Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-10-06 / 41. szám

LÁTOGATÓBAN AZ NDK-BAN III.

BELÉPÉS NEMCSAK NŐKNEK

Drezda megyében mintegy 144 ezer tagja van a Német Nők Demokratikus Szövetségének, a DFD-nek, bár az ottani nyelvhasználat nem tagokról beszél — DFD-barátnöknek nevezik a nőszervezetbe tömörülő lányokat, asszonyokat. A vezető tisztségviselők legtöbbje társadalmi munkában végzi e tevékenységet, szabad idejében. A megyei vezetőség ötven tagja közül csupán hatan a DFD alkalmazottjai.

Anne-Marie Blochmann, a megye bizottság határozott, közvetlen elnöke munkatársaival együtt fogadott irodájában. Beszélgetésünkön jelen volt Susanne Hehle, a káder- és szervezési kérdésekkel foglalkozó titkár, Ruth Lehmann, agitációs és propagandatitkár, valamint Ingrid Bochmann, a drezdai városi bizottság elnöke. Érdeklődésemre a megyében folyó nőszervezeti életről szóltak.

— Drezda megyében 1 709 DFD-csoport működik, ez azonos a lakóhelyeken működő többi szervezet csoportjainak számával — tájékoztatott a megyei elnök. — Igyekszünk minél több fiatalt beszervezni, idén kb. háromezret sikerült. Ennek előfeltétele, hogy céltudatos, érdekes munkát kínáljunk, olyat, ami vonz számukra. Megyénkben a nők foglalkoztatottsága 90 %-os, igy nem lehet elég nagyra értékelni, hogy milyen sokan jelentkeznek lakóhelyükön különféle ötletekkel, kezdeményezéssel. A nők többsége nem tudja elképzelni, hogy csak háziasszony legyen. A nöszövetség is részt vesz a távlati tervezésben, hozzászólunk pl. az óvodák, bölcsődék építésének kérdéséhez, a szolgáltatások fejlesztéséhez, egyszóval igyekszünk a dolgozó nőknek megfelelő feltételeket teremteni. A DFD-csoportok gyakran meghívják körükbe a képviselőket, a polgármestert, igy tájékoztatják egymást kölcsönösen, megbeszélik, mit tehetnek ők, maguk. A DFD-tagok nemcsak az új óvodák, bölcsődék takarításában, a környezetrendezésben segítenek, hanem pl. a kereskedelemben az árukirakásban, a mezőgazdaságban. Egyéni háztartásokban felvásárlóhelyéket rendeznek be, az átvett gyümölcsöt az óvodákba szállítják. Ez csak egy-két kiragadott példa abból a sokrétű tevékenységből, amely csoportjainkban folyik. Fontosnak tartom még megemlíteni nemzetközi kapcsolatainkat és béketalálkozóinkat. Sok közös rendezvényt tartunk a szovjet nőkkel, s jó a kapcsolatunk a Lengyel Nők Ligájával is. Évente tapasztalatcserére jövünk össze, hol náluk, hol itt, s járásaink is közvetlen kapcsolatban állnak velük. Tizenötödször került sor a lengyel, a csehszlovák és a mi nőszervezetünk találkozójára, amely mindig március 8-án zajlik le. Idén a mi megyénkben, Zittauban tartottuk meg ezt a találkozót. Megyénkben a DFD-csoportok egyre több békemenetet szerveznek, amelyeken a nők családjukkal együtt vesznek részt, közösen, függetlenül világnézetüktől, vénásuktól, foglalkozásuktól, hogy kifejezzék békevágyukat. Még egyszer hangsúlyozom,

( nős)

szövetségünk célja, hogy tagjainknak olyan tevékenységet kínáljunk, amely őket érdekli.

Beszélgetésünk során vendéglátóim leszögezték, fontosnak tartják a személyes kapcsolatok ápolását a tagokkal, hiszen csak igy ismerhetik meg gondjaikat, életüket, érdeklődési körüket.

— A DFD-csoportok rendszerint negyedévenként tartanak gyűlést — mondta Ruth Lehmann —, amelyre más nőket, sőt a férjeket is meghívják. Itt aktuális politikai, gazdasági, társadalmi témák kerülnek terítékre, s a meghívott vendég — ez lehet pl. egy küldött, gyárigazgató, orvos, polgármester stb., vagyis olyan személyiség, akinek a munkája iránt érdeklődnek — válaszol a résztvevők kérdéseire. Megemlítem a nők akadémiáját is, amely tulajdonképpen egy öt-hat előadásból álló sorozatot jelent. Ezek az előadások egymásra épülnek, a „hallgatók" az

előadó vezetésével egy témát járnak körbe. Legutóbb az NDK fejlődése szerepelt témaként, legközelebb pedig a nők fejlődésének kérdéseit tárgyalják e politikai képzés résztvevői.

A DFD-tagok maguk határozzák meg a tagdíj összegét, a legkisebb összeg 25 pfennig havonta. Sokan adják a maximumot, a 10 márkát, hiszen ennyivel is több fordítható a különféle rendezvényekre. Beszélgetőpartnereim eredményeikről szólva büszkén említették a DFD tanácsadó központjait. A drezdainak, amelyet a város egyik hangulatosan kiképzett modem utcájában, a Felszabadulás utcában, hoztak létre, tavaly több mint 16 ezer látogatója volt. A központban folyó munkáról Ingrid Bochmann beszélt.

— A központ látogatóit érdekes programmal várjuk, ebben nyújt segítséget tizennyolc

partnerünk — a városi tanácstól, a kereskedelemtől, a vendéglátóiparból, az utazási irodától, az FDJ-tól stb. Látogatóink többsége — mintegy 75%-a — fiatal, ezért sokat foglalkozunk a családi élet kérdéseivel, a házasságra való felkészítéssel, az ésszerű háztartásvezetéssel stb. Központunkban jogi, egészségügyi és más szakemberek adnak tanácsot az arra rászorulóknak. Szerveztünk bébitomát, kézimunka-kiállítást a tagok munkáiból, terveink közt szerepel többek között egy szoptatási tanfolyam kismamák részére. Minden rendezvényünk ingyenes, az a célunk, hogy mindenki jól érezze magát, s természetesen szívesen látjuk azokat is, akik még nem tagjai szövetségünknek, de talán majd éppen itt kapnak kedvet ahhoz, hogy csatlakozzanak hozzánk.

G grünberg Drezdától néhány kilométerre fekvő kis falu, alig 500 lakossal. A gyerekek a szomszéd község iskolájába járnak, autóbusz viszi-hozza őket. A felnőtt lakosság a helyi szövetkezetben, illetve a drezdai gyárak valamelyikében dolgozik. Ebbe a kis faluba voltam hivatalos, a helyi DFD-csoport ünnepélyes összejövetelére. Ruth Lehmann is elkísért, hogy közösen tekintsük meg a grünbergi asszonyok új találkozóhelyét, amelynek avatását tartották. A fehérre meszelt tágas helyiségben parasztbútorok stílusában készült faragott asztalok és székek, a berendezés egyszerű, ízléses, első pillantásra feltűnik a színek és formák összhangja. Renate Züchner, a Marie Taubertről elnevezett DFD-csoport agilis elnöke, büszkén mutatta meg új otthonukat. — Az épület a földműves-szövetkezeté,

nem volt olcsó a felújítása. Ezt a parasztszobát minden szervezet használhatja majd, mi csak egyik „lakói” vagyunk. De így is nagyon örülünk, mert eddig nem volt megfelelő hely a faluban, ahol összejöhettünk volna. Ötven tagunk van, de igyekszem a többieket is bekapcsolni, meghívni az előadásokra, találkozókra. Az előadások témáját a tagok választják, most a kultúra került sorra, az előadók főiskolai tanárok, múzeumi szakemberek. Mindig kitalálunk valami újat, mert csak így lehet összetartani a nőket. Most, legújabban, mivel nagy volt az érdeklődés, kézimunkázással foglalkozunk.

Miközben Renate Züchnerrel beszélgettünk, sorra érkeztek az asszonyok, az asztalra szendvicsek, saját készítésű sütemények kerültek. Nem valamiféle merev ünnepségnek voltam a tanúja, inkább kötetlen beszélgetés, találkozó volt ez, receptek és kötésminták cseréltek gazdát, s rögtönzött kiállítást tartottak a már elkészült pulóverekből, térítőkből.

Brunhilde Navrotzki a lányával érkezett.

— Egészségügyi asszisztensként dolgozom, ha van időm, el szoktam jönni. A lányomat is érdekli a kötés, igy most velem jött, bár ö még nem tagja a szövetségnek.

Az asszonyok között vannak, akik már húsz-harminc éve működnek a szervezetben, Anita Reuter, a szövetkezet dolgozója már 59 óta tag, munkatársa, Renate Gross is már vagy húsz éve.

— Sok a dolog otthon, de a kézimunkára mindig szakítok időt — mondta nevetve.

Grünbergben a fiatalokat sem kell kétszer hívni, pedig őket is lefoglalja a munka, a család. De, mint egybehangzóan állították, jólesik olykor kikapcsolódni, találkozni a többiekkel, elbeszélgetni. Marie-Luise Prekelt három műszakban dolgozik, három kislánya van, de hacsak teheti, mindig ott van a csoport összejövetelein, akárcsak Helga Hebel, Helga Schmidt, Roswitha Berge és a többiek. Ezután, remélték, még több érdeklődő jön majd közéjük, hiszen ez a szép környezet vonzó lehet mindenki számára. A kedves összejövetel végén, búcsúzáskor mondta Renate Züchner:

— Ez a szervezet mindenkié a faluban. Mert azt szokták mondani, ha valahol nem működik a DFD, akkor ott nincs társadalmi élet. Mert a nők alaposak, ha kitalálnak valamit, meg is valósítják. Hát így van ez valahogy a mi falunkban is.

BERTHA ÉVA Archívfotó

Drezda leghíresebb épülete — a Zwinger