Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-01-03 / 2. szám
TÁJOLÓ KÖNYV Szénaboglya Miért vált egyszeriben roppant időszerűvé Kassák Lajos 1955—56-os naplója, amit a költő csak a század végére tervezett kiadni? Mert felgyorsult az idő, és egyre sürgetőbbé vált megvizsgálni lelkiismeretünket, felülbírálni a megtett utat, s pontosabban meghatározni a célt, amely felé tartunk. Ehhez a munkához Kassák Lajos bölcsessége, szigorú ítélete nagyban hozzájárulhat. A napló olvastán tisztán áll előttünk a kor, amelyben Íródott, s közelebb kerülünk a költőhöz; vele együtt mondunk elfogulatlan véleményt jelenségekről, s bár mi — ellentétben az íróval — néha meghökkenünk szellemének szabad szárnyalásán, s nem mindig tudjuk követni ítéleteiben, mégis felhőtlenül megbízunk benne, s mérlegeljük közlendőit. Kassák naplója azért jó. mert más, mint a naplók általában. Másszerüsége nyilván a költő egyéniségében rejlik. Még nyilvánvaló dolgokról is sajátságosán, másképp mond véleményt. Nem mindig mást — hanem inkább másképp. Egyéni módon, s ezáltal válik egyedivé, izgalmassá. A hétköznapok türelmetlensége, a hallgatás kényszere, az egyszerű dolgok fölötti türelme, az öregedés fájdalma — érezzük bennük a sorsszerűséget. A sokat tapasztalt író keménységét, a kassáki szikárságot, a művész törhetetlen erejét, amellyel átgázolt megannyi iszapos, sodró folyón — mert ez a művész dolga, a folytonos küszködés: élettel és anyaggal. S bár úgy ítéli meg — a válságos ötvenhat őszén —, hogy „a jobbágyság felszabadulása óta nemzeti létünkben sohasem aláztak meg, személyi életünkben sosem bénitottak meg annyira, mint az utóbbi 8—10 esztendőben". mégis bízik, a művész rendíthetetlen optimizmusával. A Szénaboglyát együtt olvastam a költő az időben irt verseivel. A versek rímelnek a naplójegyzetekkel: „Napjaink megsebzett fia vagyok én is. de lám kitárom szárnyaimat hogy határok nélkül törjem át az időt és teret, közelítve a cél felé, mely egyre elérhetetlenebb." A világ ma megint új útra lepett. S íme, itt a megsebzett költő segítsége; diagnózisa pontos, megbízhatunk benne. A Szépirodai mi Könyvkiadó kötele nálunk is megvásárolható. MÉSZÁROS KÁROLY KÖZMŰVELŐDÉS Tompa Mihály Napok A Csemadok rimaszombati (Rimavská Sobota) alapszervezetének Tompa Mihály Klubja tavaly is megrendezte az immár hagyományos Tompa Mihály Napokat, ezúttal a Csemadok járási bizottságának hatékony közreműködésével. A rendezvény első napján ifjúsági délután volt Csomós Bamabásné és dr. Poór János irányításával. Ugyanakkor a klub néhány tagja és két hivatásos színművész irodalmi műsort adott elő a járás két községében. Rimaszécsen (Rimavská Sec) és Hanván (Chanava), ez utóbbi helységben Tompa Mihály síremlékének megkoszorúzásával egybekötve. Ezzel az előző évekhez viszonyítva kibővült a klub Tompa nevével fémjelzett évi csúcsrendezvénye, amely eddig csak a járási székhelyhez kötődött. Este a város új művelődési központjában Gaál Gyula helybeli festő és grafikus kiállításának megnyitására került sor. Utána a Thála Színpad két művésze. Kövesdi Szabó Mária és Fölös Árpád nagy sikerrel mutatta be cseh szlovákiai magyar költők müveiből összeállított irodalmi műsorát. A második nap ese ményei az „Anyanyelvi őrjárat" című stúdió - műsorral kezdődtek, melynek fő előadója Bredár Gyula, a prágai Károly Egyetem tanára volt. Később a legrégibb nyelvemlékeink tiszteletére készült, B. Kovács István régész bevezető előadásával induló összeállítás ke rült a közönség elé, „Látjátok, feleim" cím mel. A legújabb kutatások eredményei sze rint a Halotti Beszédet a közeli Jánosi (Rimavské Janovce) község bencés kolostoré ban másolták. Ennek a napnak a programja a „Mint a szép szivárvány" című Pósa-emlék műsorral zárult, melynek szereplői a klub irodalmi stúdiójának tagjai voltak. A harmadik napon a rimaszombati Tompa-szobor koszorúzásával fejeződött be a rendezvény, amelyen az érdeklődök és a vendégek — köztük a magyarországi Keleméren működő Tompa Mihály Kör vezetői — becses műemlékekkel, nevezetes emlékhelyekkel is megismerkedhettek. és Jánosiba is ellátogathattak, ahol megtekintették az említett egykori bencés apátság ma is meglévő Árpád-kori templomát. A Tompa-napok tartama alatt a műsorok színhelyén a közönség könyveket vá sorolhatott. VÖRÖS ATTILA FILM Mona Lisa A kisstílű bűnöző nagystílű bűnözök közé csöppen. Az a típus, akinek „a" sorsa úgy hozza, hogy neki kelljen más helyett leülnie hét év börtönbüntetést. De mindez már mögötte van ... Mert a Mona Lisa cimu angol film, melyet Neil Jordan készített 1986-ban, azzal kezdődik, hogy főhőse George (Bob Hoskins) kijön a börtönből. Első útja volt feleségéhez és serdülő lányához vezet, ám a fogadtatásában nincs hála. Egyelőre csak sejtjük, hogy tisztességesebben szeretne élni. Hogy erre nem lesz módja, arról jórészt nem ö tehet. Gondolom, ezért is írta meg ezt a filmet Neil Jordan és David Leland. Munkát a neki enyhén szólva lekötelezett volt főnökétől, talán barátjának is vélt Mortwelltől (jóformán epizódszerepben: Michael Caine) vár és — kap. Egy keresett luxus-kivitelű néger prostituált sofőrje lesz. Persze, nagyon egyszerű lelkületű ember lévén nemigen érti, hogy a call-girlök és a londoni West End luxusszállodáinak világában mi is zajlik tulajdonképpen. Meg azt sem, hogy volt főnökének miért kellemetlen mutatkoznia vele a nyilvánosság előtt. Kezdetben úgy tűnik, hogy munkáját is összecsapja, mert Simone-nal (Cathy Tyson) sem igen tud egy húron pendülni, pedig egész jól fizeti, még a külsejét is némiképp korrigaija. Végül aztan egészen jól megvannak, érdekes kapcsolat némi cinkosság alakul ki kettőjük között, és George segít Simone-nak rossz útra tért tizenéves barátnője keresésében. Csakhogy itt már tényleg alvilág az alvilág: stricik, kábítószerélvezök, sőt mi több, gyilkosok osztották szét maguk közt a kártyát. Alig követhető összefüggésekre derül fény, és nincs happy end ... Mi teszi hatásossá, úgymond jól fogyaszthatóvá ezt a filmet? Szinte szociografikus ambíciókkal készült. Első fele melodráma, melyben a főszereplők jellemrajzán, érzelmein van a hangsúly, a második fele akciófilm a javából, gyorsan pergő eseményekkel, majd a meglepő finálé következik egy thriller jellegzetességeivel. Persze, egyáltalán nem újdonság a mai filmművészetben a zsánerek ilyenfajta keveredése, viszont a rendező érdeme, hogy ez esetben simán egymásba illeszkedtek. Nagyon jó színészi alakításokkal jeleskedik a film. Bob Hoskins korosodó, kopaszodó, köpcös George-ja nem túlságosan intelligens, még egy kevés vaj is van a fején, alapjában véve jó, sőt naiv umber, s mint ilyen, ki is használható. Szereltért Cannes-ban díjazták. Simone szerepében pedig Cathy Tysonnak (a londoni Royal Shakespeare Company színésznője) sikerült kidomborítania — nem túlságosan széles eszköztárral — a világ legősibb hivatását űző áldozati?!) minden belső vívódását. A film aláfestő zenéjét Nat King Cole harminc évvel ezelőtt komponált híres slágere, a Mona Lisa adja. FRIEDRICH MAGDA SZÍNHÁZ A szamár és az árnyék Jiri Voskovec, Jan Werich és Jaroslav Jezek — magáért beszélő szerzöhármas, gondolta magában a szinházkedvelő ember, és jegyet váltott az előadásra. Mi tagadás, kissé furcsállotta, hogy fél órával a kezdés előtt az ofyan jónevű színház pénztárában, mint amilyen a prágai ABC, szerencséje volt, de az előadás első fél órája után már tudta, szó sem volt szerencséről. A darab, amely ironizál, szatirizál. erotizál, politizál és humorizál, szinte az időtlen időkben játszódik, ha úgy tetszik, isteni vagy felsőbb régiókba A prológusban maga Bachus közli a nagyérdeművel, hogy az emberi esendőséget, az érdekeivel manipuláló emberi gyengéket láthatjuk majd pellengérre állítva. Mi tagadás, ez ötletes, hiszen a több helyszínként is használható díszletet színesebbnél színesebb jelmezek tették vizuálisan úgymond izgalmassá, csakhogy a rendezői és a színészi kifejezésmód ... Richard Mihula rendezése „ékesen" bizonyította, hogy a gegekre. bemondásokra, helyenként a legnemesebb kabaré szelleméből építkező szöveg, illetve darab előadásához színészegyéniségek kellenek. Mert egy-egy aranyköpésen kacagott ugyan a közönség, a szöveg szintjén történő jx>litikai-társadalmi aktualizálások mindigmosolyt csaltak az arcokra, csakhogy a néző mosolya-vigyora nem teljesedhetett katartikus nevetéssé, mert a szöveg mögül hiányzott a meggyőző színészi játék. A történet kezdete egyszerű sémán alapszik: pipogya uralkodó, hatalmi törekvésekkel megáldott feleséggel az oldalán, vendégeket fogad. Aztán kiderül, ki mivel él vissza, honnan szerezte vagy szerzi a vagyonát, sötét úton persze, ki kivel hált vagy hálna, ki miért ajándkékoz, mondjuk az uralkodónak egy szamarat, magyarán: valamilyen útori-módon itt mindenki mindenkinek mindenkije. A néző azonban, aki tehát a felső tízezer vendége, mindvégig arra a csodára vár, hogy megjelenjen végre egy olyan kaliberű színész, amilyen Jan Werich volt. Aki minden nüanszot emberi-szinészi remekléssé változtatott. Az ABC előadása mindenekelőtt arról beszélt, hogy a pengeélre állított szöveg olyan szinészgárdát követel, amely oly lazán, hitelesen mozog az „éleken", mintha valahol egy Moldva parti tisztáson piknikezne. Ha nem ilyen könnyed, olajozott, természetes a mozgása és viselkedése, modorosságba, sőt, helyenként eklektizáló ripacsosságba sülylyed. S amikor a szinházkedvelő ember kilépett az ABC Színház épületéből, arra gondolt, hogy ebben a műfajban látott már jobbat is szűkebb hazájában, valahol ott lent, a Duna partján. SZIGETI LÁSZLÓ nő 18
