Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-11-22 / 48. szám
A járás legszebb ablakait a bösi asztalosok készítik állnak a nyugdíjhoz, félő, hogy tudásukat, az asztalosmunka művészetét már nem tudják továbbadni, ugyanis a szakiskolából ide nem küldenek ipari tanulókat — pedig érdemes lenne. A felsorolásból nem hagyhatjuk ki az óra-, cipő-és rádiójavítókat sem. A helyi nemzeti bizottság megszervezte a szemételszállítást is, és virágüzletet is üzemeltet. A legnagyobb hasznot a fűrésztelep hajtja, ahol elsősorban tetőszerkezeteket készítenek, a hulladékfát pedig a pékség kemencéinek fűtésére használják fel. Az új épületben eddig nem működő szolgáltatások is helyet kaptak: cukrászda, ahol megrendeléseket is felvesznek, férfi és női varroda, valamint kozmetika. Ha körüljárjuk a falut, találunk itt egyéb szolgáltatásokat is, amelyeket a Dunaszerdahelyi Járási Közszolgáltatási Vállalat és az Ister vállalat üzemeltet. Működik itt gyorstisztító, temetkezési vállalat, szauna — bárral, továbbá megtalálható a háztartási gépek és a televíziók javítóműhelye, és az Ister mintaboltja. Igazságtalanság lenne, ha csak a nemzeti bizottságot dicsérnénk az új szolgáltatások házáért. Nem szabad megfeledkeznünk a lakosság segítségéről sem. — Szombatonként meghívtunk egyegy utcasort az építkezésre. Ha nem is mindenki, de legalább a lakók fele eljött segíteni. Kiemelném a nöszövetség és a vöröskereszt helyi szervezetének tagjait, akikre az építkezés folyamán mindig számíthattunk. Az épülő vízierömű munkásai is kivették részüket a társadalmi munkából. Például az a négy lengyel fiatalember is, akik egy hónapot dolgoztak az építkezésen — mondta elismerően a nemzeti bizottság elnöke. A szolgáltatások házának megépítésével a községben még korántsem fejeződött be a szolgáltatások „ügye". A helyi nemzeti bizottság a kisüzem részlegeinek egyesítését is tervezi egy épületben, udvarban. Jelenleg a faluban található kastély egy részét használják, amely már nem felel meg a követelményeknek. — A kerékpárjavító fontos lenne, hiszen ez a legelterjedtebb közlekedési eszköz a faluban. Autójavító részlegünk pedig hasznára válhatna azoknak a turistáknak is, akik igénybe veszik a falunkon átvezető utat a medvei (Medvedov) határátkelőhöz. Kezdetben talán még az abroncsok javításával is nagy szolgálatot tehetnénk az átutazóknak. Nem fogynak itt ki az ötletekből; tény, hogy kevés község dicsekedhet ilyen vállalkozószellemű vezetőkkel és lakossággal. H. KUBIK KATA KÖNÖZSI ISTVÁN FELVÉTELEI A szolgáltatások bővítéséhez hozzájárul a dunaszerdahelyi Ister vállalat is. Felvételünkön Barta! János televízió-javító Kukoricapehely A téma az utcán hever, csak le kell hajolni érte — hangoztatják gyakran az ü/ságirók. Az én esetemben azonban az „irnivaló" egy komáromi (Komárno) élelmiszerüzlet polcán várakozott, hogy a kosaramba tegyem. Vevő lettem a témára, azaz a kukoricadarából készült ropira, amelynek gyártója Cserge István és — ha hiszik, ha nem — társasága. ínycsiklandó sárga „kukacok" tekerednek a zacskóban, rajta pedig a gyártó címe, mely alapján elindultam Alsópéterbe (Dolny Peter). A faluban könnyen megtaláltam Csergééket, annak ellenére, hogy házuk táján semmi látszata sincs az üzemi termelésnek. A ház gazdasszonyát Cserge Máriát találtam odahaza. Ő beszélt a vállalkozásról, a részletekről. — Nekünk a vérünkben van a tenni akarás. Mindig is foglalkoztunk valamivel: kertészkedtünk, virágokat termesztettünk, csirkét tenyésztettünk — most pedig „Kuko"-t gyártunk. A csomagoláson szlovákul látható a fölirat: „Lahödkové kukuricné v/ocky", de mi kukonak hívjuk. — Nagyon merésznek tartom ezt a vállalkozást. Az engedély kiállítását bizonyára rengeteg utánajárás előzte meg. — Magyarországon láttam először a terméket, és azt is, hogy milyen közkedvelt. A véletlen folytán ott élő rokonaink is elkezdték gyártani. A férjem, a húgom, a sógorom és én összedugtuk a fejünket: számolgattunk, tervezgettünk, latolgattunk — és úgy döntöttünk, mi is megpróbáljuk. Rokonaink buzdítottak bennünket, végül eNállaltam az iparengedély kiváltását mind a négyünknek. Csergéné először a helyi nemzeti bizottsághoz fordult, majd a Komáromi Járási Nemzeti Bizottsághoz Egészségügyi vizsgálatok folytak, alapanyagmintákat kérték. Az ügyintézésnek akadtak akadályozói is, de Csergéék vállalkozó kedve nem hagyott alább. Minden az elképzeléseiknek megfelelően alakult. Az utolsó aláírás és pecsét a termék árát 7 koronában szabta meg. így 1987 novemberében megindulhatott a termelés a férj készítette gépen. — Sötét zsákba nyúltunk, nem tudtuk, hogy fogunk-e valamit. Mindjárt a kezdet kezdetén a Komáromi Jednota Fogyasztási Szövetkezet nyújtott segítsé get. Szerződést kötött velünk, melynek értelmében vállaljuk a „kuko" forgalmazását. Segítettek a kukoricadara és a csomagolás biztosításával is. A darát a nyitrai (Nitra) malomtól kapjuk, a tasak — hát arra nem szívesen emlékszem vissza. Az üzemek sorra elutasítottak, hogy kis tételben nem gyártanak zacskókat — nekik ez nem kifizetődő. Nem maradt más hátra, mint göngyöleg fóliából kézi vasalással tasakokat készíteni, majd rányomatni a feliratot. A Jednota segített; júniustól előregyártóit tasakokat kapunk a sviti üzemtől. Közben levelek, képeslapok kerülnek az asztalra. Az ország minden tájáról jönnek a megrendelések, üzletektől, vállalatoktól, magánszemélyektől egyaránt. Terméküket szívesen forgalmazná a tőkéié rebesi (Trebisov), a galántai fGalanta), az érsekújvári INővé Zámky) Jednota is, de egy gépen nem tudnak többet gyártani. Talán majd januártól, amikor a két sógor főállásban foglalkozik majd a „kuko" gyártásával. — Az első csomagokat bizonyára kíváncsiságból vették meg az emberek. Izgultunk — hogyan lesz tovább: kelendő lesz-e a termék? De azt hiszem, megkedvelték az emberek, mert újabb és újabb megrendeléseket kapunk, keresik a gyártmányunkat. Csak azt sajnálom, hogy a magánszemélyek kéréseinek nem tudunk eleget tenni. Egyszerűen egy harminc tasakból álló csomagot nem lehet elkészíteni — a szállítással lenne gond. Latolgatjuk egy új termék gyártását is, ha már az emberek eltelnek a „kuko"-vaj akkor majd jövünk egy további újdonsággal. Két ötletünk is van, de egyelőre nem árulom el, hogy milyenek. K. K. PRIKLER LÁSZLÓ FELVÉTELEI nő 5