Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-05-03 / 19. szám
KONO^SI IS I VAN 1-hUVt I tLfcl Nagy Zsuzsanna: — A csarnok, ahol dolgozunk, régen raktár volt. Olyan is; télen hideg, nyáron meleg, beázik, végtelenül zajos. Egyszóval, jó lenne egy megfelelőbb. — A bérezés hogy történik? Heller Mária: — Itt a szalagon mindenki egyformán keres, de a munkáját nem egyformán végzi. Minden munka, művelet más, itt nehéz lenne differenciálni. A százalékkal jutalmaznak, de nem nagy a különbség, 180—200 korona. így kezdték, s azt hiszem, meg is felel mindenkinek. A sajtolóban és a megmunkálóban már egyéni a bér. Bőiéník Júlia: — Nagy a hajtás, idegölő a munka nagyon. Szerintem az 1 900 korona, amit hazaviszek a két gyerekemnek, ilyen fettételek mellett nagyon kevés. A sajtolómühely egy másik világ. Itt negyvenegyen dolgoznak, jobbára három műszakban, bérüket az ötös osztálybesorolás szerint kapják. A csarnokban „korban már jól benne levő" hazai állóprések és korszerűbb NDK-beli Kuasy sajtolók. Egy asszony két gépet kezel. — Bírnak vele ? Nagy Katalin: — Mit csináljunk?! Bírni kell! Túlhajtották. a normát, átállítottak bennünket két gépre. — Mi határozza meg a termékminőséget? Plecho Erzsébet: A tervek összhangban legyenek a lehetőségekkel... Mészáros Katalin: — Afölmondási módosítások azt föltételezik, hogy erős érdekvédelmi szervezetük van a munkásoknak. Csak ez nem mindenütt van igy, ezért szükségesnek tartanánk, hogy az elbocsátás előtt figyelmeztessék a munkást. Mert például az is előfordulhat — emberek vagyunk —, hogy a mester vagy a főnök pikkel rám, s egy-két összekülönbözés után — ha nem elég erős a szakszervezet — egyszerűen elbocsájtanak. Biztosíték kell, hogy az igazunkat ezentúl is megmondhassuk. de se az érdekeinken, se az önérzetünkön ne essen csorbái Nagy Zsuzsanna: — A munkafegyelemmel kapcsolatban csak annyit mondanék: aki nem dolgozik, az közöttünk úgy sem marad meg. ? f Szabó Pál mester: — A termelést döntően befolyásolja a por minősége. A bakelitprogram egy kényes program. Az alapanyag — a bakelitpor —, amit kapunk, nem felel meg a Kuasykra, nem olvad meg, magas a selejtaránya. Ezek tölünk független tényezők, amit nem tudunk befolyásolni. Állandó alkatrészhiánnyal küszködünk, egyszerűen nem kapunk alkatrészeket. Pedig ha a gépbe nem a megfelelő alkatrészt tesszük, már nem lesz olyan, mint régen volt. Villanyszerelő, karbantartó sincs elég. Az egész üzemben van négy villanyszerelő, pedig ide, a sajtóiéba kellene legalább hat, minden műszakra kettő.. Sok a hiba, de azért az emberi munka minőségén is van javítanivaló. László Edit: — Hogyan? A.gép, amelyen dolgozom, már le van írva (értsd: teljesen amortizálódott, eszmei értéke OKős — a szerk. megj.), nincs hozzá alkatrész, de nekem meg kell csinálnom rajta a normát. Ráadásul -a por minőségét sem tudjuk ellenőrizni, sokszor az ugyanolyan számozású zsákban is más összetételű por van... Szabó Pál: — Vannak még azért tartalékok. Nem kell mindenáron a mennyiségre törekedni, mert azért legtöbbször mindenki Heller Mária: A vezető ne csak fölfelé tartozzon felelősséggel! — A 47. pont elóg világosan kimondja: a selejt értékét még akkor is, ha a technikai ellenőrzés mint megfelelőt átvette, köteles a munkás megtéríteni. Egyetértenek ? László Edit: — Ha továbbra is ugyanezek a munkafeltételek maradnak, módosítást javaslunk. Ilyen körülmények között, mint nálunk vannak — anyaghiány, alkatrészhiány, rossz alapanyag stb. — nagyon nehéz egyértelműen tisztázni a felelősség kérdését. Ez nemcsak azt jelenti, hogy nagy a tőlünk független tényezők szerepe a selejtgyártásban, hanem hogy hamarabb el lehet bújni ezek mögé a tényezők mögé. Áthárítható a felelősség. Plecho Erzsébet: — Olyan intézkedést kellene hozni, hogy mindnyájunknak érdeke legyen — mind a munkásnak, mind az üzemnek — a feltételek, a munkakörülmények javítása. A terveket valahogy úgy tudja, miért csinált seiejtet. Hogy kevés port tett-e bele, vagy nyomáshiba volt, kőhiba stb. Méhes Erzsébet: — De van, mikor nem tudom, hogy mi történt, szerelő meg sehol . .. Vagy odaszól. hogy próbálgassam, mert éppen a másik gépet javítja, s hogy bátha jó lesz! Nagy Katalin: — A mi érdekünk az, hogy keressünk, mert pénzből élünk. Ha a normát úgy szabnák meg, hogy tudjunk keresni. nem lenne ennyi selejt. — Milyenek a munkakörülmények? Németh Anna: — Éjjel kellene idejönni; olyan félhomály van itt, hogy reggelre alig látunk, ugyanis nem égnek a neonok. A csarnok hideg, csak nemrég rakták be az ablakokat, de milyen nehezen! Porelszívó is kellene. Aztán az ellátási Kesztyűt nem adnak, W. C.-papír nincsen, szappan vagy van, vagy nincs, meleg víz szintén ... Ezt azért rendbe kellene tenni. Amúgy megvagyunk, dolgozunk. ••• Koday Gábor mérnök, igazgatóhelyettes irodájában vagyunk. — Mit remélnek az új gazdasági mechanizmustól ? — Üzemünknél is fölmerült az önállósodás lehetősége, azonban termékszerkezetünknél fogva nagyon kötődünk az anyaüzemhez, jó is közöttünk a viszony, így maradunk. Igaz. reméljük, szükségleteinkkellene összeállítani, hogy összhangban legyenek a gépi, emberi lehetőségekkel. Heller Mária: — A vezetők választását is csak helyeselhetjük. A vezető ne csak fölfelé, de a vezetetteknek is tartozzon felelősséggel. — A szociális, egészségügyi vonatkozások mennyiben érintik Önöket? László Edit: — Valamiképpen be kéne vezetni, hogy az orvosokat az szerint értékeljék, milyen a rájuk bízott munkaerő egészségi állapota. Ha az orvos kikezel, s nem félbetegen állok a gép mellé, az a «*V • ? 1 Mészáros Katalin: Csak ez nem mindenütt van így... kel arányosan ezentúl több pénz jut majd a gépek felújítására, rugalmasabban foglalkozhatunk a fejlesztéssel. Egyáltalán: rugalmasságot várunk minden területen, a szerződéses kapcsolatok területén, az alkatrészellátás területén, a partnerkapcsolatokban. A rendszertelen anyagellátás ugyanis nagyon megnehezíti a munkánkat, csakúgy a munkaerőgondok. Női üzem vagyunk, gyakori a hiányzás, naponta húszan-huszonöten esnek ki a termelésből (150 emberből), terveink azonban a teljes létszám termelékenységével számolnak. És a tervmutatók magasak, évről évre magasabbak, s nekünk teljesítenünk kell őket! Az érdekek között nehéz közvetítőcsatornát találni. Ami a termelékenységet illeti: számottevően növelni a jelenlegi létszám és lehetőségek mellett csak a minőség rovására lehetne. Gyakori az anyaghiány, ezért túlóráznunk, havonta szombatoznunk kell. hogy behozzuk a lemaradást. S az anyák érdekeit is figyelembe kell vennünk, az éjszakai műszakot sem tehetjük kötelezővé. A gépek körüli problémákat nem oldhatjuk meg, mert azok nem változnak, a technológia is állandó, így csak az emberekben bízhatunk. Jövőre talán megkezdjük két új csarnok építését, hogy javuljanak a körülmények. — És bíznak a jövőben ? — Igen. S az emberekben is, hogy megtalálják hozzánk az utat! teljesítményemen is visszatükröződik. A három-négynapos betegállomány bennünket sem gyógyít meg, de az üzem munkaerőgondjaira sem ír. Hát még ha betegen állunk a gép mellett, mert visszaküldték a rendelőből! Nagy Katalin: — Ha szakorvoshoz (nem üzemi orvoshoz!) fordulunk, az üzem csak négy és fél órát fizet ki. Szívesen vennénk, ha ez is változna. Várjuk hát a rendeletet! Koday Gábor mérnök, az üzem igazgatóhelyettese. T Koday Gábor mérnök: Büszkék vagyunk a szennyvíztisztítónkra * nő 5