Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-01-03 / 2. szám
CSAK VAGYOGATUNK? Bizonyára önök is tudnak olyan épületekről, amelyek szemmel láthatóan tatarozásra szorulnak, de mert egyszer a pénz, másszor meg a szakmunkás hiányzik, az épület lassú pusztulásra, kis túlzással halálra van ítélve. Hasonlóan a ház lakói is — árulom el írásom mondanivalóját rendhagyóan már az elején. Tehát a történet: Tavasszal már befújt a szól a hajszálrepedéseken. Jelentették a házkezelöségnek, ahol azt a választ kapták, hogy ők bizony tudnak ujjnyi vastagságú repedésekről is. A lakók — 32 túlnyomórészt idős ember — azon a nyári éjszakán szaladtak öszsze, pizsamában, hálóingben, amikor a szélvihar a háztetőről lesodort néhány cserepet, és több lakás be is ázott. Mondták a magukét, de mivel az eső elállt, a házbizalmi meg épp szabadságon volt, minden maradt a régiben. Viszont a következő szellővel" újabb cserepek hullottak az udvarra, amitől aztán már paprikás lett a hangulat. A házkezeiöségtöl kijöttek helyszínelni, majd utasították a házmestert, hogy „biztosítsa be" a házat. A házmester a két kuka között spárgát feszített ki, és egy táblát függesztett rá Vigyázz! A cserép potyog! felirattal. Mindebből arra lehetett következtetni, hogy valami beindult ... De csak az jött, amit a lakók a legkevésbé vártak: egy kiadós nyári zápor. Ahol hiányzott a cserép, ott beázott a fal, és lassan hullani kezdett a vakolat. Ismét kijöttek néhányan a házkezelőségtöl, hevesen bólogattak, amit a függönyök mögül kémlelő anyókák és apókák úgy magyaráztak, hogy nagyon súlyosnak tartják a ház állapotát. (Mint megtudtam, akkor már volt pénz a javításra, csak épp az ember hiányzott.) Közben ősz lett, a vakolat tovább potyogott, és az egyik másfél szobás lakásba már csak az ablakon keresztül járhatott két lakója, ugyanis életveszélyes volt nyitni és csukni az ajtót. A házmester a „cserepes" tábla mellé egy továbbit függesztett Potyog a vakolat is! szöveggel. Amikor az udvaron összegyűlt a ház lakossága, egyikük azt javasolta, verjék le az összes vakolatot, akkor legalább nem fog hullani, és nem is veszélyeztet senkit. Szerencsére azonban nem akadt, aki felmásszon a hosszú létrára, így a ház egy időre megmenekült... Kijött egy riporter is, majd a bíráló cikk leközlése után ismételten megjelent a házkezelöség bólogató delegációja. Bejárták a lakásokat, feljegyezték a lakók panaszait — alapos munkát végeztek —, és néhány nap múlva a lakók írásos választ kaptak: pillanatnyilag nincs tetöcserép, várjanak türelmesen, míg szállítják. Közben a falak áztak, potyogott a vakolat... Addig nem történik semmi, míg nem lesz egy halottunk, jegyezte meg bölcsen az öregek egyike, és ki tudja, hogyan végződött volna a történet, ha NÉMETH LÁSZLÓ FELVÉTELE akkor megalakul a hullajelölő bizottság. Szerencsére nem alakult meg, viszont a ház renoválásának ügye felett — a kosámyi papír ellenére — kezdtek napirendre térni az illetékesek. Ki szociális eset a lakók közül, kinek jár pótlakás és kinek nem. Elvégre van tető a fejük felett, még ha beázik is, mit akarnak, hogy hogy nem hajlandók megjavítani maguknak a tetőt?! Nézem a televízió publicisztikai műsorát, a Szondákat, és szomorú vagyok: a beázó ház lakói nincsenek egyedül, „megnyugtató" lehet számukra, hogy több polgártársuk él hasonló körülmények között — már néhány éve. Sőt, egyikük azzal is eldicsekedett a tévériporternek, hogy az ö házukon már volt Vigyázz dől a ház tábla is ... Igen, és mégis itt van! Mint kivétel, erősítve a szabályt, vagy mint szerencsés túlélő, kockáztatta meg a tévériporter legalább az ironikus megjegyzést, mert több pénzt, több szakmunkást a romosodé lakóépületek javítására neki sem sikerült kicsikarnia az illetékesektől. Nagyon sok lakó- és műemléképület új ruhát kapott az utóbbi években, tehát nem lehet általánosítani a sorsukat. Néha mégis úgy tűnik, hogy nagyon gazdagok vagyunk, a költségesebbet, a drágábbat,- az új lakóházak felépítését tartjuk olcsóbbnak, vagy csupán könynyebben elérhető célnak? Lehet a régi lakóépületek sorsa a lassú pusztulás, de más is. És ugye önök is tudják, mit jelent a megöregedett embereknek a megszokott környezetet, a szomszédok, a közös udvar társasága, az aprócska kert. Az ilyen ház csupán eszköze nyugalmuknak, békéjüknek. Ha viszont lassú pusztulás a sorsa, akkor ebből kifolyólag mire ítéltetnek a bennük megöregedett emberek?! ' r-..- -r 2§&áe-vy m *: ■ rt* ,r: 7-§|t; , A * — .1' A Szlovák Nőszövetség KB hetilapja XXXVIII. évfolyam Főszerkesztő: PÁKOZDI GERTRUD Helyettes főszerkesztő: NÁDASKYNÉ ZÁCSEK ERZSÉBET Szerkesztőségi titkár: HRTANNÉ ZSEBIK SAROLTA Grafikai szerkesztő: 0RDÓ0Y DÉNES Kiadja a Szlovák Nöszövetség KB 2ivena kiadóvállalata. 812 64 Bratislava, Nálepkova 15 — ( imlapunkoil: Prikler László Szerkesztőség: 812 03 Bratislava, Leninovo námestie 12. Telefon — titkárság: 334 745 — felvétele Terjeszti a Posta Hiriapszolgálat — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél — Előfizetési díj negyed évre 36,40 Kés. — Külföldi megrendelések: Posta Központi Sajtókivitelí és Behozatali Szolgálat — PNS. Ústredná expedicia a dovoz tlaée. 810 05 Bratislava. Gottwaldovo nám. 6. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Hirlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR)- 1900 Budapest. XIII., Lehel út 10/a. Előfizetési dij. évi 180,- Ft - Csekkszámlaszám MNB 215-96 162 - A SÜTI 6/28 engedélyével. Nyomja: Vychodoslovenské tlaciame, z. p., 042 67 Kosice, Svermova 47. Indexszám: 49 413 Kéziratokat és képeket nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza! nő 2
