Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-11-29 / 49. szám
ilyenek is akadnak szép számmal —, azok éppen fekhelyüket csomagolták össze. Mindenki sürgőit, forgott, igyekezett áruját vonzóvá tenni, mert már kezdtek szállingózni az első vevők. Az ősi piacon nagy a kínálat. Nemcsak a kirgizek, hanem az üzbégek, a kazahok is elhozzák ide árujukat; különféle zöldséget, gyümölcsöt, melyeket csak itt, Közép-Ázsiában lehet termeszteni. Van is itt minden, amit csak el lehet képzelni ételízesítőként: illatosabbnál illatosabb zöldségek, füvek. És sok-sok virág. Rengeteg a dinnye — itt még a sárgadinnye is akkorára nő, mint nálunk a görög — és az alma. A gránátalmák gazdái félbevágva mutogatják, milyen egészséges a belseje. Hívnak, csalogatnak, kóstoljam meg szőlőjüket is, olyan édes mint a méz. Napraforgóhoz hasonló lilás színű magot árul egy idősebb férfi, mellén A kétezer pult már kevés... Péntek délelőtt volt, az óra mutatója alig hagyta el a kilencet. Kirgizia leghíresebb piaca — az ősi bazár — ekkor ébredezett. Teherautókról pakolták az árut, motorkerékpárok szaladgáltak tömött zsákokkal megrakva, férfiak cipekedtek teli ládákkal, az asszonyok fején kosarak billegtek. Akik itt töltötték az éjszakát —mert A SZERZŐ FELVÉTELEI nő 12 Korán reggel még van idő társalogni 4 Áll az alku