Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1988-04-12 / 16. szám

FÓRUM Mi így csináljuk Sokrétű lehet a Szlovákiai Nőszövetség tagjainak tevékenysége falun-városon egya­ránt. Áj (Háj) község nőszervezete évek óta a jól dolgozók közé tartozik a Kassa (Kosice)­­vidéki járásban. Tevékenységünk alapja az együttműködés a község többi tömegszerve­zetével. Tagjaink száma 53, ami a 497 lakosú községből nem kevés. A tagság politi­kai nevelésére nagy gondot fordítunk, s a szervezetek részére kiadott témákat úgy ad­juk elő, hogy azt a tagság nagyobb része meghallgassa. A nemzetközi nőnapot mindig a Torna­­váraljai (Tűm. Podhradie) Hnb mellett műkö­dő püt-tel közösen tartjuk meg, melyen a soronlévö témát is előadjuk tagjaink részére. A Csehszlovák Vöröskereszt helyi szervezete is rendez évente egy-egy egészségügyi elő­adást, s ilyen alkalommal is elhangzik egy­­egy téma a belső oktatásból. A társadalmi és nevelő akciók még széle­sebb teret biztosítanak a közös munkának. Elmondhatjuk, hogy a Jednota fogyasztási szövetkezettel közösen megrendezett gyer­meknap, vagy a február 14-én megrendezett jelmezbál, nemcsak a gyermekek szórakozá­sát szolgálja, hanem a község sok lakosa is szívesen megjelenik ezeken. A színházláto­gatásokat a Csemadok alapszervezetével kö­zösen szervezzük. Évente kétszer látogatunk el Tornára (Turfia n/B.) a kassai Thália szín­pad előadásaira. Egy-egy alkalommal 25—30 személy vesz részt a szórakozásban^ Legutóbb Ján Chalupka „A vén szerelmes" c. bohózatát néztük meg, amelyen nagyon jól szórakoztunk. Hogy ezeken az előadáso­kon részt vehetünk, ezért köszönetét kell mondanunk a Thália Színpad szervezőinek, akik az elszállításunkat biztosítják, mert az esti órákban másként nem tudnánk eljutni Tornára. Rendszeresen tartunk kiállításokat is. A nőszervezet kézimunka-kiállítását szebbé te­szi a Vöröskereszt tagjai által készített virág­csokrok. Az ilyen akciók bevételének egy részét mindkét szervezet vezetősége elküldi a Szolidaritási Alapra. Nőszervezetünk tapasztalt elnöknőjének, Sztupák Erzsébetnek, de a vezetőség többi tagjának áldozatkész munkája nélkül nem tudnánk ilyen eredményekről beszámolni. Bojszko Márta, Sztupák Irén, Horka Irén, Saláta Erzsébet, Komár Verőn, Orbán Piroska és Farkas Gizella mindig találnak időt a szervezeti életre. FARKAS RÓZSA, a szervezet alelnöke Megtudtuk Megtartotta soros ülését az SZNSZ KB családi és nevelési kérdésekkel foglalko­zó szakbizottsága. A gyermekek és fiata­lok negatív társadalmi magatartásának okait elemző, s a megelőzés szükségessé­gét és lehetőségeit taglaló központi bi­zottsági jelentés kimondja, hogy a nőszö­vetség egyik legfontosabb feladata járá­sok szerte a család megszilárdítására, a szülői szerep felelősségteljes vállalására irányuló munka. Poprádban például a nőszövetség járási bizottsága mellett első­ként alakították meg a kis családi iskolák módszertani tanácsát. Foglalkoznak azonban a szociális és jogi támogatásra szoruló családokkal nehézségeiket a nemzeti bizottságon jelzik, együttműköd­nek a járási házassági tanácsadóval és a társadalmi szervezetekkel. Prievidzában a legtöbb gondot az alkoholizmus és a nők bűnözése okozza. A gyermekek és fiatalok szabadidejének célszerű meg­szervezése is állandóan napirenden van. A nőszövetség sok helyütt védnökséget vállalt pionírcsapatok fölött. Újabb kele­tű rendezvényeik közül a nők iskoláját emelték ki. Bratislava I. városkerületében a nőszervezet új munkamódszereket ve­zetett be, különös gondot fordít a lakóte­lepi gyermekek és fiatalok életmódjára. Megtudtuk, hogy április végére készül el az SZNSZ e problémakört átfogó záróje­lentése, mely egész Szlovákiára kiterjed. A szakbizottság ülésén szó volt továbbá a fogyatékos gyermekekről és fiatalkorúak­­ról, valamint a rokkantakról való tervsze­rű gondoskodás és intézkedések terveze­téről. A nőszövetségi intézkedések alap­jául a tavaly októberben hozott 221. számú kormányhatározat szolgált. Ezzel kapcsolatban felmerült, hogy a fogyaté­kos vagy rokkant gyermeküket nevelő szülők, esetenként az ilyen gyermekét egyedül nevelő anya nem tud a szociális juttatások, kedvezmények lehetőségéről. Az SZSZK Szociális és Munkaügyi Mi­nisztériumának képviselője elmondta, hogy új szociális törvény van előkészület­ben ezzel kapcsolatban. Vitatéma volt a dohányzás is. A nőszövetség csatlakozott az országos dohányzás elleni kampány­hoz, amelyet az Egészségügyi Világszer­vezet (WHO) kezdeményezett világszer­te. A prágai Egészségnevelési Intézet ku­tatója ismertette a hazai felmérések ered­ményeit. Míg a legtöbb európai ország­ban és az USA-ban a hetvenes évektől kezdve csökken a dohányosok száma, addig nálunk az eredmények rendkívül kedvezőtlenek. Úgy tűnik, a dohányosok A barátság, néhány ember összetartá­sa. szebbé, tartalmasabbá teheti az életet. Különösen, ha idősebb, sokszor egyedül­álló emberekről van szó. Szívderítő pél­dát beszélt el erről Emma, a vállalati takarítónő, aki valamikor az utcánkban lakott. Régen láttuk már egymást, öröm színezte mosolyunkat a találkozásnál. — Hogy van. Emmuska? Merre, mer­re? — érdeklődtem. — A tizennyolcas trolira várok — mondta. — Nagyszerű — lelkesedtem —, egy­­.felé visz az utunk, elbeszélgethetünk ki­csikét. A troli befutott, és felszálltunk. — A család? — kérdeztem. — Az én Balázsom már két éve a földben... A lányom meg a levegőben, mert légikisasszony lett. De rövidesen más munkakörbe helyezik, mert babát vár. Ha kicsit későn is, de most kiélvez-Mi, hatvan körüliek hetem a nagymama szerepét, hiszen a harmincnyolcadik évemben jártam, mi­kor a kis Emma megszületett. A fiaim gyerekei már nag): laklik, én még javá­ban dolgoztam, mikor kicsinyek voltak. Én is meséltem magamról, de inkább Emmát beszéltettem. Elmondta, hogy lá­togatóba megy. így szereztem tudomást öt ember érdekesen szövődött barátságá­ról. Emma munkába induláskor kora reg­gel gyakran találkozott a villamosmegál­lónál ugyanazzal a három férfival és eg’ nővel. Eleinte ügyet sem vetettek egy­másra, később már jól ismerték a másik arcát. Ezek az arcok nem tekintettek valami barátságosan a világba. Az egyik­nek mindig mogorva volt a képe. mintha sosem aludta volna ki magát. A másik azért vonta össze a szemöldökét, mert a harmadik a szeme sarkából mintha mo­solygott volna rajta. Mit röhög ez kora reggel — gondolta —, csak nem rajtam mulat? A másik nő savanyú arccal min-­­dig úgy fordult, hogy ne kelljen a többi­eket látnia. Egy reggel megindult a jó tavaszi zápor, s a villamos csak nem jött. A férfiak, ki sapkát dobott a kobakjára, ki meg csak behúzta a nyakát. Az asszony fürgén előszedte az ernyőjét s diadalma­san. esőtől védve állt alatta. Emma pedig ázott, magában morogva, de büszkén, rá sem sandítva az ernyőre, amely alatt pedig elfért volna ő is. Aztán ültek egymás mellett a villamoson enyhe utá­nő 6 számának csökkenését a társadalom tole­ranciája fékezi a leginkább.-fm-Fotó: KÖNÖZSI ISTVÁN A nőnapi ünnepségek után fogtam tol­lat, hogy megírjam az alábbiakat: Mint mindenütt, nálunk a faluban, Bényben (Bírta) is megünnepelték a nőket, nagyon színvonalas műsorral gazdagította mind­ezt a helyi szövetkezet, az iskola és az óvoda is. Már hagyományos, hogy a nő­szervezet is rendez tagságának egy kis programot, s édességgel vendégeli meg a megjelenteket. De hogy az örömbe üröm is vegyüljön, a nőszövetségi tagokat kicsit megrostálták „tetszik-nem tetszik" ala­pon, s aki kiesett nem kapott meghívót. A „nemtetszés" talán azon alapul, hogy az ember felhívja a vezetőség figyelmét a hibákra, s ebből személyes vita, nézetelté­rés alakul ki. Jó lenne, ha nem a szemé­lyes szimpátián múlna az egy-egy ilyen összejövetelen a részt vevők száma, ha­nem ekkor is ugyanúgy tudná a vezető­ség, hogy hány tagja van, mint amikor a tagsági bélyegeket szétküldi. Észrevétele­met nem tudtam elmondani senkinek, így hát elmondom mindenkinek. Tisztelettel ifj. KOCZKA GYULÁNÉ, Bény • Ünnepi találkozót tartottak a Lévai (Le­vied járás dolgozó nőinek képviselői a nőnap alkalmából, melyen részt vett 22 szovjet nő lattal. Már tudták: ez itt száll le, az amott, ennek talán ez az üzem a munka­helye, a másiknak amaz a vállalat. A többi fel- és leszállót nem tartották szá­mon. de egymást igen. Mikor a mogorva férfi egyszer több mint két hétig nem jelent meg a megál­lón. nyugtalankodni kezdtek. Mi lehet vele? Beteg talán? Munkahelyet változ­tatott ? Vagy talán . .. Csak nem ? Hi­ánya minden reggel feszültséggel töltötte el őket. Maguk sem tudták miért, de megkönnyebbülten lélegeztek fel, mikor egy nap megjelent. A szemekben mosoly játszott, a mogorva arcú megérezte ezt. Mintha örült volna a néma üdvözlésnek. S akkor megtört a jég, mert inkább csak magának mondva, de megszólalt. — Na. újra kezdjük, vége az üdülés­nek. — Üdülni volt ? — kérdezett vissza a másik. Aztán ki tudja, hogyan, de inind

Next

/
Thumbnails
Contents