Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1988-03-08 / 11. szám

MÁRCIUS

Ez a hónap a megfigyelések szerint elég hideg lehet, amikor szívesen húzódunk oda a meleg kályha mellé, de ha csak egy kis időre is kisüt a nap, hazánk melegebb vidékein az avar közt máris megjelennek az első tavaszi virágcsodák. Kidugják gyönyörű fejecskéiket a tavaszi kankalinok lecsüngő kénsárga és aranyszín virágai az épp csak sarjadó erdők nedvdús zöldjében, s olyan csodálatosak, hogy nincs szem, mely ne venné észre őket. Az ibolyát már nehezebb felfedezni, fel kell kutatni érte a bokrok alját, hogy aztán elárasszon bennünket illatával. A tavaszi erdők tele vannak virággal, néha azt sem tudjuk, melyiket nézzük előbb. De csak Dél- Szlovákia néhány erdejében és a Sázava egyik kiszögellésében — a Médníken — találhatunk rá egy egzotikus külsejű, szokatlan virágra. Néha szinte fehér, máskor halvány rózsaszín, de mindig bámulatot vált ki: hogy került ide ez a különös növény. Mert különben a dél-európai erdők növénye, s épp hazánk területén van legészakibb előfordulási helye. A neve: kakaskandikó (Erythronium dens-canis). Rejtélyek övezik, talány, hogyan kerülhetett a Sázava mentére. Talán egy középkori, rég elpusztult város lakói telepítették oda, vagy a kolostorkertekböl került át a szabad természetbe. De az mindenképp bizonyos, hogy csehországi lelőhelye művi úton, telepítéssel jött létre. A kakaskandikó mondják mandikónak is a karsztos ligetek gyöngyszeme, a dél-szlovákiai természetvédelmi területek és rezervátumok értékes védett növénye. És joggal az. Védett a kankalin is, bár a virág leszakítását nem tiltják, de tövestől kihúzni nem szabad.

HELENA KOHLOVÁ biológus Fotó: JOSEF HLAVÁCEK