Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-10-27 / 44. szám

Egészségünk védelmében A csalánkiütés Ha a bőrből laposan kiemelke­dő. erősen viszkető, pirosas vagy halvány, ám piros szegéllyel ha­tárolt, hirtelen keletkező, de elég hamar el is múló foltszerű kiüté­sek jelennek meg a testünkön, biztosra vehetjük, hogy csalánki­ütésünk támadt. De az is előfor­dul, hogy keményebb tapintató göbcsék és dudorok, vagy ép­penséggel nedvvel telt hólyagok formájában jelentkezik ez a be­tegség, s olykor a hólyagok be­­véreznek. Amikor pedig nem a bőrben, hanem az alatta levő kö­tőszövetben megy végbe a csa­lánkiütésre jellemző folyamat, vizenyö (ödéma) keletkezik. Leggyakrabban a szem környé­kének és az ajkaknak a laza bőre alatt meg a nyelvben alakul ki vi­­zenyő, s ebből az esztétikai hi­bán kívül semmi baj sem szár­mazik, ha ellenben a nyelvgyök­re, a gégeföre vagy a gégére is ráterjed ez a folyamat, fulladás veszélyezteti a beteget, ezért e Quincke-ödémának nevezett duzzanat mielőbbi kezelése vé­gett sürgős orvosi beavatkozásra van szükség. A csalánkiütést, amely heveny és idült lefolyású egyaránt lehet, számos ok idézheti elő. Leg­gyakrabban valamilyen táplálék vagy vegyi anyag (a gyógyszere­ket is beleértve) húzódik meg a hátterében. Ismeretes, hogy vannak olyan csecsemők és kis­gyermekek, akik csalánkiütéssel reagálnak a tej- és a tojásfehér­jére, illetőleg bizonyos gyümöl­csök (az eper, málna, a szeder stb.) fogyasztására. De a hal-, a kagyló - és a rákhús. a dió, a pa­radicsom vagy az élelmiszereket tartósító és színező szerek szin­tén érzékenyíthetik az allergiára hajlamos szervezetet. Akik pedig az élesztőgombákra allergiásak, a velük készült szeszes italoktól és ételektől is csalánkiütést kap­hatnak. A felnőttkori ételallergia szár­mazhat abból, hogy a gyermek­korban rendszeresen előjövő csalánkiütésnek nem szüntetik meg idejekorán az okát, s a be­tegség idültté válik, de az emésztőrendszer bizonyos be­tegségei (a sósavhiány miatti gyomorhurut, az epehólyag- és az idült májgyulladás, a bétfér­­gesség stb.) szintén csalánki­ütésre vezethetnek — ilyenkor ugyanis zavar támad a tápanya­gok lebontásában, illetőleg olyan anyagok is felszívódhatnak a bélből, amelyek allergiás reak­ciót keltenek. Gyakran — az eseteknek kö­rülbelül a 15 százalékában — okoznak csalánkiütést a gyógy­szerek és a bomlástermékeik. Szinte valamennyi gyógyszer számításba jön ebből a szem­pontból. leggyakrabban azon­ban a penicillin és származékai, a tetraciklinek, a szulfonamidok, a szalicilátok. a fenotiazinok. a fenil-butazon, az amidazofen, a sztreptomicin és a barbiturátok érzékenyeik a szervezetet. Az említetteken kívül bizonyos anyagoknak — virágporoknak, gombaspórának, tollpihének, ál­lati szőrnek, kozmetikai készít­ménynek, a dohányfüstben levő mentolnak stb. — a belélegzése, a bélcsatomában megtelepedő férgek és egyéb paraziták, a leg­különfélébb ízeltlábúak (méhek, darazsak, pókok, szúnyogok, kullancsok, tetvek stb.) szúrása vagy harapása, némely vírusos, baktériumos és gombás fertőzés számos betegség — egyebek között a herpeszre emlékeztető bőrgyulladás, a reumás láz és a bőrbe történő bevérzések —, a hideg, a meleg, az ultraibolya su­gárzás, a ruházat anyaga és idegi meg lelki hatások (izgalom, ki­merülés, szuggesztió) szintén csalánkiütést idézhetnek elő. Ami az idegrendszer szerepét il­leti, csak egy példát hadd említ­sünk meg: ha valaki allergiás a tojásfehérjére, és tojást nem tar­talmazó ételt eszik, ám eközben azt mondják neki, hogy az ételé­ben tojás van, a kiütései megje­lenhetnek. A csalánkiütés tüneteinek az enyhítésére, megszüntetésére kitűnő gyógyszerek állnak az or­vosok rendelkezésére. Ezek azonban nem oldják meg a bajt. mert a kiütések újra meg újra megjelenhetnek. Az igazi gyógy­írt az jelenti, ha a betegség okát (az allergént) sikerül kiküszö­bölni. A gyógyítás a beteg alapos ki­kérdezésével kezdődik, majd sor kerül a tüzetes vizsgálatra. En­nek a bőrpróba (a gyanúba fo­gott allergénnek a bőrre tevése vagy a bőrbe fecskendezése) ugyanúgy része, mint az úgyne­vezett kutatóétrend kipróbálása, ha ételallergia húzódik meg a baj hátterében. Ilyenkor néhány na­pig csalánkiütést nem okozó ételeket kap a beteg, majd sor­ban beiktatják étrendjébe a kü­lönféle allergéneket. Ha az aller­­gén kiiktatható az étrendből, a környezetből vagy a szervezet­ből, teljes gyógyulásra lehet szá­mítani. Ellenkező esetben az ér­zéketlenné tevéstől (a deszenzi­­bilizálástól) remélhető panasz­­mentesség. Ennek az a lényege, hogy a szervezetet fokozatosan hozzászoktatják az allergiás re­akciót keltő anyaghoz, hatáshoz. Dr. SERES MIKLÓS N. N. jeligéjű olvasónknak üzenjük, hogy az allergia nem ragályos, aggodalma tehát fölösleges. A zajos mulatság közben egyszercsak föláll a fiatal háziasszony, és elnézést kér a vendé­geitől: „Bocsánat, meg kell néznem a gyereket, mert kiabál." — De hiszen én nem hallok semmit — mondja az egyik vendég. — Biztos itt akarsz bennünket hagyni — véle­kedik a másik. A többiek túlzott féltésről beszél­nek. De a gyerek valóban kiabál... Hogyan lehetséges, hogy az anya a zaj ellenére két zárt ajtón keresztül is hallja a gyereke hangját, miközben a többiek nem érzékelnek semmit? Ez lenne az a bizonyos hatodik érzék? A tudósok hosszú ideig tanácstalanok voltak, amikor arra kerestek magyarázatot, miért ugranak föl az anyák (és némelyik apa is!), ha gyermekük fölsír. S hogyan lehetséges az, hogy a zajos lakásban is rögtön meghallják a hangját. Az anyák „hatodik érzéke" Később háromféle szempontból vizsgálták e jelenséget, s ezzel a rejtélyre majdnem teljes magyarázatot találtak. Megvizsgálták, hogyan ér­zékeli a szülök agya gyermekük hangjelzéseit, milyen mértékben fejlődhet ki az a képességük, hogy különösen élénken reagáljanak bizonyos hangokra éjjel és alvás közben is, s ellenőrizték, milyen hormonális folyamatok játszódnak le a terhes nő testében. Az idősebb embereknek van egy különleges tulajdonságuk: környezetükből csak azokat a han­gokat észlelik, amelyek valóban fontosak számuk­­- ra. Mi is néha azt állítjuk, hogy szabadságunk idején teljes csönd vett bennünket körül. Csodál­koznánk, hogy üdülésünk helyén mi mindent rög­zítene a magnetofon! A gép ugyanis nemcsak a fontos hangokat veszi föl, hanem válogatás nélkül mindent. Az emberi agy megkülönbözteti az ösz­­szes zajt. kiabálást, szót, és regisztrálja a hangok közti szüneteket is. Nem lehet viszont örökké a „fontosra" (ezt észre kell vennem), vagy a „lényeg­telenre" (erre nem kell odafigyelnem) terelni a figyelmünket, mert végül is elborítana bennünket a zaj. Ha egy hároméves gyereket a vezetéknevén szólítunk, biztosan nem reagál rá, mert nem tudja a megszólítást mire vélni. Ha viszont egy tizenhá­rom éves gyerek hallja meg egy beszélgetésben a nevét, rögtön kérdezősködni kezd, mert tudja, hogy itt róla van szó. A sok hangból egyetlenegyet szűrt ki — a saját nevét. Ez a szó fontos, lényeges az ö számára, így van „elkönyvelve" az agyában. Amikor a nő első gyermekét várja, ugyanaz a folyamat játszódik le nála, mint az előbb említett esetben. Egészen új szempontok szerint kezdi értékelni mindannak a fontosságát, amit lát, érez, hall. Azelőtt udvariasságból segített fölvinni a lépcsőn a gyerekkocsit, most gyorsan megnézi a kocsiban fekvő kisbabát is. Azelőtt alig vette észre az utcán a terhes nőket, most hirtelen mindegyi­ket megfigyeli, hallja az összes gyereket. Minden érzékével az elkövetkező eseményre koncentrál. „Beprogramozza" magát az anyaszerepre. A gye­reksírás már nem elviselhetetlen számára, segíteni akar, meg akarja tudni, mi a sírás oka. Vagyis megváltozik a környezetéhez való viszonya, olyan finom jelzéseket is észlel, amilyeneket addig nem látott, nem hallott. Nagy a valószínűsége annak, hogy e jelenségben nagy szerepet játszanak a terhes nő testében végbemenő hormonális válto­zások. Kísértetek bizonyítják, hogy e változások befolyásolják a nő viselkedését, pszichikumát. Ez­zel magyarázható az a tény is, hogy mig a nő azelőtt mélyen aludt, most azonnal meghallja gyermekének sírását. Éveken át nem találtak ma­gyarázatot arra, hogyan lehetséges, hogy a mélyen alvó nő gyermeke legkisebb nyöszörgésére máris kiugrik az ágyból, és odaszalad hozzá. Hallja egyáltalán a gyereket? A kutatók azt mondják, az anya természetesen észleli a gyermeke által ki­adott hangokat. Az anya agyában gyermeke sírása úgy van rögzítve, mint nagyon fontos jelzés, s riasztja az alvót: ébredj fel! Ez a jelenség olyan gyorsan játszódik le, hogy sok anya nem is tudja, valójában mi is ébresztette föl. „Belső nyugtalan­sággal". „megérzéssel" magyarázzák a jelenséget. A néhány napos csecsemő nyöszörgése is fel­ébreszti már a szülőket. Néhány hét elteltével azonban az anya megtanul különbséget tenni a fájdalom és az éhség okozta sírás között, az örömteli gőgicsélés és a kiabálás között, amellyel a gyerek anyját hívja magához. Megtanul nagyon érzékenyen figyelni a gyermek különböző jelzése­ire. Megtanulja, melyik jelzés mit jelent. Ez az anya és gyermek közti első fontos kommunikáció, amely a későbbiek során erős érzelmi kötelékké fejlődik. Dr. DAGMAR KOPCANOVÁ Fotó: IGOR GROSSMANN Szeretnék rátalálni Harmincöt éves, 1 68 cm magas, szőke hajú, zöldeskék szemű nő, egy lány és egy fiú édesanyja, ezúton szeretne megismerkedni komoly, nem italozó, sportos férfival 40 éves korig. Csak fényképes levelekre válaszol. Jelige: „Várunk" Huszonhárom éves, 164 cm magas, egyedül élő férfi megismerkedne korban hozzáillő nö­vel. Jelige: „Közös jövő" ■ Negyvennégy éves, 165 cm magas, jó meg­jelenésű nő, aki egy kislány édesanyja, ezúton szeretne megismerkedni komoly, nem italozó, becsületes férfival 50 éves korig. Jelige: „Rossz a magány" Negyvenes, műszaki végzettségű, nem do­hányzó, igényes, de szimpatikus nő szeretne megismerkedni hasonló adottságokkal rendel­kező, magas férfival 50 éves korig Bratislava és Dunaszerdahely (Dun. Streda) környékéről. Jelige: „Ugye megtalálsz"

Next

/
Thumbnails
Contents