Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-03-29 / 14. szám
TÁJOLÓ KÖNYV Egy keresztlevél hátára Kormos István emlékéhez méltó képeskönyvet jelentetett meg a Móra Ferenc Könyvkiadó a költő halálának 10. évfordulójára. A könyv képekben, versekben, emlékezésekben nyomon követi Kormos István életútját. életútjának állomásait, boldogságának, vergődésének és elbúsulásainak időtlenné szelídült hagyatékát. Kormos aj újkori magyar költészet „szegénylegénye" volt, a mindig úton lévő, de sehol meg nem pihenő igric. minden valamirevaló poéta barátja, a csavargó, sokszor lakás nélkül hányódó, gyűrött arcú írástudó. Sohasem tudott beilleszkedni a „kivasalt" polgári életbe, nem is arra szánta magát. Élettelibb volt számára egy pesti kiskocsma áporodott levegője, mint a kényelmes és szépen berendezett lakások miliője. Nagy költő volt és nagy gyemnek. Amit faluról hozott tarisznyájában, maradandó értéknek bizonyult. Kevés versében boldog látomások, fölforrósító színek őrzik őt, aki itt járt valaha a földön. „Kétéves se voltam, amikor nagyapám, vizet húzván mohás-békás udvari kútunkon, furcsállva nézte: mért ugrándoznak a ház előtt a tehenek, bőgve-rugdosva egymást. De csak elvonult a csorda, s mikor leszállt a por, ott ültem még az útközépen, szürkére izzadt ingben, ismeretlen nyelvű mondókákat gajdolva, legkedvesebb játékomba, egy fém hőmérőtokba homokot töltögetve. Harminc évvel később elmondtam Füst Milánnak ezt az öntudatlanul átélt halálpillanatot; ö csak nézett ki hosszan az ablakon, s ezt mondta: »Fiam, valaki veled játszik.« Fölálltam a porból, a fém hömérőtokba verset töltögetek" — írja vallomásában Kormos. A képeskönyvben ott találjuk a roskatag szülőházat, gyermekkorának tájait, társait a kollégiumban, a hőn szeretett nagymamát, a költőket, akikkel indult, három házasságának dokumentumait, franciaországi kirándulását, és azokat a verseket, amelyek kiegészítik önéletrajzát, szegény Yorick bolyongásának történetét ebben a vonzó és félelmetes világban. A legendás költő életének lenyomatai megelevenednek a könyvben, amely nemcsak esztétikai élvezetet nyújt, de bepillantást enged Kormos emberi-költői világába. E könyvet bizonyára díszhelyre teszi az olvasó, hogy időnként elő-elövegye, átlapozza szomorúsággal és reménnyel a szivében. Mert, mint Nagy László írta: „Ez a hang a bánat, a tragikum közegében szakadékot jár, s kiállja a próbát, nem kacérkodik a reménynyel, mégis reményt ad. Győztes kormosi hang." DÉNES GYÖRGY Héj, színművész! Salamon Béla alakját és hangját ma már filmszalagok őrzik, és szinte biztosak lehetünk benne, hogy valamely kívánságműsorban találkozhatunk vele. A közönség emlékszik rá, nem felejti. A hatvanas években — a televízió jóvoltából — magam is megcsodálhattam az akkor már idős színész remek alakításait, sajátos kiszólásait, amelyekkel egyedülállóan tudott élni. Egyszerűen kiszólt a darabból (félre a közönség felé), megelőzve, gazdagítva is ezzel a történést, s mintegy két síkon folytatódott az előadás. Lehet, hogy másutt, más színészek is alkalmazták ezt a módszert, de ilyen remekül aligha. Hangja, alakja, közvetlen kapcsolata a közönséggel, mind-mind alkalmassá tette erre. Azokat a darabokat, pl. a Vonósnégyes; Ha én egyszer kinyitom a számat; Hacsek és Sajó, amelyeket sikerre vitt, ma is nehezen vállalják a kabarészínészek, mert a közönségben ott él Salamon alakítása, s önkéntelenül is összehasonlítanak. A kívülálló színész pályáját és alakét teszi emlékezetesebbé és gazdagabbá a Hej, színművész! c. könyv, amelyet Salamon Béla 1939-ben írt, s az elmúlt évben jelent meg másodízben. A könyv műfaji megjelölése: visszaemlékezések — bár sajátságosán Salamon Béla-i emlékezések ezek, telistele a színi élet fonákságaival, anekdotázással, kiszólásokkal, szellemes és bölcs megjegyzésekkel. A kötet egy kisregénnyel indul — A pulttól a direktori irodáig címmel —. amelyben gyermekkoráról, tanulóéveiről tudunk meg egyet s mást, majd a nehézsorsú kereskedelmi tanoncifjúról szól, aki ábrándos szemmel figyeli a színészek életét. Leleményessége és kitartása, no meg egy kis szerencse is a színi pálya felé sodorja, hogy aztán végleg elkötelezze magát. A kötet többi, több fejezetnyi anyaga is visszaemlékezéseket tartalmaz, rövid, poénra helyezett karcolatokban, viccekben, anekdotákban a színészi élet minden területéről. Az egyik fejezetben — Salamon lemezei — szinte csak viccben elmondott emlékek szerepelnek. Például ilyenek: a Mélabúban — „Egy esős hétfőn, amikor alig voltak a színházban, a szünetben bejött az öltözőmbe egy potyajegyes és lelkesen gratulált: — Nohát, direktor úr, én úgy nevettem, hogy majd kiestem a páholyból. — Rezignáltan legyintettem: — Nem esett volna senkire." Egy másik fejezetben a nagyérdeműről ír. A Kifogásokban például minden állítás igaz, és az ellenkezője is az. Mert hogy a közönség reagálása mindig is kiszámíthatatlan. A kötettel kapcsolatban irta Salamon Béláról Kellér Dezső 1939-ben: „Nekünk Salamont az ég küldte kedélybetegség ellen. Akármilyenek a gazdasági és egyéb viszonyok, ő mindig derűsen és vidáman nézi az életet. Talán csak a maga, de a mi kedvünkért is. Úgy tesz velünk, mint a hozzátartozó a beteggel, kerüli a szomorú témát, tapintatosan mindig másról beszél és vicceket mond." A kötet végén Salamon Béla alakításait láthatjuk egykorú felvételeken. A könyv kapható könyvesboltjainkban. (Kentaur Könyvek). MÉSZÁROS KÁROLY KIÁLLÍTÁS Fiatalok műterme '88 A belvárosi Fronta Galériában immáron harmadizben mutatkoznak be a prágai művészeti főiskolák végzős növendékei. Először 1986-ban állítottak itt ki az Iparművészeti Főiskola és a Képzőművészeti Akadémia végzősei, tavaly „Fiatal szlovák szobrászok ’87" címmel jegyezték a tárlatot, az idén pedig „Fiatalok műterme '88" felirattal hívogatta a nézőket, akik szép számmal — olykor megértéssel, máskor szinte felháborodottan — nézegették a mintegy félszáz műalkotást. Nem könnyű ma Prágában szert tenni tártatnézőre, hiszen a belváros szinte minden második utcájában galéria köszön az emberre, hol hagyományos, hol rendhagyó módon invitálva a járókelőt. A Fronta Galéria egyik előnye, hogy rendkívül forgalmas helyen, a Május nagyáruház közvetlen szomszédságában áll, s talán ennek tulajdonítható a nagy látogatottsága. Bár ebben része lehet annak is, hogy a tárlatnak már megnyitása előtt híre ment. Hogy is ne, hiszen fergeteges viták előzték meg, kik és milyen munkáikkal mutatkozzanak be — tizenhármán, mert a galéria két helyisége többnek nem adhatott lehetőséget. A válogató bizottságban olyan emberek szelektáltak, mint a világhírű. A. Born grafikus vagy J. Heréik érdemes művész. Talán nekik is köszönhetően, a tárlaton jóval kevesebb volt az utánérzeteket sejtető alkotás, mint ahogy az ilyen bemutatkozásoknál lenni szokott, s ennek megfelelően jóval több a sajátos formavilágról, létértelmezésröl tanúskodó mű. Mindenekelőtt Michal Sarse szobrai, és a két Jiroudek-tanitvány, Dusán Cemy és Jiri Somn festményei tanúskodnak a szakmai tudáson túl mélyen emberi, a világ, s benne az ember sorsáért aggódó létérzésről. E rövid recenzió nem alkalmas arra, hogy a bemutatkozó fiatalok útkereséseit irányzatokba tömőrítsük. Annál inkább sem, mivel az afrikai primitív szobrászattól a klasszicizáló megközelítésen át a posztmodem világképig sok minden mutatta-sejtette magát, legerőteljesebben azonban az a — tanítómestereiken túlmutató — szemléletmód, amelynek fókuszában az individuum áll. A személyiség környezetre és lélekre egyként vonatkozó keresései. SZIGETI LÁSZLÓ TELEVÍZIÓ A végtelenek a párhuzamosban találkoznak Ez a bonyolult mondat egy nagyszerű tévéfilm címét takarja, melyet nemrég láthattunk a Magyar Televízió második csatornáján. Esztergályos Károly, a mű írója és rendezője, élethűen mutatja be a fiatal házaspár, Hűvös András és felesége, Ágnes, hétköznapjait. A történet, mely napjainkban játszódik, mindennapos életünk tükörképe lehetne. A fiatalok kapcsolatából leginkább az őszinteség és a kölcsönös bizalom hiányzik. Főleg ez a kiindulópontja a házastársi hűségben jelentkező krízisnek, amelyet a szimpatikus gyerekorvos színrelépése tetéz. A férj persze mit sem tud felesége és az orvos viszonyáról. Az egymás iránti meg nemért és az okozója a későbbiekben annak is, hogy András, az ifjú férj egy kínálkozó alkalmat kihasználva, megcsalja feleségét, annak legjobb barátnőjével. A mit sem sejtő két fiatal szeretkezése közben toppan be váratlanul a barátnő férje, aki bosszúként megveri feleségét. A történet végén mégis úgy tűnik, hogy Hűvösék újra egymásra találnak, melyet befolyásol Ágnes terhessége és András kudarca. Kettőjük életére rányomta bélyegét a külföldre férjhez ment barátnő, Andrea felbukkanása is. Ágnes ettől a pillanattól vágyott „változásra", s hatással volt titkos kapcsolatának kialakítására is. Esztergályos fiatal színészgárdát vonultatott fel a filmben. A főszereplőt, a fiatal és szimpatikus T. Katona Ágnest a „Szerelmem Elektra" című tévéfilmben is láthattuk néhány hete a televízió képernyőjén. Dicséret illeti még Molnár Ildikót, Kovács Asztridot, Balázsovits Lajost és Bánki Zsuzsát. Nekik is köszönhető, hogy megérte fennmaradni a késő esti órákig. CSALA SÁNDOR nő is
