Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1988-11-22 / 48. szám

A 46. hét eseményeiből ITTHON: • Ünnepi gyűlés volt a prágai Kultúrpalotában a nagy októberi szocialista forradalom 71. évfordulója alkalmá­ból. A gyűlésen részt vettek pártunk és állami életűnk vezető képviselői. • Tanácskozott a CSSZSZK Szövetségi Gyűlése kama­ráinak 11. együttes ülése, hogy a csehszlovák föderáci­óról szóló alkotmánytörvény 69. cikkelyének megfelelően megvitassa a CSSZSZK kormányának programnyilatkoza­tát. (Lásd anyagunkat ugyanezen az oldalon.) • Milos Jakes, a CSKP KB főtitkára fogadta Oleg Bogomolov akadémikust, a Szovjet Tudományos Akadé­mia Szocialista Világgazdasági Intézetének igazgatóját. • Gustáv Husák köztársasági elnök fogadta Alfons Herrara Salcedót, a Mexikói Egyesült Államok új nagykö­vetét. • Miroslav Stépán, a CSKP KB Elnökségének tagja fogadta az MSZMP Budapesti Városi Bizottságának kül­döttségét, amelyet Jassó Mihály vezetett. • A CSKP KB Elnöksége december 15-re összehívta a CSKP KB 12. ülését. Az ülés az idei népgazdasági feladatok teljesítéséről és a jövő évi népgazdasági tervfe­ladatokról fog tanácskozni. • Jaromir Johanes csehszlovák külügyminiszter Moszkvában találkozott szovjet kollégájával, Eduard Se­­vardnadzéval. • Ladislav Adamec szövetségi miniszterelnök fogadta Mohammed Hasszán Sarkot, az Afganisztáni Köztársaság Minisztertanácsának elnökét. L_ • A CSKP KB meghívására hazánkban tett munkaláto­gatást Alekszandr Jakovlev, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja. Bratíslavában fogadta öt Ignác Janák, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára. KÜLFÖLDÖN: • Moszkvában hagyományos katonai disszemlével és a moszkvai dolgozók felvonulásával emlékeztek meg a noszf 71. évfordulójáról. • George Bush, az Egyesült Államok jelenlegi alelnö­­ke, a Republikánus Párt képviselője lesz az Egyesült Államok 41. elnöke. • Döbbenetét keltő beszédét kővetően lemondott a nyugatnémet parlament elnöke, Philipp Jenninger. • Budapesten béketalálkozó volt amelyen 30 ország békeaktivistái — a helsinki Záróokmány aláírói — vettek részt. • Lengyel hírközlő eszközök államellenes tüntetések­ről és rendzavarásokról számoltak be. Varsóban és más városokban is voltak tüntetések. • Spanyolországban utazott a CSKP KB küldöttsége Jozef Lenárt vezetésével. • Az algériai fővárosban tanácskozott a Palesztin Nemzeti Tanács rendkívüli ülése. • A lengyel szejm vitájában szó volt a csehszlovák­­lengyel határ menti környezetvédelemről. CSTK felvétel „A versenyló nem sántíthat..." Közérthető, világos, az általános megállapításoktól mentes progra­mot kapott a kezébe az újságolvasó az év negyvenhatodik hetében. A szövetségi kormány programnyi­latkozata egyértelműen leszögezi, hogy „programunk a reformok gyor­sítása, nem pedig lelassítása, esetleg megállítása. Eltökélt szándékunk, hogy a lehető legnagyobb mértékben meggyorsítjuk az áttérést a túlhala­dott koncepciókról és mechanizmu­sokról, az elavult irányítási módsze­rekről és gondolkodásmódokról az újakra, hatékonyabbakra." Megvalósítható ez? Valóban ké­pesek vagyunk (leszünk) a minden­kitől többet követelő program vég­rehajtására ? Kin múlik majd elsősor­ban teljesítése ? A munkáson ? A vál­lalatigazgatón? A miniszteren? A mesteren? A mérnökön? Bizonyára ki-ki vérmérsékletének, munkahelyi „pozíciójának", tájékozottságának, az eddigi tökéletesítési törekvések megvalósításában szerzett tapasz­talatainak megfelelően válaszolja meg a kérdést. A munkás a vállalat­vezetőtől várja a javulást, borítóká­nak vastagodását, az igazgató a gazdasági szabályozórendszer megváltozásától, a miniszter az el­képzelések vállalati szférában törté­nő következetes megvalósításától, a mérnök a tudományos-műszaki ha­ladásnak. fejlesztésnek nemcsak szóbeli, hanem gyakorlati elismeré­sétől, a mester a folyamatos terme­lés feltételeinek megteremtésé­től... Van aki derűlátó, van aki óva­toskodó a helyzet megítélésében, és nem kevés az olyan, aki ezt a prog­ramnyilatkozatot szócséplésnek tartja. Hogy végül kinek lesz igaza? Az átalakítási, a változtatási igényekből következtetve merem remélni — és e véleményemmel bizonyára nem vagyok egyedül —, hogy a derűlá­tóknak, azoknak, aki bíznak törekvé­seink sikerében. És nemcsak bíznak ezekben, hanem tesznek is érvényre jutásukért, bár a jelenlegi átmeneti helyzetben ez nem is olyan egysze­rű. Nem egyszerű a jövő évi tervek kidolgozási folyamatában, hiszen az önálló elszámolási, az önfinanszíro­zási feltételek megteremtése sem egyértelmű ebben az átmeneti idő­szakban. Ezzel kapcsolatban hang­súlyozza a programnyilatkozat: ..... a legfontosabb tépésnek azt te­kintjük, hogy az egész népgazdaság gyors ütemben áttérjen az új mecha­nizmus feltételeire. Mindent megte­szünk azért, hogy ez már 1990. janu­ár 1-jévet, az eredetileg tervezettnél egy évvel korábban lehetővé vál­jon ... Erre a fontos döntésre az a tö­rekvés indít bennünket hogy minél jobban lerövidítsük azt az időszakot, amikor a régi irányítási mód már megszűnik, de az új még nem kezd el hatni. Főleg azért van szükségünk időelőnyre, hogy a gazdasági szervek és kollektívák minél jobban felkészül­hessenek az új gazdálkodási feltéte­lek alkalmazására, amety a 9. ötéves tervidőszakban esedékes." A szövetségi kormány józanul, a tények ismeretében fogalmazta meg programnyilatkozatát, amit az is tükröz, hogy nem ígér látványos, gyors javulást, jóllehet tisztában van azzal, hogy a gazdasági eredménye­inktől függő szociálpolitikai vívmá­nyok mindig is erőteljesen hatottak és hatnak az állampolgári elégedett­ség fokára. Tisztában van vele párt­ós államvezetésünk, hogy a javadal­mazás, a szociális biztosítás, a köz­oktatás és az egészségügyi ellátás rendszere, az áruellátás, a szolgálta­tások színvonala joggal képezi a la­kossági bírálat tárgyát, feszültséget okozva a társadalmi légkör minden­napi alakulásában. Tisztában van vezetésünk azzal is, hogy nem egy­szerű „leszokni" az éveken, évtize­deken át rögződött szokásokról me­lyek az utasításos irányítási rendszer túlburjánzása következtében hono­sodtak meg nálunk is. Igaz pélául, hogy a differenciált javadalmazás követelménye nem most került be gazdasági szótárunkba, érvényesü­lésével azonban eddig még csak na­gyon ritkán találkozhattunk. Hogy miért? Azt minden vállalat- és üzem­igazgató, minden művezető és mester tudja: nehéz a teljesítmény szerint elosztani a rendelkezésre álló béreszközöket ott. ahol a terme­lés egyenlőtlen ahol a nagyobb fize­tés fő forrása a túlóráért járó pénz. ahol a termékek színvonala, minősé­ge éveken át nem változik, így az azok értékesítéséből származó be­vétel sem, ahol a munkatermelé­kenység fő forrása továbbra is az ember, nem predig a színvonalasabb technika. Márpedig műszaki fejlesz­tés nélkül nem juthatunk előbbre, ez már a kisiskolás számára is nyilván­való. Akárcsak az, hogy a technikát, a korszerű gépeket nem elég meg­vásárolni. ki is kell azokat használni, ehhez pedig a szaktudás megbe­csülésére van elsősorban szükség. Hiszen ahol az építészmérnök, a ter­vező szakember arra kényszerül, hogy áttérjen a jobban jövedelmező kétkezi munkára vagy a taxizásra, ahol a műszaki középkáder is inkább vállalja a fizikailag megterhelő, de szaktudást, szakmai fejlődést egyál­talán nem igénylő lapátolást, ott nyilvánvalóan baj van a műszaki fej­lődés szükségességének elismeré­sével. És az is nyilvánvalóan követ­kezik az ilyen helyzetből, hogy a gyakran csuprán a szűklátókörűség miatt visszafogott műszaki fejlesz­tés következtében nem álljuk (nem állhatjuk!) a versenyt a külföldi part­nerekkel, mind kevesebb árut tu­dunk jól értékesíteni a világpiacon, és amit értékesíthetünk, azt meg a belkereskedelmi ellátás rovására is eladjuk. Márpedig a belkereskedel­mi ellátásban egyébként is van javí­tanivaló. Ezzel kapcsolatban tartal­mazza a kormány programnyilatko­zata, hogy: Az elmúlt napokban szá­mos döntést hoztunk egyes árucikkek hiányának megszüntetésére. Ezeket az intézkedéseket rendkívülieknek és ideigleneseknek tekintjük. A jövőben a központ nem fogja megoldani a problémákat a termelő és kereskedel­mi szervek helyett, hanem szigorúan felelősségre vonja az illetékeseket A tartós javuláshoz vezető alapvető út­nak a kiesések megelőzését tekintjük l..) A jövő évi tervben úgy tűztük ki a kiviteli feladatokat hogy ne terhel­jék meg a hazai piac szükséges ter­mékekkel való ellátását A fogyasztá­si cikkeket gyártók számára az legyen a prioritás, a mennyiséget és az áru­választékot tekintve egyaránt..." A kormány azonban nemcsak eb­ben látja a hazai piaci ellátás, vala­mint az ugyancsak szüntelenül bírált szolgáltatások javításának útját, le­hetőségét. Főleg a szolgáltatások színvonalának javítására, választé­kának bővítésére irányulnak azok az intézkedések, melyek az egyénileg, nemzeti bizottsági engedélyezés alapján végzett szolgáltató tevé­kenységek fejlesztését szorgalmaz­zák. A programnyilatkozatban buz­dítást kap mindenki, akinek szakmai tudása, képességei és lehetőségei együttvéve adottak ahhoz, hogy be­levágjon az ilyen becsületes és szin­te mindenütt igényelt „vállalkozás­ba". Szükség van cipészekre, ablak­­üvegezőkre, közprontifütés-szere­­lőkre, vízvezeték-szerelőkre, cukrá­szokra, szükség van kis sorozatok­ban, olcsó ruhaféléket készítő-érté­kesítő butikosokra, szükség van a fa­luban mindig elérhető televízió- és rádiójavítóra, szükség van minden olyan munkára, ami könnyít a házi­asszonyok. a családok, az építkezők gondjain, aminek révén javul az áru­kínálat. És ha engedéllyel, hivatalos úton elérhető mindez, akkor miért adjunk továbbra is „lehetőséget" a fusizóknak, akik visszaélve a hi­ányukból eredő helyzetükkel lassan már megfizethetetlen árat kérnek szolgáltatásaikért, de az állampjol­­gár fizet, mert más lehetősége nincs nagyon. „Felülvizsgáljuk az adózás mai módjának célszerűségét hogy az ne korlátozza, hanem inkább ösztö­nözze a munkaaktivitásnak ezt a for­máját. — hangsúlyozza a prog­ramnyilatkozat, majd nyomatékot ad e szándéknak: „Bevételükre ugyanez az alapelv vonatkozik, a­­mety másutt is érvényes — az igaz­ságosság nem a bevétel nagyságá­ban rejlik, hanem abban, hogy való­ban megérdemelt-e." „A versenyló nem sántíthat..." idéztünk kommentárunk címében a programnyilatkozat egyik mondatá­ból, melynek másik fele így hangzik: ___egyik lábára sem." Más szóval : társadalmi életünkben, népgazda­ságunkban minden láncszemnek hi­bátlannak kell lennie ahhoz, hogy az egész átalakítási gépezet" hibátla­nul működjön ... . \ PÁKOZDI GERTRUD I nő 3

Next

/
Thumbnails
Contents