnénk még a kisegítő osztályok nyitását, amikor így is alig férünk el! Nálunk váltakozó tanítás van, délelőtt és délután egyformán ülnek a gyerekelc az órákon, de a raktárrészeket még így is csak az osztálytermekből tudjuk lerekeszteni. — Tőlünk három szülő hordta be naponta Komáromba a kisegítőbe a gyerekét. Reggel fél hétkor mentek, fél nyolckor a mama visszajött, délután újra ment a gyerekért. Elképzelhető, micsoda megterhelés ez éveken keresztül a családnak! Ahol persze még van otthon öt kistestvér, ott ilyenre nem vállalkozhat az anyuka. Marad nálunk a gyereke a közönséges alapiskolában. Mi pedig törődünk vele egyénileg, amennyire az erőnkből telik, már amennyire 36 fős osztályokban lehetséges az, hogy a pedagógus még differenciáltan foglalkozzon az átlagostól eltérő gyerekekkel. — 408 tanulónk van az idén. Ebből 73 cigány gyerek, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy legalább minden hatodik gyerekünk kedvezőtlen szociális környezetben nevelődik otthon. Többségük szellemi képességei jóval alatta maradnak az átlagnak. Mert rosszul tápláltak, nem esznek naponta főtt ételt, mert betegesek, mert sokat hiányoznak az iskolából, mert az órán nem tudnak figyelni a kimerültségtől, megtörténik még az is, hogy elalusznak, hisz rendszeresen éjfélig nézik a tévét. Ezekkel a gyerekekkel nem lehet haladni a tanmenet szerint. Az új módszer jó vagy legalább közepes képességű gyerekek számára készült. A gyengék ezzel a módszerrel semmire sem mennek, az eredményeik még a saját képességeiknek is alatta maradnak. Talán segítség volna az. ha évente nyithatnánk egy előkészítő évfolyamot. Hisz évente 8—12 gyerekünk van olyan, aki már az első osztályban sem tud bekapcsolódni a többiek közé. Ez 30 százalék! És az arányuk, sajnos, egyre növekszik. Tizenöt évvel ezelőtt még csak éppen feleennyien voltak. Most az egyik legjobb pedagógusunk tanít az első osztályban. Hát nem tud ezekkel a gyenge képességű gyerekekkel mit kezdeni! Némelyikük körülbelül a három és fél éves óvodás szintjén van, összefirkálja a könyveit, a füzeteit. Csak tönkre teszik a tanítót is, az osztályt is. Ha nyithatnánk egy első előtti osztályt a számukra. ha az ország ennyit meg tudna tenni az érdekükben, talán valamennyire fel tudnánk készíteni őket az iskolakezdésre! — Tavaly 43 tanulónk végzett nálunk. Ebből 12 cigány, akiket egészen a VII. osztályig külön cigány osztályban tanítottunk. Ez nem volt teljesen szabályos. mert az előírások csak az alsó tagozaton, az I—IV. évfolyamban engedélyezik számukra a külön osztályt. Mi azonban tovább is együtt tartottuk őket, és magunk hívtunk a járásról és a kerületről ellenőrzést, hogy bebizonyítsuk. ezek a gyerekek csak a speciális osztályban, speciálisan az ő képességeikre szabott módszerekkel tanulnak meg írni és olvasni. És ha még tovább is külön foglalkozunk velük, felkészíthetök arra. hogy jó szakmunkás váljék belőlük. A 12 gyerekünkből 10 szakmunkástanuló lett; 7 Karván (Kravany nad Dunajom) van a mezőgazdasági szaktanintézetben, 2 a gépjavító szakmát tanulja. 1 az építkezési vállalatnál valamelyik mesterséget. De hiába bizonygattunk bárkinek bármit. írtuk a jelentéseket és a kérelmeket! Tavaly a IV. C osztályunkat, a cigány gyerekeket már szét kellett osztanunk az A és B osztályba. Tanuljanak tovább a többi gyerekkel! Hát éppen így diszkrimináljuk őket, mert olyan teljesítményt várunk tőlük, amilyenre elsősorban szociális hátterük miatt nem képesek. Ezek a gyerekek meg se tudnak mukkanni az átlagos osztályban. Már csak azért sem. mert jóval hátrább vannak a tananyaggal, négy éven keresztül lassabban haladtunk velük. És ezzel a legkisebb sikerélménytől is megfosztjuk őket. Amikor felosztottuk azt az osztályt, a tanító nénijük még sírt is: „Hát most már mi lesz ezekkel a gyerekekkel?!” Az átlaggal lépést tartani nem tudó gyerekek kínlódásai, kudarcai és lelki gyötrelmei azokat rendítik meg leginkább, akik látják, tapasztalják a segítség elmaradásának a következményeit. Ők azok, akik a kivezető utakat próbálgatják, keresik. Mert vannak ilyen utak, csak ki kell építeni őket, s el kell indulni rajtuk. Ehhez azonban egy egész társadalom legalább erkölcsi támogatása — is — szükséges. A társadalomnak azokért a tagjaiért, akikből a tolerancia elmaradása esetén elégedetlen, megkeseredett ember válna. És a többiekért. KOCSIS ARANKA r nő 5
