Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-10-13 / 42. szám
• Az Egyesült Államokban fiatalkorúak várnak az ítéletvégrehajtásra • Választhatnak: villamosszék, injekció, gáz • Én már semmitől sem félek ... • Az igazi bűnösök: magány, elszigetelődés, alkohol, kábítószer • Akiket senki sem szeretett, akik nem hiányoznak senkinek • Zűrzavar a bíráskodásban M f P P t G halálos ítéletek végrehajtását. Ez Ronald Reagan elnök a „jog és rend" doktrínájának részeként országosan, majd az egyes államokra kiterjedően is ismét felújította a halálbüntetés kiszabásának lehetőségét. Ezt a washingtoni kormánykörökben a halálbüntetés teljes eltörlésének szószólói úgy magyarázzák, hogy amikor Amerika a vietnami háború kudarca után gyengének érezte magát s kételkedett erejében, hivatásos hóhérainak tulajdonképpen nem akadt munkájuk. S amikor ezek az érzések elcsitultak, a kormány — meggyőződve emberi értékeiről és erejének megújulásáról — újfent szorgalmazza a kivégzéseket. Henry Schwarzschild, a halálbüntetés eltörlésének egyik apostola kijelentette az újságíróknak, hogy ezek az ítéletek önkényesek és jellemző rájuk a megkülönböztetés: ugyanazért a bűncselekményért egy fekete sokkal nagyobb valószínűséggel kap halálbüntetést, mint egy fehér. A színesbőrű kisebbségekhez tartozók, ritka kivételtől eltekintve, nem engedhetik meg maguknak a drága és jó ügyvédet, s az esküdtek különben is túlnyomórészt fehérek. Tény az is, hogy egy fehér ember meggyilkolásáért — az októl függetlenül —, ha néger az elkövető, halálos ítélet jár, de az Egyesült Államok történetében még nem fordult elő, hogyha egy fehér ember megölt egy négert vagy megerőszakolt egy színesbörü nőt, villamosszékbe került volna. Az egyes államok törvénykezésében a halálbüntetés kiszabása és a végrehajtás formája eltérő. így például nyolc államban a halálraítéltet a polgárokból kiválasztott osztag lövi agyon, négy államban akasztással hajtják végre az ítéletet, hét államban bevezették a gázkamrát, tizennégy államban maradt a villamosszék és tizenhét állam döntött az injekció mellett. Felnőtt bűnözök esetében a halálos ítélet végrehajtása egyértelmű, mondhatnék, egyszerű. Ám ha fiatalkorút ítélnek halálra, az államok többségében óriási a zűrzavar, még akkor is, ha az 50 állam közül 27-nek a törvénykezésében erre is van megfelelő cikkely. így például Indiana államban tízévesnél idősebb gyermekre is kiróhatnak halálbüntetést. (Jelenleg az amerikai fegyházakban közel három tucat gyermek, illetve fiatalkorú halálra ítélt várja sorsának beteljesedesét, valamennyien gyilkosság elkövetéséért.) Tavaly Dél-Karolina államban a Az Egyesült Államok túlzsúfolt börtöneiben még tavaly több mint 1 500 elítélt várt halálbüntetése végrehajtására, köztük 32 fiatalkorú. Egyikük sem tudta-tudja sem a napot, sem órát. Csak várnak, várnak cellájukban, az ítélet megmásíthatatlanságának bizonyosságában, de a végrehajtást illetően teljes bizonytalanságban. És ez mindennél szörnyűbb érzés. Ez a bizonytalanság az igazi, semmihez sem hasonlítható lélekölő szenvedés. Várni. Meddig? Meddig?! Az Egyesült Államok bíráskodásában az utóbbi 15 évben a halálbüntetéssel kapcsolatban óriási a zűrzavar, ellentétes vélemények, érvek csapnak össze. A Legfelsőbb Bíróság ugyanis még 1972-ben egész sor olyan okot törölt, amelyért halálbüntetést lehetett kiszabni, hivatkozva az ország alkotmányára, s ekkor 629 esetben változtatta meg, illetve enyhítette a halálbüntetést. 1977-től pedig az Egyesült Államok egész területén ideiglenesen felfüggesztették a A közelmúltban nagyport vert fel a halálra ítélt 16 éves néger lány, Paula Cooper esete, amelyet a televízióban az egész ország láthatott. Paula Indiana állam Crown Point börtönében várja, mikor hajtják végre ítéletét. 1985 májusában Paula és három osztálytársnője hitoktató tanárnőjüket megtámadták, végül megölték. Paula a bírósági tárgyaláson mindent bevallott, és tettét részletesen elmondta. Az ügyész erről a fölöttébb részletes vallomásról az esküdtek előtt úgy nyilatkozott, mint cinikus romlottságról; vádbeszédét azzal zárta, hogy „a halálbüntetés számára túlságosan is kevés". A per folyamán a lány pszichiátriai kivizsgálását és a szakvéleményt senki sem kérte, s be kellett érnie a hivatalból kirendelt védővel, mert jobbra nem volt pénze. A tett elkövetésekor a lányok még nem töltötték be 15. életévüket. Paula ügyvédje már a fellebbezésnél kijelentette, a lánynak csak nagyon kevés reménye lehet arra, hogy az ítéletet megváltoztassák. Barátnőit viszont „csak" 14-től 60 évig terjedő börtönbüntetésre ítélték. A Paula Cooperről szoló tévéműsorban a bör-POtlCf OWMTMfNT CROWN K*NT, INDIAN Paula, aki naphosszat csak a cella plafonját bámulja, és fogalma sincs, meddig még. . . fiatalkorú Jerry Roach végezte a viilamosszékben, Arkansas államban pedig a 16 éves Robert Ward várta ki halálbüntetését — nagykorúvá válását — a Cummins börtönben. Dehát miért éppen Amerikában? Egy New York-i pszichiáter. Jerry Lindner publikációjában kifejtette, hogy a világ többi államához viszonyítva, a gyermekek és a fiatalkorúak éppen az Egyesült Államokban vannak kitéve a legfatálisabb befolyásoknak. Egy átlagos amerikai gyerek naponta találkozik a gyilkossággal, mint a társadalom egészen természetes, normális jelenségével. Tizennyolc éves koráig a tévében legalább 10 000 különböző okokból, különböző módon végrehajtott gyilkosságot, emberölést lát. További meghatározó tényezőnek tartja a szabad fegyvervásárlási jogot, mert gyermekeknek nem adnak el fegyvert, szinte természetes, hogy a családban, a szomszédoknál, ismerősöknél úgyis talál, ha keres, s ez óriási veszélyt hordoz magában. Wayne Thompson, akinél sem a bírák, sem az esküdtek, sem hivatalból kijelölt ügyvédje nem vették figyelembe a tragikus enyhítő körülményeket. Wayne a börtönben rokonszenves s minden bizonnyal egészséges ifjúvá nő fel. S mégis meg kell halnia így fest a villamosszék. A sok-sok száz Volt feszültség a kivégzésnél hivatalból jelenlevőkre is hatással van, szinte elviselhetetlen nyomás keletkezik a fejükben, s jó néhány percig úgy érzik, mintha tagjaik, egész testük megbénult volna (nős)
