Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1988-02-02 / 6. szám

Tudjuk-e becsülni? Az idei állami költségvetést lapoz­va, annak tételeit elemezve jutottak eszembe közel nyolcvanéves isme­rősöm szavai: „Nagyon jó világban élünk ma. Ti, fiatalok, ezt nem is tud­játok becsülni. Mindent megkaptok, amit csak elképzeltek. Néha sok is a jóból... A mi fiatalságunk egészen más volt Keményen dolgoztunk meg mindenért, az öregeket magunk tar­tottuk el. Ha betegek voltak, vagy ma­gunk betegedtünk meg, orvosra, gyógyszerre alig jutott Most pedig? Nézd csak az én esetemet..." Hát igen, ö már csak tudja. Élő példája szocialista társadalmunk sokrétű gondoskodásának. Férjét hamar elvesztette, gyerme­kük nem volt. Visszaköltözött szüle­ihez, akik fekvő betegek voltak. Éve­kig gondozta őket, törődött velük. Mire eltemette őket, maga is ágynak esett. Csakhogy róla már nem volt, aki gondoskodjon. Sem gyermeke, sem hozzátartozója. A nemzeti bi­zottság figyelt fel rá. Hónapokig járt hozzá a gondozó nővér. Takarított, bevásárolt, főzött és beszerezte a gyógyszereket. Aztán már ez sem volt elég. Állapota rosszabbodott, állandó felügyeletre szorult. A járási kórház idős betegeket ápoló osztá­lyán helyezték el. Már második éve fekszik itt. Aránylag jól érzi magát, mindene megvan. Hetente kétszer kap tiszta ágyneműt, naponta ötször enni. Az orvos minden nap bekuk­kant hozzá, a nővérek hozzák a tab­lettákat, néha még el is beszélget­nek vele. Hálás minden szóért, em­beri közeledésért. Fel tudja mérni helyzetét, de nem változtathat rajta. Nem képes magát ellátni, ezért sem haza, sem a nyugdíjasok otthonába nem mehet. Néha elkeseredik és si­ránkozik : mindenkinek a terhére va­gyok, de mit csináljak, ha még mindig dobog a szivem ... Mi is lenne velem, ha az állam nem gondoskodna ró­lam ?! Nem egyedüli eset az övé. Bizo­nyítja ezt az is. hogy az utóbbi évek­ben csaknem minden járási kórház mellett létesült gerontológiai osz­tály, ahol az idős, elfekvő betegekről orvosok, egészségügyi nővérek szá­mottevő csoportja gondoskodik. Le­véve ezzel a terhet a gyermekek, családok, hozzátartozók válláról. Konkrétan: az idei állami költségve­tésből a nem beruházási jellegű költségeknek több mint a felét a la­kosság szociális biztosítására fordít­ják. Szlovákiában jelenleg több mint 1 205 000-en élnek nyugdíjból. La­kosságunk szociális biztosítására csupán 1988-ban 29,6 milliárd ko­ronát fordítanak. Ez 2,8 százalékkal több a tavalyinál. Még szembetű­nőbb ez az összeg az egészségügy­nél, ahol az ágazatokon belül a leg­nagyobb — 6,7 százalékos — a nö­vekedés az előző évihez mérten. Idén gyógyszerekre, speciális egész­ségügyi anyagokra a költségvetés­ből 2,5 milliárd korona jut. Ehhez kell még számolnunk azt a 4,6 milli­árd koronát, amelyet egészség-, szociális- és iskolaügyi berendezé­sek vásárlására kiadnak. Nem sza­bad megfeledkeznünk arról sem, hogy az iskolaügyben felhasznált — nem beruházási jellegű — 10,9 mil­liárd korona gyermekeink tanszere­ire, étkeztetésére szolgál. Az iskolai éttermekben 937 ezer diák kosztol, a főiskolákra, egyetemekre több mint 54 ezer fiatal jár. Óvodába a kisgyerekek 96 százaléka jár. Az ez­zel járó költségek csaknem teljes egészében az államot terhelik. So­rolhatnám még a kulturális tevé­kenységhez való hozzájárulást is, amely szintén milliárdokat képez — csupán a televízióadáshoz 497 mil­lióval járul hozzá a költségvetés —, vagy a környezet javítására fordított összeget, a lakásépítéseket, az alap­­élelmiszerek árainak állami támo­gatásait, és így tovább, mindazt, amit ilyen vagy olyan formában fize­tésünkön kívül megkapunk. Ha nem akarunk is tudomást venni róla, ez az összeg idén minden egyes lakosra 11217 korona, vagyis 4,4 százalék­kal több a tavalyinál. Jó világban élünk — mondja csak­nem nyolcvanéves ismerősöm. Ót ugyan nem érdekli az állami költség­­vetés, mert ezek csak számok, téte­lek, amelyekkel ő már régen nem foglalkozik, de azt jól tudja: ha nem ilyen körülmények között élne, nem lenne, aki törődne vele. S ezt a törő­dést, gondoskodást értékelni, be­csülni kell. Mint ahogy becsülni kell a bérünkön kívül kapott juttatásokat is, mert ezek is életszínvonalunk nö­vekedésének biztosítékai. £ Jmu’SAí Fotó: archív A Szlovák Nöszövetség hetilapja XXXVII. évfolyam Főszerkesztő: PÁKOZDI GERTRÚD Helyettes főszerkesztő: NÁDASKYNÉ ZÁCSEK ERZSÉBET Szerkesztőségi titkár: HRTANNÉ ZSEBIK SAROLTA Grafikai szerkesztő: ORDÓDY DÉNES Kiadja a Szlovák Nöszövetség KB Zivena kiadóvállalata, 812 64 Bratislava, Nálepkova 15 — Szerkesztőség: 812 03 Bratislava, Leninovo námestie 12. Telefon — titkárság: 334 745 — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítő­nél — Előfizetési díj negyed évre 36,40 Kcs. — Külföldi megrendelések: Posta Központi Sajtókíviteli és Behozatali Szolgálat — PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaőe, 810 05 Bratislava, Gottwaldovo nám. 6. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Hirlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HEUR) — 1900 Budapest, XIII., Lehel út 10/a. Hőfizetési díj: évi 180.— Ft — Csekkszámlaszám MNB 215—96 162 — A SUTI 6/28 engedélyével. Nyomja: Vychodoslovenské tlaőíame, n. p.. 042 67 Kosice. Svermova 47. Indexszám: 49 413 Kéziratokat és képeket nem örzünk meg és nem küldünk vissza! Címlapunkon: KÖNÖZSI ISTVÁN felvétele nő 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents