Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-04-26 / 18. szám
JANIGA JÓZSEF ILLUSZTRÁCIÓJA Megkérjük a zsiráfot szépen, és az egy héten belül a Holdra hozza mindazt, ami az életet itt megalapozza. Megteheti, úgyis olyan, mint egy emelödaru. És mit hozatunk fel először, gyerekek? Ezen töprengjetek. Mielőbb készüljön el a lista, de legyen ám realista. Állatot nem hozunk, csak keveset, kizárólag a legszükségesebbeket. A farkas például nem jöhet, mert... szamár! Ma egy virág, holnap egy pacsirta, ma egy kutya, holnap egy malac, ma egy galamb, holnap egy ökör — és holnapután a Hold élettől tündököl. Szávai Géza fordítása •«■■■■Mm "•Hm Marin Sorescu Mit ugat meg a Fogjátok meg egymás kezét. Ma kirándulunk a Holdra. Nincs még kész ugyan a rakéta, de azért elindulunk, nem állunk. Jó az út, gyalog is elsétálunk. Hogy nincs bár egy sétapálca? Hát kapaszkodunk napsugárba, mint lángoló szalmaszálba. Felengedjük a színes léggömböket, amiket előrelátóan magunkkal hoztunk. Szállnak a léggömbök, röpítenek minket, hisz kicsi a súlyunk, könnyedén tartják az egyensúlyunk. És ahogy surranva jönnek fel a csillagok: hallani fogjuk őket, mintha valakik mellettünk nyitogatnának susogó esernyőket. A Hold mind nagyobb lesz, közeledik, s lábunk alá kerül: Holdra szállásunk sikerül. Örülök nagyon, hogy bátrak voltatok, s ilyen kitartóan gyalogoltatok. Szerencsésen meg is érkeztünk. Talán túl sok szószaporitás volt itt — de gondoltam, ne unatkozzunk, tartson ki a beszéd a Holdig. De most a fecsegésnek vége. Mert, hogy itt vagyunk, az irtó príma, de fojtja a szót belénk a klíma hiánya. Lábunk alatt a nagy, sárga, kerek kődarab, amit éjjelente Bodri kutyánk ugat, de meg nem harap. Miért nem jön elénk senki, egy-egy csokor virágot adni, ünnepélyesen fogadni? Mert itt nincs.se virág, se állat, se felhő. Ezt nehéz megszokni. S mivel nincs levegő, nem lehet szuszogni. A Hold még riem fejezte be magát. Ftedig próbálkozott folyvást: növeszteni egy-egy erdőt, fakasztani néhány forrást, de nem ment neki. Nahát: ez a helyzet, nincs mit tenni. Nekünk kell a Holdat megtölteni, nincs mire várni. Előbb-utóbb ezt az elrontott játékot valakinek csak meg kell reperálni. És én már többször kifejtettem, de nem hitték a körben állók, hogy mi, gyerekek vagyunk a legeredményesebb feltalálók. Nincs a Holdon levegő? Nosza, vegye az eszét elő, aki okos legény, s mindjárt ott az atmoszféra a Hold egén. íme: kiengedjük a léggömbökből a szelet, amit otthon belefújtunk. Megteremtettük, lám, a leget. Úgyhogy az ember most lélegezhet. De nem eleget. Csak szippant, úgy egyetegyet. Ezen a puszta helyen, mely úgy csillog, mint keréken a kifényesedett vasráf, nem élhet sokáig az ember. Legföljebb a zsiráf. Nem is csoda, ilyen hoszszú nyakkal, a fejét a Földig nyújtja, s onnan füvet legel, vizet nyakai. Tehát a Hold benépesítésének első szakasza ... mi lesz? Kitalálod? Elhozunk a legközelebbi cirkuszból egy zsiráfot. Máris itt van, épp most húztam ide, hogy ne húzzam az időt, s a mesét. És tovább mi lesz, kérem szépen ? KUCKÓ Zsongó-bongó gépek, gyárak, irodák, üzemek falaira, kapujára írjuk a neved: munka, munka, munkaünnep, piros május egy, lendkerekek mind így lendülnek, ritmus a neved. Könnyű, könnyű, könnyű táncban boldog forgatag, cserebogarak fogócskáznak gesztenyelomb alatt. Körhinta a réten, tengelye körül, kék, zöld, sárga ülésekben gyerekhad repül. Szellő sussan az erdőből, szárnycsapása friss, jókedvében táncra perdül a májusfa is. MÁJUS
