Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-04-12 / 16. szám
A hálapénz elmaradhat (?!) A kórház bejárati ajtaja előtt emberek tolonganak. Meghalt a főorvos, a gyászjelentést tanulmányozzák. Egy botjára támaszkodó öreg nénike jó hangosan megjegyzi: Jó orvos voll, de egy ezres nélkül nem lehelet! hozzá bejutni.” Akad, aki értetlenül néz rá. de a többség bólogat. Bennem egy régi élményt bolygat meg a megjegyzés. Húsz évvel ezelőtt ebben a kórházban feküdtem. A most elhunyt főorvos akkor még kezelőorvosként gyógyított De már akkor is jó szakember hírében állt. Az utolsó viziten bejelentettem, mielőtt távoznék, megköszönöm gondoskodását. Nagyon kedvesen fogadott. Én meg felbuzdulva ettől, fiatalságom minden öntudatával nemcsak dicsértem, hanem bátorkodtam felsorolni azokat a hibákat is, amelyeket két hét alatt tapasztaltam a kórházban. Hangsúlyozom, a segítőkészség vezérelt. Az orvos meglepően reagált szavaimra. A kedves, mosolygós arcra fékezhetetlen dühös kifejezés ült, szemmelláthatólag nagy erőfeszítésébe került, hogy ne ordítva dobjon ki szobájából. Akkor nem tudtam mivel magyarázni viselkedését. A gyászjelentés előtt álló nénike megjegyzése oldotta meg számomra a talányt. Ez az orvos akkor hálapénzt várt tőlem, s én ehelyett bírálni mertem munkáját. Micsoda hálátlanság volt ez tőlem. A bírálatot nehezen tudjuk elviselni. Mégha az a legjjobb segítőkészséggel érkezik is. Az egészségügyben meg egyszerűen elképzelhetetlen, hogy valaki hibát találjon. Ott ennek az ellenkezője a természetes. Mindenbe belenyugodni, mindent szó nélkül elfogadni, sőt mindezért hálásnak lenni. S lehetőleg ne csak szóval... Nem szeretnék igazságtalan lenni, az orvosok jó része bizonyára hivatástudattal, szeretettel végzi munkáját, sértésnek veszi a páciensek hálapénzét, megalázónak tartja a zsebbe csúsztatott borítékot. Hivatalosan ingyenes az egészségügyi ellátás — de a valóságban mennyibe kerül a betegnek? Nem tudom bizonyítani, de sejtem, gyakran sokkal többe, mintha szabott árat fizetne érte. Az ember egészsége mindennél többet ér. S ha erről van szó. nem sajnáljuk a pénzt, még elvünk feladása árán sem. Ez a megállapításom a minapi tapasztalatom alapján született. Egy barátnőm fordult hozzám tanácsért: „Mennyit és hogyan adjam oda az orvosnak?” Csak néztem rá értetlenül. „Te hálapénzt akarsz adni az orvosnak?” Rácsodálkoztam. mert olyan embernek tartottam, aki kompromisszumot nem ismer még legbelsőbb dolgaiban sem. „Az anyám nagyon beteg, meg kell mentenem őt” — felelte könnyes szemmel. Szerettem volna megvigasztalni őszinte, mély fájdalmában, de tanácsot nem tudtam adni neki. S nem tudtam elképzelni, hogy barátnőm az orvos zsebébe pénzt csúsztat. sőt azt sem, hogy az orvos ilyen esetben elfogadja a pénzt. Lehetséges ilyenkor anyagiakban gondolkodni? A Szovjetunióban kísérletileg olyan rendelőket, kórházakat nyitottak. amelyekben a betegek maguk fizetik a költségeket. Nagy irántuk az érdeklődés. Csehországban ugyancsak kísérletileg már működnek háziorvosok, akik a család minden egyes tagját kezelik. Ezt a módot is sokan dicsérik. Én is híve lennék mindkettőnek. Mert így legalább tudnám, mit várhatok el a pénzemért, a háziorvos pedig élvezné bizalmamat, ami mindkettőnk érdekét szolgálná. A mostani körzeti, üzemi orvosnak mennyire érdeke, hogy az egészségemmel törődjön? És én mit várhatok el tőle? Abban kell bíznom, hogy lelkiismeretesen végzi kötelességét, hogy maradéktalanul eleget tesz orvosi hivatásának. De ha az üzemi orvos nem éppen kötelességtudó?..' Államunk évente milliárdokat fordít a lakosság egészségügyi ellátására. Azon országok közé tartozunk. ahol egyre kevesebb páciens jut egy orvosra. Vagyis aránylag jó egészségügyünk helyzete. Mégis mennyi az elégedetlen beteg! A páciens, aki kételyekkel távozik az orvostól; vajon megkapott-e mindent, amire szüksége van a gyógyuláshoz? Jó lenne már mindezt tisztázni. Olyan anyagi és erkölcsi elismerésben részesíteni az orvosokat, mely tükrözi tudásukat, társadalmi megbecsülésüket Hogy a hálapénzcsúsztatásnak még a gondolata se merüljön fel. Sem az orvosban, sem X o tr <-Ö lo A Szlovák Nöszövetség hetilapja XXXVII. évfolyam Főszerkesztő: PÁKOZDI GERTRUD Helyettes főszerkesztő: NÁDASKYNÉ ZÁCSEK ERZSÉBET Szerkesztőségi titkár: HRTANNÉ ZSEBIK SAROLTA Grafikai szerkesztő: ORDÓDY DÉNES Kiadja a Szlovák Nőszövetség KB Zívena kiadóvállalata. 812 64 Bratislava, Nálepkova 15 — Szerkesztőség: 812 03 Bratislava, Lertinovo námestie 12. Telefon — titkárság: 334 745 — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél — Előfizetési díj negyed évre 36,40 Kis. — Külföldi megrendelések: Posta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgálat — PNS, Ústredná expedicia a dovoz tlaőe, 810 05 Bratislava, Gottwaldovo nám. 6. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HEUR) — 1900 Budapest, XIII., Lehel út 10/a. Előfizetési díj: évi 180,— Ft — Csekkszámlaszám MNB 215—96 162 — A SUTI 6/28 engedélyével. Nyomja: Vychodoslovenské tlaőiarne, n. p„ 042 67 Kosice, Svermova 47. Indexszám: 49 4T3 Kéziratokat és képeket nem örzünk meg és nem küldünk vissza I Címlapunkon: A tavasz hírnökei Josef Hlavácek felvétele nő 2
