Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-04-19 / 17. szám
itt, az intézetünkben hány tehetséges ember kénytelen tudomány helyett pénzszerzéssel foglalkozni! Sakkot tanítanak, korrepetálnak, így pazaroljuk az értékes szürkeállományt! QUO VADIS? T. LÁSZLÓ (27 ÉVES): Én gépészetet végeztem, gazdaságirányítást. A gyárunkhoz tartozik egy közepes számítóközpont, itt vagyok programozó. Mióta itt dolgozom, az igazgatónk kétszer volt nálunk lenn. Bennünket itt a szükséges rossznak tekintenek, támogatást is ennek megfelelően kapunk. Gépeink elöregedtek, újakra nincs pénz stb. Nincs együttműködés az egyes láncokkal; a múltkor például javasoltam, hogy vegyük rendszerbe az egész raktárkészletet, amelyik jelenleg áttekinthetetlen kartotékhalom. Nem engedték. Minek? Esetleg kiderülne, hogy tízéves készleteink is vannak; hogy egy csomó ember hanyagul végzi a munkáját, hogy rossz az irányítás stb. De a legborzasztóbb a befeléfordulás. Hozzánk senki nem jön látogatóba, tapasztalatcserére, mi sem megyünk sehova. S. MÁRTA: A szakembernek szellemi táplálék is kell. hogy fönn tudjon maradni. Szaklapokat, szakirodalmat kell olvasnia, továbbképezni magát. Namármost, nyugati folyóiratok vagy szaklapok, programok hozzánk csak „haveri úton" jutnak el, mert a használatuk külön engedélyhez van kötve. A vállalatunknak a behozatalra meg nincs devízakerete. Előfordul, hogy a különféle konferenciákon a főnök megismerkedik külföldi szakemberekkel, s azok küldenek ezt-azt. De már az is megtörtént. hogy a KOVO (külkereskedelmi vállalat) nem adta ki, amit a nevére küldtek. Az meg már szinte közhely, hogy a reálértelmiség nyelvtudása katasztrofális. Nem beszélünk idegen nyelveket, így, ha hozzá is lehetne jutni idegen szaklapokhoz, nem tudnánk azokat olvasni. Szépen, lassan elhúz mellettünk a nem tudom hányadik műszaki forradalom ... T. LÁSZLÓ: Nálunk a szakember abból él, amit megtanult és még nem felejtett el egészen. A fejlett országokban negyven százalék a továbbképzésben résztvevő mérnökök aránya. Nálunk nincs szervezett továbbképzés. Egyáltalán, információim sincsenek, hogy mi úton-módon tudnék továbbtanulni. Persze, késztetés sincs. Az üzemből én vagyok a második, aki posztgraduális vizsgákra jelentkezett; de erről is a barátom szólt. A káderosztályon nem győztek csodálkozni; hát az meg minek? 1 900 korona fizetést viszek haza havonta. A plafon, amit elérhetek, a 11 -es osztály, 2 800 korona. Namármost, én ezidáig csak befektettem. Nem lehetne előlegezni nekem azt a pénzt, amit szaktudásom, szellemi volumenem később érni fog? Hogy majd egzisztenciateremtéskor, akaratom ellenére, ne kényszerüljek pályamódosításra. Vagy hogy például ne kezdjek el kertészkedni, abba ölve az energiámat, amit szakmai szintentartásra kéne fordítanom? Persze, azt is tudom, hogy egyszerűen ez az üzem nekem nem adhat többet. Évente 54 korona a bérfejlesztésük, egy személyre. Csak akkor miből fog élni a családom, honnan lesz lakásom? AZ ÚT VÉGE Autónk nagyon is püfög, liheg, de azért haladunk. A szerző visszagondol a fiatal technológusra, aki kezében a leégett cigarettacsonkkal, így búcsúzott; „Nemcsak azt kell nézni, hogy a feltételezett gazdasági fejlődés a béremelkedés milyen ütemét teszi lehetővé, az is fontos, hogy a kívánt gazdasági fejlődés a béremelkedés milyen ütemét igényli." És közben szüntelenül mosolygott. Hirtelenjében vastag köd ereszkedik. A szerző e leterhelő jegyzetelés után már nem vállalkozik arra, hogy végkövetkeztetéseket tegyen. Az igazság amúgy is relatív! Kanyar következik. Autónk liheg egy végsőt, aztán ledöglik. Előttünk csillog-víllog a főváros aszfaltja. Megérkeztünk. A végcél: a szociális- és munkaügyi minisztérium. Kérdéseinkre Jozef Vrábef mérnök, a termelési ágazatok bérezési szakosztályának dolgozója válaszol: — Hogyan látja a fiatal, kezdő reálértelmiség helyzetét? — A helyzet nem egyszerű. A javadalmazás valóban nagyon erős össztönzö és teljesítménynövelő szerepet játszik a pályakezdő fiatalok életében. A szocializmusban az alapelv: mindenkit munkája szerint. A teljesítményarányos bérezés azt jelenti, hogy az igényesebb, bonyolultabb munkát jobban meg kell fizetni. A döntő minden esetben a teljesítmény. Példának okáért, ha egy diplomás mérnök betanított munkát végez, javadalmazása is e szerint történik. Ezért is van, hogy a különböző bérszabályozási előírások nem veszik figyelembe a munkavállalók korát (csak közvetlen pályakezdőknél, gyakornokoknál), nemét stb. Jelenleg többfajta bérszabályozási előírás van érvényben, mely a kezdő fiatalok munkábaállását szabályozza. Készülőben van egy egységesebb, mely bizonyára pozitív irányba alakítja majd a fiatalok bérhelyzetét. — Mégis, mi vonatkozik a kezdő reálértelmiségre? — Meggyőződésem, hogy a legtöbb félreértés abból adódik, hogy a fiatal munkaerők nincsenek sokszor tisztában a javadalmazás alapelveivel, és a vállalatok sem mindig használják ki az adott lehetőségeket. A fiatal műszaki értelmiségi munkavállalók nagy része olyan vállalatoknál dolgozik, ahol már érvénybe lépett a bérrendszer gazdasági hatékonysága növelésének második szakasza. Tehát: a gyakornoki idő alatt (mely maximum két évig tart — a szülési szabadságot és a kötelező katonai szolgálatot nem beszámítva—, s végeztével meghatározott munkakörbe kell, hogy helyezzék a fiatalt) a nyolcas-kilences bérosztályba sorolódnak be, ahol a fölső határ 1 950 és 2 150 korona, plusz a személyi értékelés. — S kötelező a két év gyakornoki idő? — Számtalanszor fordulnak hozzánk olyan kérdéssel, hogy egy tehetséges fiatalt, aki teszem azt vörös diplomával végzett, miért nem lehet azonnal magasabb osztályba sorolni. Ez jogilag nem megengedett. Azonban az üzem. a vállalat már a kétéves gyakornoki idő letelte előtt is felelős munkakörbe helyezheti, ami azonnali fizetésemelést jelent. Ehhez azonban előfeltétel a foglalkoztató igénye; mert gyakran előfordul, hogy hiába tehetséges, ambiciózus, a fiatal szakember, mivel az üzemnek nincs szabad státusa, vagy épp a neki „testreszabott hely" már be van töltve — nem kap felelős beosztást. S mivel nincs felelős pozíciója, magasabb teljesítményt sem nyújt — ez természetesen a két év letelte után is érvényes —, nem is lehet öt jobban honorálni. Épp az ilyen esetek gyakoriságát figyelembe véve kell kihangsúlyozni a kádermunka jelentőségét. mivel sajnos, számos vállalatnál nem a megfelelő embert keresik a megfelelő helyre, hanem a fölvett szakembernek keresnek valami helyet. A vállalati ösztöndíjak rendszere is sok helyütt formális, hiányzik a következetesség, a tervszerűség. — Ön szerint a jelenlegi mechanizmus milyen garanciákat nyújt ahhoz, hogy a kezdő reálértelmiség kamatoztatni tudja tudását, képességeit? — Az előírások erre lehetőséget nyújtanak, azonban a vállalatok lehetőségeit is figyelembe kell venni. A bérezés gyakodatát nem lehet különválasztani a szociális-gazdasági helyzettől, melyben a vállalatok termelnek, gazdálkodnak. Konkrétabban ez azt jelenti, hogy egy jól menő vállalat jobban megfizetheti a dolgozóit, míg egy nehézségekkel küszködő kevésbé. Az elégedettségi szint természetesen függ a vállalatok munkaerőgazdálkodási politikájától, annak helyes vagy helytelen gyakorlatától. Azt hiszem, nem az előírásokban van a hiba, hanem a téves, vagy nem megfelelő alkalmazásukban. A kiemelkedő, kiváló szaktudású dolgozóink megbecsülését szolgálja például a személyi fizetések rendszere, vagy az anyagi érdekeltségről szóló előírások módosítása, mely lehetővé teszi a személyi értékeléseknek az alapbérből kiszámított hatvan — és több mint hatvan — százalékos emelését is. (3. paragrafus). Jelentős termelési feladatok teljesítésénél pedig (7. b pont) öt-tizenötezer koronás egyszeri jutalmat is kilátásba helyez a módosítás. Természetesen mindezek érvényesítésénél tekintettel kell lenni az előírások konkrét megfogalmazására, s a vállalatok anyagi lehetőségeire. Sajnos, egy-két szórványesettöl eltekintve, nem nagyon alkalmazzák ezeket az előírásokat. A jövő útja azonban mindenképpen ez. NAGYVENDÉGI ÉVA KÖNÖZSI ISTVÁN illusztrációs felvétele nő 9
