Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-10-13 / 42. szám

I _ már nem az igazi komp — L_ tL mondják a farkasdiak. Vasmunka, és még motor is van rajta, bár az már elromlott. A korábbi fából készült, sokkal nagyobb volt a mostaninál, s még a látványa is szép volt, amint ráállt két-három szénásszekár, hogy átszállít - tasson a kanyargós, tölgyekkel, füzesekkel szegélyezett Vágón.

Persze a komp nem puszta romantika volt a falu életében, hanem az itteni parasztember kemény mindennapi küzdelmét jelentette a megélhetésért. A folyó a falu határát kettészelte. A farkasdiaknak, amint a negyedieknek s lejjebb Kamocsának, Szímönek kiváló termőföldje java vagy legalább egy része a túlsó partra esett. S a földjeit naponta művelő, a határt naponta járó parasztember naponta rákényszerült arra, hogy átjárjon a vízen. Sőt, hogy az állatait átjuttassa a túlsó parti szállásokra, ősszel a földjeire szekérrel kihordhassa a trágyát, nyáron a megtermett gabonát beszállíthassa a faluba stb. A komp, amely — mintegy mozgó hídként — a híd szerepét töltötte be, nélkülözhetetlen elem volt jó néhány Vág menti falu mindennapi életében. Sorakozott is belőlük éppen ezért egy tucat a Vág alsó folyásán, mint Farkasdnál (Vlcany), Negyednél (Neded), Kamocsánál (Komoca), Szímőnél (Zemné), Sókszelőcénél (Selice) stb.

A révet — mint még a legutóbb megszűnt negyedit is — a falu tartotta fenn. A révészt a község fizette, de járandóságai közé tartozott többek között az is, hogy karácsonykor — a

pásztorokhoz hasonlóan — körbejárta a házakat, hogy a gazdák évi termésükből neki is juttassanak. Sőt, már a termény behordásakor úgy illett, hogy a gazda frissiben odaöntött valamennyit a komp mellett libegő csónakba. Mikor sűrűsödött a behordás — annyira, hogy még fenn a töltésen is messzire sorakoztak a szekerek, s egy gazda legfeljebb négyszer fordulhatott egy nap a földje és a háza között, mert többször nem jutott

Ez már nem az iy<rzi komp

A fveszh.i