Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-02-02 / 6. szám
TÁJOLÓ KÖNYV Magyar mozaik '86 Jobb cím ez, mint az előző volt. Jobb. mert a két szó többet mond el arról, amire a szerzőgárda vállalkozik: apró képekből, töredékekből kialakítani egy nagyobb, társadalmi összképet, helyzetjelentést adni a korról. Az előző cím, az irószemmel volt. Biztos vannak, akik emlékeznek erre a sorozatra (1970 és 1984 között adták ki, mindig a könyvhétre), melyben főleg irók riportjai láttak napvilágot. Az egyévnyi kihagyás (a mostani kötet az 1986-os év folyóiratokban megjelentek riportok, s ami újdonság, rádiós dokumentumműsorok alapján készült írások gyűjteménye) után új címmel megjelent riportantológia azonban most szinte teljes egészében újságírók munkáit gyűjti egybe. S ez utóbbi, úgy gondolom, merész dolog. Mármint a riporterre bízni az élet bemutatását, a nép hétköznapjainak mázolását. Ő ugyanis leggyakrabban a hibákat, az orvoslásra váró jelenségeket keresi és látja. Legtöbbször azért, hogy a feltárással, bemutatással a jobbá tételre ösztönözzön. Csakhogy ez nem mindenütt fontos. Mert nem mindenütt jó az, ha túl sokat beszélnek a kudarcokról, a kisember botladozásairól. súlyosabb kérdésekről. Ezek kimondását vállalni — ehhez kell az a bizonyos vezetői merészség. A jó irodalmi riport nem frázispufogtatás, hanem szembesítés a jelenségekkel. Kétségtelen a valóságfeltáró szerepe. Szép szerep — ha el lehet játszani. A Magyar Mozaikot összerakók közül (24 név szerepel a tartalomjegyzékben) sokan megpróbálkoznak ezzel. Vállalják, hogy feltárnak, utánajárnak, kellemetlenkednek, megnézik az érem mindkét oldalát, félreteszik a tekintélyelvet, s olykor kegyetlenül, nyersen, majdnem — de csak majdnem — megfeledkezve arról, akiért az egész történik, vallanak a máról, azért, hogy a leírt szóba vetett hit erejével segítsenek. Mindig emberközelben, az értékeket kutatva. Sokszor haragot is zúdítva önmagukra. Kívülállóként úgy érzem, ilyesfajta érzések munkálnak a jó riporterben, s egyáltalán, a valóságirodalmat művelőkben. Szükség van rájuk. Mert őszinték, tiszták. Olvasás közben azon gondolkoztam, melyeket emeljem majd ki a kötet 23 riportja közül. Bevallom, nehéz feladat lenne a kiemelés, ezért megpróbálok kibújni alóla, s rábízom az olvasóra, válasszon ö a bő kínálatból. Megéri. Még egy, ehhez kapcsolódó gondolatom idekívánkozik: nálunk nem lenne lehetőség egy hasonló könyv kiadására? Vannak riportokat közlő lapjaink, melyekben szemelgetve egy jó szerkesztő biztosan összeállíthatna egy színvonalas riportantológiát. Persze, csak ha szükségét érezzük az ilyennek. (A Minerva kiadónál 1987-ben megjelent kötet nálunk is megvásárolható.) AMBRUS FERENC Kedves Jóisten Alice Walker 1982-ben kiadott nagysikerű regényét, a Kedves Jóistent 1987-ben vehette kézbe a magyar olvasó. A Kedves Jóisten Alice Walker, az amerikai fekete írónő harmadik regénye, a Grange Copeland harmadik élete és a Meridián című regények után. Egyszerre nyerte meg vele az irodalomkritikusok és az olvasók tetszését. A „Kedves Jóisten" a megújult női irodalom egyik kiváló alkotása. A megújult női irodalomé, melynek újjászületése a 70-es évek közepén kezdődik el. és melynek célja a teljes világ megjelenítése, a férfl-nő viszony elfogulatlan ábrázolása, a gyermekek és a család ábrázolása, és nem utolsósorban a társadalomban végbemenő változások megrajzolása. A mai női irodalom — szemben a korábbival — teljességre törekszik. A korábbi jellemzője: annyira megragadta a dolgok és az események apró mozzanatait, hogy a valóságnak csak egy kis részletét mutatta meg, s minél hívebben tükrözte ezt a részigazságot, annál jobban távolodott az élet egészének igazságaitól. Alice Walker teljességre törekszik hősnője, Celie ábrázolásában, amikor elénk vetíti szüleihez, testvéreihez, Nettie-hez, férjéhez, barátaihoz fűződő kapcsolatát, gondolatait, érzelmeit. Celie sorsának háttere a Dél fekete közösségének világa a századelőtől az 1940-es évekig. A regény Celie, a megalázott asszony útjának feltárása az azonosság megtalálása felé. Végigkövethetjük Celie sorsát 14 éves korától, amikor mostohaapja erőszakkal teszi magáévá, a férjével való örömtelen kapcsolatán keresztül addig, amig a kudarcok és tapasztalatok hatására öntudatos asszonnyá nem formálódik, míg csak rá nem jön az igazságra, hogy a férfiak erőszakossága, kegyetlensége gátolja az asszonyokat abban, hogy megleljék helyüket a világban. Ekkor függetleníti magát férjétől, barátnőjéhez költözik és maga keresi meg a megélhetéshez szükséges pénzt. Ebben a talpraállásban segíti őt Shug Avery, férje volt szeretője és Sofia, férjének menye. Lelki fejlődésében nagy szerepe van testvérének, Nettie-nek is, akit férje, bosszúból, hosszú időre eltávolít a közeléből. A „Kedves Jóisten" levélregény. Az írónő nem véletlenül választotta ezt a műfajt, ugyanis a levélregény a legmegfelelőbb forma a vallomásra. A regény első felében Celie a Jóistenhez címzi leveleit, egyedül őt érzi közel magához, a második fele Celie és Nettie levelezése. A levélírás Celie számára az életet jelenti, ezekben a levelekben dolgozza fel az öt érő hatásokat. A regény első felében zavaró a tájnyelvi beszédmód, de ahogy a tapasztalatok révén gazdagodik a hősnő, úgy alakul beszédmódja költői nyelvezetté. Alice Walker célja az volt, hogy feltárja az érzelmi erőszak okozta sebeket, hogy feltárja az igazságot, és elindítsa hősnőjét a már megtalált úton. A Femina kiadásában a közelmúltban több könyv jelent meg. mely női sorsokat ábrázol. A „Kedves Jóisten" abban különbözik ezektől, hogy bár ezek hősnői szintén önmagukat keresik, meg kell küzdeniök a társadalmi előítéletekkel, korlátokkal is, de mentesek a faji előítélet gúzsbakötö realitásától. Alice Walker hősnőjének egyszerre kell megküzdenie azért, hogy elismerjék mint embert és azért, hogy megtalálja a maga helyét a világban. Nem lesz Celie-ből közismert személyiség, de nem is ez a fontos, hanem az, hogy megtalálta lelki nyugalmát és azt az életformát, amely számára a legmegfelelőbb, és amely biztosítja számára az elégedettséget. A regényből Steven Spielberg filmet készített. Reménykedünk abban, hogy nálunk is vetítésre kerül, hiszen a könyvesboltjainkban is árusított könyv szinte hetek alatt elfogyott. RADOS EDIT FILM dással, odaadással veszi körül gyermekét, mint eme három tiszteletreméltó férfiú. FRIEDRICH MAGDA Három férfi és egy mózeskosár A múlt évben Csehszlovákiában járt francia filmrendező. Serge Leroy egy sajtóértekezleten azt mondta, hogy Franciaországban egy rendezőnek könnyű megcsinálnia az első filmjét, a másodikat már valamivel nehezebb, s ha ez nem sikerül, akkor a harmadik forgatására már aligha kerül sor. Coline Serreau rendezőnőnek sorrendben a negyedik játékfilmje volt a januári moziműsoron. S ez a negyedik hozta meg neki — saját bevallása szerint a nem is nagyon várt — közönségsikert. De persze, nemcsak ezt. hiszen a szőkébb szakma három César-díjjal (a francia „Oscar") jutalmazta, a zsűri ezt nyilvánította az 1985-ös év legjobb francia filmjének. A „recept" elég egyszerűnek tűnik: végy három férfit és egy mózeskosarat annak rendeltetés szerinti tartalmával. Mivel a közönség a filmvásznon szereti viszontlátni önmaga problémáit, esetleg szeret rosszmájúan szórakozni szomszédja balszerencséjén, ezért a három férfi határozottan ne legyen a szupermanok közül való. Legyen közönséges halandó, egy kicsit pocakos, egy kicsit lúdtalpas, kicsit esetlen és kicsit esendő ... De azért kedves, szeretetreméltó és jószívű. A bébi meg, annak rendje és módja szerint, olykor mosolygós, olykor sírós. Pierre. Michel es Jacques, a három jóbarát, akik egyébként nagy hódolói a női nemnek, egy szép nagy párizsi lakásban élik agglegényi életüket. Aztán egy napon a lakás ajtaja előtt ott terem a mózeskosár. Benne a hathónapos ennivalóén aranyos és farkaséhes Marié, no meg anyukájának üzenete, hogy miután öt Amerikába szólította a hivatása, most végre itt az alkalom, hogy a kedves papa behozza eddigi mulasztásait. Hogy ki a „boldog" és „szerencsés" papa, az is kiderül nemsokára. Jacques. S ekkor kezdődik a pelenkák, cumlisüvegek, bébiételek, szóval a szerelmi kaland élő bizonyítéka körüli körforgás. Ezzel egyetemben a komikus szituációk sora, hiszen férfiak, mi több agglegények végzik a szükséges és szükségletek által diktált teendőket. A három főszerepet Roland Giraud (a pedáns Pierre), Michel Boujenah (a jóságos Michel, akinek a fején fát lehet vágni) és André Dussolier (a Don Juan Jacques) játsszák. Kellemes szórakozás a film. bár van benne itt-ott „üresjárat" is. Aztán érthetetlen például, hogy miért kellett beleszőni a filmbe — bár felületesen csak — a kábítószercsempész bandát (hacsak azért nem, hogy megadasson a három barát lakásának szétverése). A film azonban mindenképpen kedves történet, apró hibái elnézhetök. Ráadásul minden jóra fordul, és a végén talán még azon is morfondírozni lehet, hogy bizony sok anya sokkal kevesebb gondoskoFOLYÓIRAT Gyermekünk Gyakorló szülőként néhány éve tagja vagyok gyermekünk közel ezer nebulót istápoló alapiskolájában a szülői munkaközösség vezetőségének. Van egy újkeletű kezdeményezésünk, amely szerintem rendhagyó, hiszen eleddig sehol sem találkoztam párjával. A jnb művelődési osztálya engedélyével egy közlönyt jelentetünk meg 1 200 példányban, amelynek legutóbbi száma húsz stencilezett oldalon foglalkozik például iskolánk oktatónevelő munkájának eredményeivel, munkaközösségünk szándékaival, a pályaválasztás problematikájával (ezen belül pl. a legutóbbi végzős tanulók elhelyezkedésének nem is rossz eredményeivel), de áttekintést nyújt azokról a magyar tanítási nyelvű középiskolákról (és szakosodásukról) is. amelyekbe a mostani végzősök jelentkezhetnek. Cselekvő részese lévén ennek a kezdeményezésnek, érthetően érdeklődéssel veszek kézbe minden vonatkozó újságot, folyóiratot. Ilyen a havonta megjelenő Gyermekünk is. amely alcímében a család és az iskola képeslapjaként jegyzi magát. Decemberi száma is igencsak méltó az olvasói figyelemre. Neveljünk-e Szent Györgyöket? — teszi fel a képletes kérdést a nyitó írás azokra a gyakran elhangzó végletes kijelentésekre utalva, hogy egy erkölcstelen világban — „ahol nem az érték érvényesül, hanem az érvényesülés válik értékké" — nem lehet, de nem is szabad erkölcsös embereket nevelni, mert ha gyermekeink holmi üvegházi palántákként kerülnek ki az életbe, kiábrándító csalódások, beláthatatlan következményű sérülések érik majd őket. s jórészt a mi hibánkból, mert nem készítettük fel őket arra. ami a felnőtt életben valóban várja őket. Ugyanakkor, persze mégsem nevelhet az ember tudatosan a gyerekéből gaz törtetőt, jellemtelen karrieristát, akinek a cél érdekében minden eszköz megfelel... Más: A szülő — a szülői értekezletek kivételével — általában keserves elszánással megy be az iskolába. Szülők és pedagógusok, szülők és iskola kapcsolata igen gyakran nem a legszerencsésebben alakul. De hogyan jött létre ez a helyzet? Miért vagyunk már eleve idegesek, ha be kell mennünk az iskolába? Mindezekről a lapnak a szülői munkaközösségek problémáival foglalkozó rovatában olvashatunk. A lap egyéb közleményei is számot tarthatnak az olvasói érdeklődésre. Négy „fohászban" elmondva fényképes riport avatja be az avatatlanokat a születés misztériumába. A szülők szerelméről, a 10—20—30 éve együttélö párok viszonyáról, kapcsolatairól folytat olvasók bevonásával „közös töprengést" a lap. Monspart Sarolta egykori tájfutó világbajnok olyan természetben megvalósítandó játékos versenyzési formákat ajánl a legkisebbeknek, amelyek Skandináviában előhírnökei a tájfutásnak. A szeretet ünnepe kapcsán arra szólít fel a szám egyik írása, hogy „Üljük körül az asztalt", meritkezzünk meg a karácsony szívet táró. csillagos varázsában, ahova az olvasót egyébként Füst Milán „Levél elmúlt karácsonyokról" című, Würtz Ádám illusztrálta emlékezése is elka'*U'011" BERECK JÓZSEF nö 18
