Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-01-03 / 2. szám
KUCKÓ 'v j Hogyan mentette meg a köd Vashágót Észak-csehországi monda V. r\ í \ Ki volt a tolvaj? í Egyszer egy ember birkát lopott. Amint a gazda észrevette a kárt. rögtön jelentette a bírónak. V A bíró összehívta a falu népét, és így szólt hozzájuk: — Ennek a szegényembernek ellopta valaki a birkáját. Ha a tettes önként jelentkezik, mentesül a büntetés alól. Mindenki mélyen hallgatott. Mire a bíró újra megszólalt: , — Ha a tolvaj nem jelentkezik rrta-A midiin egykor a. svédek j cldúlták egész Európát, és pusztították az országunkat. Észak-Csehországba is betörtek. Amikor megkérdeztél a helyi lakosokat, merre vannak a gazdag városok, valaki azt mohdia nekik, hogy a Jizera folyó és a 2crnovnik patak összefolyásánál fekszik egy igen tehetős falu. Zelezny Brod. Egyszer a svédek egészen I rydlanttól indítottak támadást. Hiába figyelték az örök a magsalatokról az ellenség mozdulatait, hiába védekeztek őrtüzekkel meg lövésekkel a betörések ellen. A svédek egy csoportja lóháton a koberovyi hegytetőig jutott, ám amikor megálltak a gerincen, s lepillantottak. mindenfelé csak ködöt láttak. Hömpölygőn végig az egész völgyön, akár a tej. — Hát hot van az a gazdag város, amit ígértek? — pattogott a svéd parancsnok, miközben egy helybélit kihallgatott, aki a Jizera völgyéből éppen fölfelé igyekezett az erdőbe. — Tekintetes uram. arra tovább csak eg v mély szakadék meg egy vad folyó van. ott pusztulnának valamenyrtyien a lovaikkal együtt — jelelte a ravasz atyafi. gától. találunk rá módot, hogy kiderítsük. ki volt. Mindenkinek egyforma hosszúságú vesszőt adott. Megparancsolta, hogy reggelig tartsák maguknál, a tolvaj vesszője reggelre egy centiméterrel megnő. A tolvaj egész éjjel nem tudott aludni. Mindig a vesszőre gondolt. Úgy határozott, hogy egy centit levág belőle. Amikor a bíró a vesszőket megvizs-Német mese gálta. észrevette, hogy az egyik bot rövidebb a többinél. — Megvan már a tolvaj! — kiáltott. — Megfizeted a birka árát. A tolvajnak nem maradi más választása. szégyenszemre beismerte tettét, s megtérítette a szegényember kárát. Szigeti Kálmán fordítása A svéd újra borzasztóan dühbe gurult, ekkora hosszújutat megtettek, itt pedig nem talál mást, csak ködöt, sziklákat meg egy vad folyót. Üvöltözni és szitkozódni kezdett, míg egyszer csak gyengeséget nem érzett a szíve táján — és holtan rogyott össze. Helyettese kiadta a parancsot: — Ott temetjük el, ahol a: életútja végeiért. A katonák ráhagyták, megásták a sírt. s egy nagy követ hengeritettek rá. A harmincéves háború során még sok szenvedést okoztak a hódító svédek a békés lakosságnak és temérdek hadizsákmányt cipeltek magukkal a távoli országba, mígnem elterjedt a hír, hogy a háború végre mégiscsak befejeződött. Sokáig eltartott, míg az emberek, akik Csehországban átvészelték a sok megpróbáltatást, a háborít pusztításai után újra mindent felépítettek. De még mielőtt mind meghaltak volna a rettenetes szenvedések tanúi. Koberovyba egy asszony érkezett, aki valamilyen szokatlan nyelven beszélt. Nag)> eröfeszlitésbe került, míg sikerült megértetnie a helybeliekkel, hogy a férje sírját keresi, aki állítólag valahol itt van eltemetve. Az emberek a Hamstyn alatti nagy kőhöz küldték, ahol a háború alatt a svéd katonatisztet eltemették. Az aszszony megtalálta a sírt. egy csokor virágot helyezett rá, és keserűen sírva fakadt. Azután még néhány napot Koberovyban töltött, megajándékozta a vendéglátóját, majd elutazott valahová északra. És még ma is, amikor a Hamstyn fölött tombol a vihar, valahol a fellegek között egy bolyongó lovast lehet látni. Az emberek azt mondják, hogv a dölyfós svéd szelleme az, aki hiába kereste a Vashágót, amelyet a hegyilakó atyafi leleményessége mentett meg a nagy pusztulástól. A helyet, amelyről az idegennek azt mondja, hogy ott csak szakadék van, ettől fogva Szakadékosnak mondják. Kövesdi János fordítása NAGY ZOLTÁN ILLUSZTRÁCIÓJA nö 16
