Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-10-06 / 41. szám
CSALÁDIKOR Egy házasság átváltozásai 2. rész ModeUházasságunk teljes történetéből múlt heti számunkban az első három szakaszt tekintettük át. Lássuk csak a további időszakokat is! 4. Az iskolás korú gyermeket nevelő szülői családban új elem az eddigiekhez képtest, hogy a szülők nagy „produktuma” kilép a családból. Az iskolába kerülő gyermek olyan új követelményekkel kerül szembe, amelyeket a szülők nem tudnak közvetlenül befolyásolni. Nagy megterhelést jelent a gyermek és szülő számára egyaránt: a család feladata pedig az, hogy „igazságosan”, mindenkinek életkora és teherbírása szerint ossza el a megterheléseket. Hogyan történik az igazságos elosztás? Vegyünk egy példát: a gyermek napközi után azzal állít be, hogy hazafelé jövet az osztálytársai kicsúfolták, s mikor ő visszaütött, megverték. Mondjuk, ez egy megterhelő hatás, és valóban. a gyermek egészen el van keseredve és fel van dúlva Az anya, akinek elfoglaltsága és jó hangulata éppen megengedi, első felháborodása után a részletekről is elkezdi kérdezgetni fiát. Lassan tisztázódik az eset, az anya némi fájdalommal tudomásul veszi, hogy a fiú eléggé elszigetelődött az osztályban, megsimogatja és megvigasztalja a gyereket, de ugyanakkor megdorgálja azért, mert verekedést kezdeményezett. A fiú némileg megnyugszik és elvonul a tanulságokkal: az őt ért „megterhelés” egy részét átadja, a többit meg tudja már emészteni. Ha ezek után az apa hazajön és közli, hogy halálosan fáradt és éhes. akkor se az anya, se a gyerek nem fogja ezzel az apró üggyel boszszantani. Majd később, amikor az anya látja, hogy félje már megközelíthető, elmondja neki. hogy nyugtalanítja a gyerek elszigetelődése az osztályban. Szó szerint „megosztja” a férjjel azt a megterhelő hatást, amit délután a fiától átvett Hármuk közül így mindenki átvett vagy megtartott annyit, amennyit jól el tud viselni és amennyi rá is tartozik. Ha nem is ilyen egyszerűen és napi elszámolással, de hasonló módon folyik a megterhelő hatások „igazságos” elosztása a családon belül, a családi élet minden szakaszában. A példában szereplő család generációs határai épek és rugalmasak, eléggé átjárhatók. De képzeljük el ezt a gyereket egy olyan családba megérkezni, ahol merevek, átjárhatatlanok a szülőket a gyermekektől elválasztó határok. Mondjuk, az elfoglalt, túlterhelt anya csak annyit hajlandó érteni az egészből, hogy a fiú már megint verekedett, s rövid kioktatás után elküldi a gyereket (boltba, szobába, tanulni, játszani stb.) Annak akkor két választása marad: vagy megtartja a magával hozott feszültséget. és magában őrlődik tovább. vagy az első alkalommal továbbadja (húgának, szomszéd gyereknek, kutyának. macskának, legtöbbször igen kellemetlen formában). Az történt tehát, hogy a megterhelő hatás visszapattant a szülőt és gyermeket elválasztó láthatatlan határvonalról, és a továbbiakban egyedül a gyermeket terheli. Az elmosódott, túl könnyen átjárható generációs határokat jellemezheti például az anyának az a viselkedése, hogy a hazatérd gyermeket rögtön mártírként fogadja, és bosszúi esküszik a verekedő osztálytársak ellen. Óriási családi ügyet kerekít a történtekből, sorba látogatja a szülőket és jól összeveszik a féijével is. A gyerek közben már régen elfelejtette volna az egészet, ha most már az anya indulata nem nyugtalanítaná őt. Ebben az esetben ugyan a megterhelő hatás teljesen akadálytalanul átjutott a szülő és gyerek között húzódó határvonalon, de ugyanolyan akadálytalanul áramlott is vissza azon. mégpedig megsokszorozva a szülőnek a ki tudja honnan származó saját feszültségével. Mindkét fenti példában olyan igazságtalan elosztás jött létre, a megterhelés annyira igazságtalanul osztódott el. amely ha sokáig megismétlődik, a gyermeket fogja elsősorban károsítani. 5. A serdülő gyermeket nevelő családban különös módon nagy jelentőséget kap, hogy a szülök milyen viszonyban vannak egymással. A felnőtté válás. a felnőtt szerepek meghódítása ugyanis nem egyenesvonalú folyamat, hanem állandó oda-vissza mozgásból áll. A serdülőnek ahhoz hogy a felnőtt szerepeket minél több helyzetben kipróbálja és magáévá tegye, elsajátítsa, újra és újra vissza kell térnie a korábbi. biztonságos gyerekszereprekhez. Bátorságot kell merítenie, hogy vállalja a kockázatot, és kipróbálja magát felnőttként, majd — amikor ez fárasztónak bizonyul, vagy forróvá válik lába alatt a talaj és szüksége lesz’ff^ biztonságos hátországra — megszokott szerepében gyermekként viselkedhessen újra. Ezekhez a „gyakorló ugrásokhoz” — sokszor nyaktörő mutatványokhoz — szolgál ekkor biztonsági hálóként a család. Ha a serdülő nem érzi maga mögött a család nyújtotta biztonságot, akkor nem tudja saját üteme szerint a gyerek és felnőtt szerepjeit. vagy gyermek marad és nem indul meg. illetve késik a szülőkről való érzelmi leválása, vagy ellenkezőleg, élesen szakít gyerekszerepével. és jelképesen vagy ténylegesen — elhagyja a családját. A szülőknek ráadásul el kell fogadniuk, hogy a család a serdülő számára valóban csak háttér, és érzelmi működésének elsődleges színterévé fokozatosan a kortárskapcsolalok válnak. 6. A gyermekeket kibocsátó család a szülők oldaláról ugyanazt a képet mutatja. mint amit a családalapítás időszakában láttunk. Az anyagi támogatáson kívül a legtöbb, amit a szülők tehetnek, hogy megengedik, éspedig jó szívvel engedik meg, hogy a fiatal pár a saját életét élje. 7. Az „üres fészek” időszakát az jellemzi, hogy a házaspár már nem nevel gyereket. (A gyermekek önállósulásával a házaspár életéből kiesik az, amire eddig talán a legtöbb energiát fordították, és ami házastársi együttélésük legfontosabb, ha — sok esetben — nem éppten legfontosabb tartalmát adta. Tudják-e jétolni ezt a hiányt? Tudnak-e találni valami közös célt, ami helyébe léphet az eltávozott gyermekeknek? Mind a ketten még aktív, dolgozó emberek, és elvileg sokféle-fajta választásuk lehel, hogy mibe fektessék a felszabadult időt és energiát. Sok helyen azonban a gazdasági kényszer is a könnyebben járható út felé tereli a nagyszülőkké váló házaspárt: munkájuk és együttélésük értelmét továbbra is abban látják, hogy gyermekeiket „anyagiakkal” támogassák és „nagyszülői szolgáltatásokkal”. 8. Az időskori házasság ismét új helyzet elé állítja a szülőket: immár a nap teljes huszonnégy óráját szabadon, maguk elhatározása szerint osztják be. Ehhez a helyzethez meg kell teremteni, alkotni az együttélés újabb szabályait Azután, ahogy az idő telik, lassan egyre inkább előtérbe kerülnek az öregedés sajátságos gondjai, az azokkal való szüntelen birkózás. Egy lombikban zajló házasság abszolút eseménytelen történetét vázoltuk fel elnagyolva. Mégis időről időre új helyzetek álltak elő, amelyekhez folyton hozzá kellett igazítani a két ember kapcsolatát — és így számos átalakuláson ment keresztül a házasság. Ha egyszer jól megoldottak egy feladatot, mindig volt esély, hogy megbuknak a következőn. Figyelemre méltó a történetben, hogy nem arról van szó: egyik vagy másik házastársnak megoldást kell találnia valamilyen aktuális feladatra. „Külön” megoldás nincs — a házasság száz százalékig közös teljesítmény. így álljunk hát hozzá! BARÁTH GERŐ pszichológus SZALAY ZOLTÁN rajza (nőü))
