Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-02-09 / 7. szám
X Ketten telefonálnak, de egy távolabbi helyiségben is kitartóan cseng egy készülék. „Tessék türelemmel lenni, biztosan megérkezik a lap... nem, nem a mi hibánkból késik... bennünket is boszszant..." Kávéillat, néhány írógép szűnni nem akaró zakatolása. A titkárságon a főszerkesztőhelyettes próbál meggyőzni egy termetes munkatársat arról, hogy pillanatnyilag nem a madarak szerelmi élete a legsürgetőbb újságírói téma. ,Jó, de akkor legalább igyon meg velem egy teát", törődik bele a munkatárs. Ilyen légkör fogadott, amikor kinyitottam a legolvasottabb szlovák hetilap, a 40 éves Slovenka szerkesztőségének ajtaját. Olyan igazi szerkesztőségi idill. — Agnesa Truhlárová Vranovban van riportúton és olvasótalálkozón, tapka (Elenka fapajová) Zilinában, Oagmar Skamlová a kramárei kórházban — szolgálatiig, van egy betegünk és egy szülési Milyen hát ez a kollektíva? Huszonnégy szerkesztő alkotja, huszonegy nő és három férfi. Sokan közülük itt, ebben a szerkesztőségben lettek a szakma mestereivé, igy Magda Krpelánová, LácTo Lisicky, Blanka Poliaková, a fiatalabbak közül Elenka Tapajová, Zuzka Krútka (nevükkel időnként olvasóink is találkozhatnak a Nő oldalain). Munkájukért számos ágazati kitüntetést és elismerést kaptak, újságírói versenyeken díjazták riportjaikat. A tavalyi sajtónap alkalmából Helena Potocká főszerkesztő-helyettes „A kiváló munkáért" kitüntetésben részesült. A szerkesztőknek hetente átlag 100 kéziratoldalt kell ,.kitermelniük", ennyi kézirat és számos fénykép, diapozitív szükséges a Slovenka 32 oldalának betöltéséhez. A szerkesztőség olyan munkahely, mint a többi. A szerkesztők ugyanúgy saját bőrükön érzik a problémákat, mint a többi dolgozó nő. Rájuk sem mosolyognak az elárusítók, és ők is fagyoskodnak a villamosmegállóban, és időnként ők is tapasztalják az egészségügyi szolgáltatások hiányosságát. A főnök nekik is könyörtelenül visszaadja a „selejtet", a csak félig megdolgozott témát, vagy a gyengébbre sikerült riportot. És mint minden munkahelyen, itt is van átalakítás, ami nemcsak az átalakítás publicisztikáját jelenti, hanem a szakma, az újságírás átalakítását. A nyíltabb hangvételt, a felelősök bátrabb felelösségrevonását, a felesleges óvatoskodás száműzését a szerkesztőségi munkából, a szakma demokratizálódását. Példaként csupán néhány cím az ottjártamkor megjelent 3. számból: A fizikáról és ökológiáról; Elárusítók mosoly nélkül; Miért nem lehet gyerekünk?; A svéd napok színei stb. (Ez a szám különben anól is nevezetes, hogy az olvasók háromnapos késéssel kapták kézhez a nyomda hibájából.) A lap boszorkánykonyhájában, a titkárságon, Anka Súkalová asztalán már készül a jubileumi szám, címlapja egyúttal jelképes meghívó lesz a Slovenka 40. évfordulójának ünnepségeire. Mit fog tartalmazni? Riportot azokról a házasságokról, amelyek a lap ismerkedési rovatának segítségével jöttek létre, kerekasztal-beszélgetést a prievidzai járás öt üzemének igazgatónőjével, interjúkat a lap régi olvasóival és nem utolsósorban válogatást a Slovenka szerkesztőinek kedvenc receptjeiből. Kívánunk sok-sok izgalmas riportot testvérlapunk szerkesztőinek, az egész kollektívának kitartást a nyíltság és átalakítás publicisztikája mellett, erőt a közömbösség elleni küzdelemhez. NÁDASKYNÉ ZÁCSEK ERZSÉBET Lydia Brabcová főszerkesztő; Dialógust szeretnénk folytatni valamennyi olvasónkkal Egy lépéssel a fejlődés előtt szabadságosunk. A többiek itt vannak — mondja vidáman a főszerkesztő-helyettes, Tatiana Jaglová. Hát akkor kezdjük talán a főnökkel! — Mióta rendszeres olvasója a lapnak? — kérdem a Slovenka főszerkesztőjét, Lydia Brabcovát. — Rendszeres olvasója a hatvanas években lettem, de addig is szerettem olvasni. Személyes élményem is van azokból az évekből; 1955-ben a Slovenka sajtónapi számában közölte Lydia Brabcová fiatal újságíró portréját... Csaknem egy éve vagyok a lap főszerkesztője, és azóta mindenkit megelőzve, elsőként olvasom a Sloven kát. — Hogyan csinálják, hogy olyan népszerű a lap? — Úgy gondolja, hogy valóban népszerű?! — Hát ha a 240 ezres átlagpéldányszámból indulok ki, akkor feltétlenül. — Jó, akkor elárulom a titkunkat. Tartalmunkkal a produktiv életkorú dolgozó nőkre összpontosítunk, azokra, akikre a munkahelyükön, de a családon belül is a legnagyobb felelősség és megterhelés hárul. Nem elégszünk meg a problémák puszta felvetésével, utánajárunk a dolgoknak, követeljük a orvoslást, ha kell, erőszakosak vagyunk, de segítünk olvasóinknak úgyszólván mindenben: munkahelyi, nevelési, háztartási, érzelmi életük problémáinak megoldásában, de olyan kérdésekben is, mint például az öltözködési és lakáskultúra. És mindenben szeretjük legalább egy lépéssel megelőzni a kort, a fejlődést. Nem nehéz feladat ez olyan szerkesztőségi kollektívával és neves szakemberek, külső i munkatársak egész sorával, mint amilyen\ nel a Slovenka rendelkezik. nő 17
